Szeretet vagy gyűlölet

„A szembenállás hevességét és az ellentétek feloldhatatlanságát nem vitatom, azonban igazságtalannak tartom az effajta egyrészt-másrészt leegyszerűsítést, hiszen bizonyítani lehet a jobboldali közszereplők túlnyomó többségének megnyilatkozásaival, a hétköznapi emberek úgymond »kommentjeivel«, magyarul hozzászólásaival, hogy ha egy intenzitási skálán a gyűlölet fokát a tiszásoknál százra tesszük, akkor a jobboldaliaknál ez a skála tízes fokát sem éri el. Az az igazság, hogy egy-két harcostól eltekintve a patrióta jobboldal szinte genetikai forrásból adódóan alkalmatlan a rendszerszintű gyűlölködésre. És ennek az az oka, hogy e népnek kivételes tehetsége van a szeretetre alapozott, ugyancsak rendszerszintű összefogásra, amit a legszebben és a leglátványosabban a békemenetek jelenítettek meg.

Egészen bizonyos vagyok abban, hogy az október 23-án esedékes békemenet, ha valóban elszánjuk magunkat, és valóra váltjuk Orbán Viktor miniszterelnök ebbéli reménykedését, soha nem látott számú résztvevővel számolhat.

Mi ugyanis a harcot másképpen vívjuk. A gyűlöletre gyűlölettel, a rágalomra rágalommal, a fenyegetésre fenyegetéssel válaszolni nemigen tartozik a jobboldal fegyverrendszerébe. A mi harceszközeink a legtágabb értelemben vett szeretetre alapozott összefogásból erednek, ebben viszont világbajnokok vagyunk.”

Nyitókép: Képernyőkép/Mandiner