Krónikus teljesítményhiány az Akadémián: alaptörvényellenes működésről és a dolgozó diákokról szólt a Polgári Szemle legújabb bemutatója

Tükröt tartottak Magyarország elé a Polgári Szemle legfrissebb lapszámának bemutatóján, amelyet csütörtökön tartottak a fővárosban. A folyóirat két kulcsterületet helyezett fókuszba: a tudomány megújulási kényszerét és a fiatalok munkaerőpiaci helyzetét. Lentner Csaba főszerkesztő, közgazdászprofesszor döbbenetes adatokkal illusztrálta a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) szerinte alaptörvényellenes működését, míg Szalai Piroska miniszterelnöki főtanácsadó a munka és tanulás közötti egyensúlyozás fontosságára hívta fel a figyelmet.

Az Akadémia, ahol a tudományos szabadság nem érvényesül

Lentner Csaba, a Polgári Szemle főszerkesztője és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora a bemutatón nagy port kavaró kutatásának eredményeit ismertette, amely az MTA tudományos munkáját vizsgálta. Lentner tanulmánya, mely A Magyar Tudományos Akadémia megújításáért II. címmel jelent meg a lapban, nyíltan alaptörvényellenesnek nevezte az MTA működését.

A professzor álláspontja szerint az akadémikusok, különösen a társadalomtudományok területén, nem érik el az Alaptörvényben elvárt magas szintet, sem hazai, sem nemzetközi összehasonlításban. Megállapítása szerint 

A számok pedig önmagukért beszélnek:

• Egy magyar akadémikus átlagosan csak 0,4 cikket ír 10 év alatt, ami azt jelenti, hogy egy igazán világszínvonalú publikációt csak 25 év alatt sikerülhet megjelentetnie.
• Bár az MTA tagjainak nemzetközi tudományos folyóiratokban (WoS, Scopus) megjelent kutatásainak száma 2000 és 2020 között 240 százalékkal emelkedett, ez súlyos lemaradást mutat. Például Kínában 1528 százalékos, Iránban pedig elképesztő 3983 százalékos volt az emelkedés ugyanezen időszakban.
• Összességében az MTA tagjainak tudományos teljesítménye a világátlag mindössze 39 százaléka, míg a gazdaság- és jogtudományok területén ez az arány mindössze 12 százalék.

Lentner professzor szerint a problémák strukturálisak is. A testület nem biztosítja a szellemi-világnézeti semlegességet és az esélyegyenlőséget, diszkriminálva azokat, akik a nemzeti-polgári értékeket képviselik, és erősen diszkvalifikálva a nőket. Az akadémikusok között a nők aránya mindössze 9 százalék. Lentner arra a következtetésre jutott, hogy a megoldás egy új Akadémiai Törvény, amely kizárólag a mérhető tudományos eredményekre épülő, átlátható és teljesítményalapú kiválasztási rendszert szavatol.

A fiatalok, mint a jövő motorjai: itt a tartalék!

A tudományos elittel kapcsolatos éles kritika mellett a lap másik fontos témája a fiatalok munkaerőpiaci helyzete volt. Szalai Piroska miniszterelnöki főtanácsadó Varga Mátyás Zsolttal, a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatójával közösen írt tanulmányt a 15-24 évesek magyarországi és európai munkaerőpiaci helyzetéről.

Szalai Piroska kiemelte, hogy 2010-ben Magyarországon volt Európa egyik legrosszabb munkaerőpiaci helyzete, de az elmúlt 15 évben egy felívelő pálya vette kezdetét. A 20-64 évesek körében a foglalkoztatási ráta jelenleg 81 százalék, amivel az EU-ban a hetedik helyen állunk.

Van azonban egy szegmens, ahol még nem értük el az uniós átlagot: a fiatalok foglalkoztatása. Bár a 15-24 éves korosztályban a foglalkoztatási ráta emelkedett a 2010-es 18 százalékról 2024-re 27 százalékra, ez még mindig elmarad az uniós 35 százalékos átlagtól.

Ez a fiatalokban rejlő jelentős munkaerőpiaci tartalék. 

Ahogy a tanulmány rámutatott, a részmunkaidős diákmunka ott hatékony, ahol az nem kényszer, hanem a szakmai beilleszkedés előszobája.

A kormány is ösztönzi a fiatalok munkavállalását: ezt szolgálja a 25 év alattiak szja-mentessége, valamint a duális képzésben részt vevőkkel kötött munkaszerződés is.

Közös üzenet: a teljesítmény a jövő kulcsa

A két tanulmány – a tudományos elit és a munkaerőpiac legfiatalabb rétege – látszólag két külön világot vizsgált. A közös felismerés azonban egyértelmű: Magyarország jövője a tudás, a munka és a teljesítmény egyensúlyán múlik.

A Polgári Szemle legújabb száma világos üzenetet küld: a fiataloknak lehetőséget kell adni arra, hogy egyszerre dolgozzanak és tanuljanak, a tudományos intézményeknek pedig hitelesen kell igazolniuk, hogy a közpénzből fenntartott tudás valóban nemzetépítő érték. A jövő Magyarországa csak akkor lesz versenyképes, ha a tehetség, az érdem és a szorgalom újra központi értékké válik – az iskolapadban, a munkahelyeken és az Akadémia falai között is.

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd