Orbán és Trump keményen rálépett a baloldal tyúkszemére – csillagokat látnak

A vágy titokzatos tárgya ezúttal nem egy spanyol szobalány, mint a Bunuel filmben, hanem az Orbán Viktor képviselte hatalom. Orbán azonban nem hitegeti a székét ostromlókat. Sőt, egyszerűen kijelenti: nagyarányú győzelmet arat jövő áprilisban. 

Nemcsak a báb Magyar Pétert, akin már-már látszanak is a zakkantság jelei. De ott vannak mögötte a marionett-figura mozgatói, a brüsszeli főkommunisták, akikkel kapcsolatban Vigh Zoltán külpolitikai szakértő az ATV-ben zokon vette, hogy Orbán hányaveti módon beszél róluk, holott ők az Európai Unió vezetői, és szerinte nem brüsszeliták. 

Pedig hát azt kapják, amit megérdemelnek. Mert mégis hogy képzeli el Ursula és Manfred, hogy azért, mert Orbán nem átallja a saját nemzete érdekeit képviselni, azt tenni, amit a választóknak ígért, s amiért megválasztották, ezért az Unió teljes erejével ellene fordul, hogy egy jelentéktelen, őket feltétlenül kiszolgáló bábfigurát ültessenek a helyére. 

Úgy tesznek, mintha a magyarok is havi 12-13 millió forintnyi eurót keresnének, mint Ursula és Freddy, hogy az sms-es ezüst tallérokat most ne is számítsuk, s meg sem éreznék, ha Budapesten a jelenlegi három-négyszeresére emelkedne az energia ára, miközben a magyar háztartások zöme ettől tönkremenne. 
Freddy családjáról nem szól a fáma, az ő gyerekeit tehát nem viszik az ukrajnai háborúba, hogy a papa által pénzelt vérzivatarban rövid úton meghaljanak.

És ferde szemmel néz Orbánra, aki nem átallja kijelenteni, hogy ő békepárti. Hogy neki fontosabb az élet, mint a halál. Aki azt mondja, hogy a két háborúban elvesztettük közel másfél millió honfitársunkat, s többet egy szállal sem szeretnénk. Mi több, ott állnak mögötte a magyarok is milliószámra, és ők ugyanezt akarják. Akárhányszor megkérdezi őket, soha nem mondanak mást. Hogy miért? Mert normálisak! Mert nem hülyék. Orbán ráadásul meg is hallgatja őket. Nyugat-Európában ezt évtizedeken át elmulasztották. Úgy alakították át a választásokat, hogy mindegy, melyik párt nyert, a hatalomban lényegében ugyanazok maradtak. Lehet, hogy nem név szerint, de a balos, neomarxista ideológiát képviselik folyamatosan.

És ezt akarták csinálni Magyarországon is. Asszisztáltak Gyurcsány 2006-os választási csalásához. Ám 2010-ben már nem mehetett tovább. Jött Orbán és a nemzeti, családcentrikus értékrend, ami azóta is tartja magát. 

Erre jött a mostani találkozó Trumppal, ami olyan jól sikerült, hogy a csillagokat látó baloldal alig bírta kihúzni tyúkszemes lábát Orbán cipője alól. Most pedig ezerrel igyekszik megkísérelni a jobbosok elbizonytalanítását. Nemcsak a brüsszeli pénzen hizlalt Vigh Zoltán próbálja kisebbíteni a találkozó jelentőségét, de Nagy Gábor a HVG-ben is a bukást sugallja, amikor azt mondja, hogy „Trump túl fogja tenni magát azon, ha Orbán jövőre kikap”. Aztán itt van Kende Péter, aki kiadásra váró Orbán-könyvét promózva, nagyképűen kijelenti: „Orbán eddig kétszer bukott meg a választásokon: 2002-ben és 2006-ban – amikor kétszer könyvet írtam róla”. Nyilván most is a bukást sugallja. A miniszterelnök pedig fityisz helyett a következő gondolatot osztotta meg a repülőn, Amerikából hazafelé tartva: „2006 vagy 2007 óta egyszer láttam olyan fölmérést, amelyben nem a Fidesz-KDNP szövetsége vezetett. Ez még 2021-ben volt, amikor a baloldali ellenzék összedobta az erőit, akkor egy hangyányival, de előttünk volt az egyesült ellenzék. Azóta csak olyan felmérést ismerek, amely megbízható, erős, de komoly munkát követelő kormánypárti előnyt mutat.”

(Fotó: Saul Loeb / AFP)

***