Ezt a diskurzust nem tudta szó nélkül hagyni Konok Péter történész sem. Facebook-oldalán azt írta, „sem tisztem, sem ingerenciám Puzsért megvédeni, de mikor megírja, hogy szerinte mi a gond a Tiszával, és azt a választ kapja valami tiszás fővárosi képviselőtől, hogy »Mivel valóban nem tudod, hogy hogyan születnek stratégiai döntések, és neked ezt nem is kell tudnod, így nincs jogod kritizálni sem ezt« – akkor kissé aggódni kezdek”.
„Aggódom a kritika jogáért” – folytatta.
Ezután diplomatikusan helyre tette Barna Juditot. Mint írta, „ilyen szócikkeket kellene fellapoznia az értelmező szótárban a hölgynek, hogy »demokrácia«, »transzparencia«, »vélemény«, de akár azt is lehet, hogy »jog«. Meg »kritika«. A kritika joga, ilyen szószerkezeteken kellene elmerengenie” – sorolta a történész.
Konok gondolatmenetét azzal zárta, „úgy látszik, a Tiszatájon csak egyetérteni szabad (ahogy a NER többi részében, pont úgy). És hiába udvarol Puzsér (néha kicsit tétovázva, néha dúlt keble minden böhöm hevületével) a Tiszának, az sem elég”.
Teljes megadás kell, teljes önfeladás, teljes behódolás.