A frusztráltaknak nem kell már apadó Tisza-gyűlés vagy Krúbi koncert, jól elgyűlölködnek így Adventben egy szépségszalonban is

Mi történik ebben az országban? – teszem fel magamnak időről időre a kérdést. Legutóbb akkor éreztem magam elképesztő módon leforrázva, mikor egy szépségszalonban vártam a sorom, ahol a rádióban épp híreket mondtak.

A bűvös szó, ami elindította a cunamit, a „Szőlő utca” volt. Az a Szőlő utca, amit bizonyos körök úgy állítanak be, hogy ott kiskorú gyermekek élnek embertelen körülmények között. Tény és való, a javítóintézetben – és nem gyermekotthonban – zömében valóban kiskorúak élnek, de olyan fiatalok, akikkel nem volt kegyes az élet. 

Az ott élők között akad olyan, aki szexuális erőszak miatt van bent, és bár ők vannak a legkevesebben, de vannak olyan lakók is, akik kezéhez vér tapad. 

Ezt a létesítményt sikerült egyes orgánumoknak úgy átkeretezniük a köztudatban, hogy a Szőlő utca hallatán sok olvasónak az jut eszébe, hogy a 13-14 éves Kevin csak rossz fát tett a tűzre, és a gaz, gonosz rendszer erőszakos nevelők közzé lökte.

Az is probléma, hogy sokan addig sem jutnak el, hogy kicsit utánanézzenek a témának. Helyette szalagcímekből, felvezetőkből és/vagy pontatlan összefoglalókból tájékozódnak. Így az már lehet, hogy meg sincs nekik, hogy ezek a javítók – szám szerint öt az ország egész területén – immár a rendőrség felügyelete alá tartoznak, a szóban forgó vezetők, nevelők ellen pedig gőzerővel folyik a nyomozás. Van, aki már az előzetesben ül.

Aztán ott a másik réteg, amelynektöbb mint 15 évnyi Fidesz-kormányzás után egy-egy újabb voksolás előtt az egekbe ugrik a frusztrációja, és úgy próbálja a feszültségét oldani, hogy kígyót-békát kiabál a kormányzó pártra, a kabinet tagjaira és annak holdudvarára szinte bárhol és bármikor.  S mint az én példám is mutatja: 

Miközben körülöttem már épp a minisztereket akarták egyesek a Dunába lőni, akik bántják a gyerekeket, halkan csak annyit tudtam szólni, hogy elnézést, nem gyerekotthonról beszélünk, hanem egy javítóintézetről, és a rendőrök teszik a dolgukat. Egy percre csend lett, majd ment tovább a gyűlölködés pár nappal karácsony előtt. Teljes agyrém...

Akárcsak az, hogy advent negyedik vasárnapján, egy kolléga elhunyta feletti első sokkot követően azzal kell szembesülnünk, hogy egyesek már-már „örömködnek” a halálán pusztán azért, mert zömében jobboldali orgánumoknál dolgozott. Emberek, mi van veletek!? 

Ha megdobnak kővel...

De emlékezetes, hogy bő egy hete Ákos is mit kapott, miután az Aréna-koncertjén az első blokk után üzenetet küldött a gitárjával a kezében, a színpadon állva mindazoknak, akik az elmúlt időszakban őt, a stábját és a róla szóló dokumentumfilmet támadták, pocskondiázták. 

Az énekes-dalszerző kimérten, szeretettel fordult kritikusai felé. Arra a kérdésre is válaszolt, melyet több üzenetben is megkapott az elmúlt időszakban, hogy „mikor tűntök el már végre”. „Testvérek, határozottan és szelíden mondjuk ki, nem fogunk eltűnni! 

– hangzott el.

Miután ez a rögtönzött beszéd körbefutott a magyar világhálón és a médiában, még a rajongói csoportokban is megjelentek olyan hangok, melyek felhánytorgatták korábbi kormányközeli kiállásait, és kérdőre vonták, hogy vallásos emberként miért nem áll a gyermekvédők mellé. Az adminok úgy vetettek véget ennek az áramlatnak, hogy közölték: a továbbiakban minden politikai tartalmat, bejegyzést törölnek.

Tegyünk rendet a barlangunkban!

Már csak pár nap van karácsonyig, sokan az idén már nem is dolgoznak, lelassul az élet. 

Visszatekintve az elmúlt hónapok történéseire soha korábban nem tapasztalt csata vár a jobboldali a tábora a következő három és fél hónapban. S hogy miként lehet ezt majd bírni mentálisan? Talán úgy, ha bennünk is rend van.

Egyes feljegyzések szerit a pilisi remeték is úgy igyekeztek közelebb kerülni Istenhez és megerősödni, hogy rendet raktak a szívükben és a gondolataikban, illetve a környezetüket is tisztán tartották. Vegyünk róluk példát! Utóbbi gondolatokkal kívánok mindenkinek áldott, békés ünnepet!

Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád