Őszintén sajnálom, hogy a megbékélésmenet helyett gyűlöletóra lett

„»Apu azért iszik, mert te sírsz.« »Juhász azért áldozat, mert megrágalmazott egy ártatlan embert.«  »Szeretnénk békét, de ma csak gyűlölködésre futotta.«

Őszintén sajnálom, hogy a megbékélés menet helyett, gyűlöletóra lett. Persze mennyire hiteles megbékélést hirdetni annak ma, aki tegnap és holnap is gyűlölködik? Sajnálom, hogy legalább kitaláltak volna egy nyomós okot a lemondásra, de Juhász tanúként való meghallgatása minden csak nem nyomós ok.

A megbékélés innováció lett volna, újdonság, érdekes, de következményekkel járt volna, pl. illett volna másnap a résztvevőknek normálisan viselkedni. De az nem lett volna önazonos. Identitáshazugság – Puzsér szavaival élve. Sokan voltak azért a felszólalók közt, akik a gyűlöletre nem, de a békére kaphatóak lettek volna, ez jó hír. 

Mondhatjuk azt is, hogy akik a felszólalók közül elmentek gyűlölködni, ők nem is lettek volna hitelesek egy megbékélésen. A megbékélés elől elmenekültek, mert a megbékélés nehezebb. Például következetesen kell képviselni, ahogy Kassai vagy Böjte, tőlük egy félmondat gyűlölködést se találtok sehol. Tegnap, ma és holnap is a béke követei lesznek.

De semmi baj, legalább megpróbáltuk! Nem zavar, hogy belekveredtem, mert ma is büszkén vállalom, hogy bárki békés közeledésére igent mondok. Szervezem a pártok feletti beszélgetést, az lesz. Minibékéket kell egymásra pakolni. Aki pedig rágalmazni akar, annak legyen következménye! Aki rettegni akar, ő pedig szabadon retteghet kedvére. Csúnya volt a tegnapi, de nem is vártam mást… 

»Az nem lehet, hogy ész, erő,

És oly szent akarat

Hiába sorvadozzanak

Egy átoksúly alatt.«”

Nyitókép: Facebook