De – mint megállapította – ezt egyrészt a házszabály alapján nem nagyon teheti meg, tehát tulajdonképpen kötelessége volt szót adni Semjén Zsoltnak, másrészt látta a „kétségbeesést az arcán, hogy az nem lehet, hogy ebben ő ne tudja megvédeni magát”. Harmadrészt kicsit tovább gondolva, és ő is rájött, hogy ez itt most több, mint bármelyik eddigi rágalom, amivel nap mint nap szembesülniük kell kormánypárti képviselőként. „És akkor némi levegővétel után szót adtam neki.”
Szólt arról is: régóta szorgalmazza a fellépést a verbális erőszakkal szemben, amelyet szerinte az első adandó alkalommal, csírájában el kellett volna fojtani. Közölte: beérett az egykori köztársasági elnök, Sólyom László alkotmánybíróságának „sárkányfog-veteménye”, mert „ő találta ki azt a marhaságot, hogy a közélet szereplőinek többet kell tűrni, mint az egyszerű embernek”.
Kövér László jelezte: ő pont fordítva gondolja, miután a közéleti szereplők egy demokráciában legitim módon képviselik a közösséget az általuk vezetett intézményeken keresztül,
ezért aki őket alaptalanul gyalázza, az a felhatalmazó közösséget is megsérti.
A Tisza Pártról úgy vélekedett: hitelességi kérdés is, hogy egy pártnak van-e jelöltje vagy nincs. Ha nem meri megnevezni őket, akkor valójában nincs, mert az azt jelenti, hogy a jelöltek nem merik megmutatni magukat, és vállalni a küzdelmet.