Nem vélemény, nem hízelgés, hanem nehezen cáfolható tény: Orbán kivételesen tehetséges politikus, akinek sikeressége lassan nemzetközi szinten is felülmúlja bármelyik miniszterelnökünkét. DE!
Hiába a parlamentáris demokrácia, a többpártrendszer, a 199 országgyűlési képviselő,
azért a magyar ember szemlélete alapvetően monarchikus.
Történelmünk, népmeséink, de vallásunk is ezt tükrözi.
A kérdést úgy tesszük fel egy választás kapcsán: Orbán Viktor vagy Magyar Péter? A többi lényegtelen.
Látszólag. Azért a helyzet egy kicsit bonyolultabb. Mert szeretjük megszemélyesíteni a hatalmat, de ideológia, világnézet és valamiféle program nélkül gyorsan kiüresedik a legvonzóbb alak is. Az Isten sem éri be annyival, hogy egyetlen és mindenható, kell a tanítás is, csak azzal együtt értelmezhető.
Nem vélemény, nem hízelgés, hanem hosszú évek tapasztalatából fakadó, nehezen cáfolható tény, hogy Orbán kivételesen tehetséges politikus,
karizmatikus vezető, akinek sikeressége nemcsak magyar, hanem lassacskán nemzetközi szinten is felülmúlja bármelyik miniszterelnökünkét. (Királyok között akadt sikeresebb, de ők más pályán játszottak.) Ismertsége, jelentősége, hatása, befolyása jócskán meghaladja azt a mértéket, amire az ország nagysága, ereje predesztinálná. Ez a személyiség ereje és varázsa. De!
Van mögötte egy – sokak által ugyan vitatott – világos ideológia, program, gyakorlat és egy jelentős demokratikus felhatalmazás.
Itt nem is annyira a közjogi felhatalmazásra gondolok, hanem arra a sokaságra, amelynek világképe általa nyer képviseletet.
A honi ellenzék azt gondolja, hogy Orbán eltávolítása egyszeriben mindent megoldana, de valójában az őt támogató tömeget ez nem szüntetné meg. Mert a valódi erejét saját képességein túl ez a széles alap adja.
Ennek ellenére a baloldal másfél évtizede folyamatosan erre a monarchikus szemléletre játszik, és nem tud kilépni belőle.
Azt hiszi, végre csak talál valakit, aki egy az egyben megverheti Orbánt. Akkor majd összeomlik a jobboldal, és a hatalom érett gyümölcsként az ölükbe hull.
Ezért nem bíbelődnek komoly programokkal, önálló ötletekkel, távolba tekintő víziókkal, nemzetstratégiával, hanem felturbózzák azt az aktuális figurát (most éppen Magyar Pétert), akit kihívónak szánnak. (Hogy valós értékük mennyire nincs ezeknek az alakoknak, jól mutatja, ahogy a vereség éjszakáján már hátat is fordítanak nekik, pedig ha addig csakugyan akkora héroszok volt, mint hirdették, egy nap alatt aligha veszítették el a bölcsek kövét.)
Így aztán a Tisza Párt sem létezik; nem más, mint egy ígéret, amit egyetlen ember reprezentál.
Tulajdonképpen lényegtelen, milyen ez az ember, szinte még az is, létezik-e egyáltalán, vagy csak egy számítógép generálta karakter. Ő testesíti meg azt a lecsupaszított narratívát, hogy minden baj (ugyan milyen baj van?) megszűnne a jelenlegi kormány bukásával, és minden rögtön jobb lenne (pontosan mi lenne jobb és mennyivel?).
Orbán távozása azonban nem tenné balos-globalistává a társadalom többségét. Aki hosszú távra tervezne, annak fordítva kéne csinálnia: ideológiát, programot gyártani, és ahhoz embert keresni.
Schiffer András is azért vonult vissza a közvetlen politikából, hogy előbb szellemi bázist építsen, amire felhúzható egy sikeres párt. Csakhogy – és ez az ő személyes problémája – arra, amit ő kínál, nincs igazán érdeklődés.
Az antiglobalizmust remekül viszi a Fidesz és az aktuális nemzeti radikálisok, a zöld projektet annyira lejáratták elmebeteg svéd kislányok és festményeket leöntő pihent agyú aktivisták, hogy inkább nevetség tárgya lett.
A szociáldemokráciát pedig a technikai fejlődés és a jólét értelmetlenné tette. Hiába írja le mindenki, hogy Schiffer milyen rokonszenves, értelmes, nyitott, a politikai sikertelensége mégis azt bizonyítja, hogy a szimpatikus személyiség népszerű program híján kevés.
Másfelől ott van a droggyanúba keveredett pikóista jelölt győzelme Józsefvárosban. Ez különleges helyzet, mert sem program, sem személyiség nincsen, itt pusztán a csordaszellem számít:
Budapest önsorsrontó népe időnként felhorgad, és bárkire leszavaz, aki tönkre akar tenni mindent.
Merő bosszantásból (lásd Hegyvidék), nyilván egy kóbor macskára is voksoltak volna, ha ráadnak egy olyan I love New Yorkos trikót, amiben – már ez is egyfajta haza- vagy városárulás – Pikó feszített a kampányban. Dacból, polgárpukkasztásból, nonkonformizmusból. (Valójában ez a fajta liberális nonkonformizmus a legkonformistább; a „mi mind egyéniségek vagyunk” közös kiáltása, amelyben a saját közegükhöz pontosan illeszkedve vélnek lázadni a mainstreamnek hitt gondolattal szembe helyezkedve. A Bölcsészkar anno tele volt ilyen fura szerzetekkel, akik mind baromi lázadók voltak bő fekete lebernyegükben, kis Lennon-szemüveggel, külső zsebbe hanyagul gyűrt, de onnan kikandikáló Hamvas-kötettel, de mivel ott mindenki lázadó volt, az igazi lázadás a konzervatív egyszerűség lett volna. Kicsit mint a mostani Európában.)
Ráadásul sokszor maguk a balosok sem tartják ezt jónak. A lelkük mélyén – ahogy a kommunizmusban is másként fogalmazott az ember hivatalos helyen és odahaza – tudják, hogy amit követnek, az ellentétes a józan ésszel.
Itt is érdemes Gyurcsány Ferenchez fordulni. A DK exelnöke újabb regénnyel örvendezteti meg rajongóit, amelyről maga nyilatkozza: „Ebből a könyvből egy olyan Gyurcsány jön át, aki erősen kritikus a woke szemléletű progresszivitással.” Hozzáteszi: szerinte a bevándorlók és a többség viszonyában „nem középen kell találkoznunk”, „hanem a hozzánk érkezőknek kell alapvetően azon merengeniük, hogy ahova jönnek, ők azt a kultúrát maguk számára alapvetően el tudják fogadni, vagy nem”.
Vagyis magánemberként mást gondol, mint amit politikusként képvisel(t). Ezért nehéz a baloldalnak, mert életszerűtlen, maguk által sem hitt toposzokra épül.
Valójában az, amit normális ember a világról gondol, nagyjából összecseng a kormány véleményével. Ezért nem téziseket támad az ellenzék, hanem a személyt. Nem újabb és újabb, jól kimunkált programmal állnak elő, hanem egy másik személlyel, bízva benne, hogy ez majd győzni fog.
Ha Magyar Péter esetleg közelebb kerülne a tűzhöz, és Isten ne adja, de az Európai Tanács ülései közti szünetben bizalmasabban elbeszélgethetne a kormányfőkkel, lehet, hogy zsebében a kis diktafon a legelvetemültebb liberális miniszterelnököktől is olyan dünnyögéseket rögzítene, hogy
azért ez a migráció esztelenség, letörném a gyerekem derekát, ha nemváltó műtétre indulna, és a fene se akar minden petákot a korrupt ukrán vezetésnek adni…
***
Ezt is ajánljuk a témában
És ne költöztessenek a szomszédomba migránst, ne illegessék magukat az ablakom alatt tüllszoknyás férfiak, ne vigyék a fiaimat háborúba. Jelentkezzenek erre a Tisza szerelmesei.
(Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Fischer Zoltán)
Ezt is ajánljuk a témában
Rákos beteg? Jöjjön vissza jövő ősszel. Államadósság? Pörög fölfelé. Gyermekvállalási kedv? Csökken tovább. Francesca Rivafinoli írása.
Ezt is ajánljuk a témában
Ezrek éreznék ünnepelendő megoldásnak, ha a politikai ellenfelük végre jó magasról kizuhanna. Vezérük azonban nem tűri, hogy emiatt sopánkodjunk. Francesca Rivafinoli írása.
***
Ingyen sajt csak az egérfogóban van – írta a volt kormányfő.
Győri Enikő szerint nem kapunk semmit sem ingyen.
Karácsony Gergely rögtön lecsapott.
16,4 milliárd euró érkezhet, ha a kormány augusztus 31-ig minden feltételt teljesít, többek között az energetikában.
Nagyon pontosan időzített Karácsony Gergely.
Mint ismert, Magyar Péter bejelentette: megszüntetik az MCC mögött álló KEKVA-t, tucatnyi más KEKVA-val együtt.
Győri Enikő szerint nem kapunk semmit sem ingyen.
Már első idényében nyert egy trófeát – szombaton a másodikat is elhódítani.
