Sokkal jobb lenne a természetet járni „black friday” előtt és alatt is, mint bevásárlóközpontokban tölteni az időt – Domonkos-rendi szerzetes közgazdász a Mandinernek

Az advent manapság sokaknak nem a lecsendesedést, hanem inkább az év végi hajtást jelenti. Hogyan érdemes tekinteni erre az időszakra? 

A karácsonynak van egy elsődleges üzenete, amely mintha egyre inkább háttérbe szorulna a köztudatban: Jézus Krisztus születésének ünneplése. A húsvét mellett ez az egyházi liturgia legfontosabb ünnepe. Jézus Betlehemben született, édesanyja Szűz Mária, nevelőapja Szent József volt, és egy egyszerű istállóban látta meg a napvilágot. Az egyház erre a jeles eseményre négy héten át, az adventi időszakban készül. A hívőknek e hetekben a lelküket és a szívüket is fel kell készíteniük arra, hogy befogadhassák Jézust. 

Hogyan ültethetjük át a mindennapokba a könyvében írt szemléletet, miszerint a profit helyett az emberközpontúságra kell helyezni a hangsúlyt? 

Külön fejezet foglalkozik a marketinggel és a fogyasztással, amelyet Neulinger Ágnes kolléganőm, a marketing szakértője írt. A fogyasztás különösen fontos témakör a gazdaságban: gyakran úgy gondoljuk, hogy ha nő a fogyasztás, akkor nő a gazdaság is, és az mindenkinek kedvez. Ma azonban már túlfogyasztásról beszélünk, a Föld erőforrásai pedig kimerülőben vannak. A környezetünket elárasztottuk hulladékkal. Mindez egyértelműen arra mutat, hogy vissza kellene fogni a fogyasztást. 

vagy akár segíthetjük a környezetvédők munkáját azzal, hogy hulladékot gyűjtünk. A túlzásba vitt vásárlás helyett olyan tevékenységeket kellene találnunk, amelyek ellensúlyozzák a kapzsiságot és a mértéktelen birtoklási vágyat.

Mi a helyzet a karácsonyi vásárlási lázzal? 

Itt lép előtérbe az emberi kapcsolatok fontossága. Minél több valódi kapcsolatom van – család, barátok, közösség –, annál boldogabbnak és gazdagabbnak érzem magam. Ez nemcsak pszichológiai, hanem közgazdasági összefüggés is. A boldogságot gyakran nem a fokozott fogyasztásban vagy az anyagi javak felhalmozásában találjuk meg, hanem az emberi kötődésekben. A hívők esetében ehhez hozzátartozik az Istennel való kapcsolat is. A boldogság témájához kapcsolódik Tim Kasser amerikai pszichológus megállapítása is, aki Az anyagiasság súlyos ára című könyvében arról ír, hogy minél inkább hajszoljuk az anyagiakat, annál kevésbé leszünk boldogok, és annál fogékonyabbá válhatunk a depresszióra, a szorongásra, illetve más lelki nehézségekre. Mindez arra mutat rá, hogy a karácsonyi időszakban is sokkal boldogabbak lehetnénk, ha kevesebbet vásárolnánk, és inkább a kapcsolatainkra, a közösségünkre és a lelki felkészülésre figyelnénk. 

Említettük az anyagi javak hajszolását. Lehet e téren egészséges egyensúlyról beszélni? 

Nem arról van szó, hogy egymillió forint fölött már ne legyen több vagyonom; a lényeg a hozzáállásom, a szemléletem, az, hogy miként tekintek a vagyonomra. Jó példa erre Boldog Batthyány-Strattmann László herceg, szemorvos élete és munkássága: hatalmas vagyonnal rendelkezett, de a jelentős részét kórházalapításra, szegény betegek gyógyítására és gyógyszerosztásra fordította – vagyis a közjót szolgálta a vagyonával. Ugyanez elmondható nagy királyainkról is, többek között Szent Istvánról, aki nem kapzsiságból vagy mohóságból cselekedett, hanem azért, hogy az országnak jobb legyen. Természetesen fontos, hogy a saját szükségleteimet is kielégítsem, gondolnom kell magamra is, de ha emellett a másik emberre is figyelek, ha tudok a közösség javára tenni, akkor egyáltalán nem baj, ha nagy vagyonom van. 

Ahogyan a teremtett javak használata is minden ember számára adott lehetőség – ez a használathoz való jog elve a keresztény tanításban. Ha ezt a gondolatmenetet – a javak egyetemes rendeltetésének elvét – bárki, akár magánszemély, akár vállalat magáévá teszi, annak a környezete látja hasznát. Nem fogja szennyezni a Földet, nem zsákmányolja ki az erőforrásokat, nem fegyvergyártásból gazdagodik meg, hanem hasznos, építő célokra fordítja a vagyonát. 

A cégek mennyire érzik, hogy érdemes lenne az eddigi hozzáállásukon változtatni? 

Húsz-huszönöt éve foglalkozom az egyház társadalmi tanításán alapuló, emberközpontú közgazdaságtannal, kapcsolatban állok sok céggel, közgazdásszal, igazgatóval, felső vezetővel. Velük beszélgetve úgy látom, a gazdasági vezetők és szereplők ma már sokkal inkább felismerik: a profitmaximalizálással szemben az emberközpontú szemlélet megvalósítandó, ahol a profit egy eszköz az értékcélok, a közjó létrehozásához. Előbbinek gyakran minden más – erkölcsi, környezeti, emberi – célt alárendelünk. Sok gazdálkodó gondolkozik még mindig profitmaximalizálásban, ugyanakkor egyre többen belátják, hogy többet kéne tenni a közjóért. A könyvemben interjúkat készítettem nagy, sikeres, piacvezető cégekkel, például a szivattyúgyártással és víztechnológiával foglalkozó dán Grundfos vállalattal, amelynek húszezer munkavállalója van, és hatvan országban van jelen. Ők már évekkel ezelőtt kimondták, hogy számukra gazdasági cél a klíma- és a vízproblémák megoldása, a közösségeken való segítés, s ehhez a profit eszköz. Vagy van olyan outdoor ruházatot gyártó amerikai cég, a Patagonia, amely profitjának nagy részét a Föld javára fordítja. Napjainkban tehát egyre több esély van egy szolidabb gazdasági rend megvalósítására, szemben azokkal a trendekkel, amelyek az 1970–80-as éveket uralták. Ezekre a gondolatokra a Corvinus diákjai is nyitottabbak most, mint egy évtizeddel ezelőtt. 

A magyar gazdaság hol tart a fenntarthatóság és az emberközpontúság terén? 

A magyar gazdasági szereplők részéről jelentős törekvés tapasztalható egy emberközpontú, fenntartható gazdálkodás megvalósítására. Jó példa erre, hogy a Magyar Nemzeti Bank kidolgozott egy alternatív mérőszámrendszert, amely a bruttó hazai összterméktől eltérően mérné a gazdasági fejlődést. Egyre több közgazdász ért ugyanis egyet abban, hogy a GDP számos tekintetben alkalmatlan egy ország gazdasági fejlődésének átfogó leírására. Ami a kérdés másik oldalát illeti, nagyra értékelem a magyar családpolitikát és az adókedvezményeket, de úgy gondolom, hogy ha egy állam valóban a közjót szeretné szolgálni, holisztikus szemléletre van szüksége. Az anyagi javak megteremtése valójában eszközszint – ilyen értelemben maga a gazdaság is az. 

Ezek megerősítése nélkül nem lehet valódi közjót teremteni, márpedig ez vezetheti a társadalmat az emberközpontúság irányába.

Nyitókép: Ficsor Márton