Kiderült, mi a létező legnagyobb probléma Magyarországon – erre nagyon figyelnünk kellene

Egyetlen év alatt 2,6 millió halálesetet tulajdonítanak az alkoholnak világszerte, az áldozatok több mint kétharmada férfi. Évente tehát 2 millió férfit és 600 ezer nőt veszítünk el a függőség következtében az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2019-es adatai alapján. Becslések szerint világszerte 400 millió 15 évesnél idősebb ember él alkoholfogyasztási problémákkal (vagyis iszik napi két italnál többet), és ennek több mint a fele, 209 millió alkoholfüggőséggel. 

Ami a hazai adatokat illeti: a World Population Review legfrissebb, 2025-ös adatai szerint Magyarországon 100 ezer főből 2916-ot érint az alkoholizmus. Ausztriában rosszabb a helyzet, ott 100 ezerből 3055-en küzdenek a súlyos egészségi problémával, s még ennél is tragikusabban szerepelt Ukrajna és Lengyelország, előbbiben 100 ezer főre vetítve 3583, utóbbiban pedig 3939 embert érint a függőség. De akkor sem dőlhetünk hátra, ha a gyakori közhely, miszerint mi lennénk a legnagyobb alkoholisták, nem igaz.

Nem csak az hal meg, aki iszik

Daganatok, szív- és érrendszeri megbetegedések, májkárosodás, gyomorvérzés, potenciazavarok, alvászavar, mentális egészségi és viselkedési zavarok – néhány abból a megdöbbentően sok, kétszáz betegségből, amely az alkoholfogyasztás miatt kínozhatja, majd a sírba viheti az embert. Nem csoda, hogy októberben ismét megkongatta a vészharangot a WHO, a szervezet egy átfogó jelentéséből ugyanis az rajzolódik ki, hogy világszerte az Európai Unió térségében fogyasztják a legtöbb alkoholt.

2020-ban például több mint 111 ezer új rákos esetet diagnosztizáltak, a többi között végbélrákot, mellrákot és szájüregi rákot. Az Egészségügyi Világszervezet ezért azonnali beavatkozást sürget, mint rögzíti: „az EU tagországai az egyébként megelőzhető megbetegedések formájában túl nagy árat fizetnek az alkoholért, amely tönkreteszi a családokat is, és milliárdokat vesz ki az adófizetők zsebéből. A WHO európai régiója nem engedheti meg magának azt az illúziót, amely szerint az alkoholfogyasztás veszélytelen”.

A káros szenvedély a WHO becslései szerint 2019-ben 474 ezer szív- és érrendszeri halálesetet okozott világszerte. Mindezeken kívül fontos megemlíteni, hogy az alkoholnak tulajdonítható betegségteher egy jelentős része sérülésekből, például közúti balesetekből ered. 

a 298 ezer halálesetből 156 ezret nem az elhunyt, hanem másvalaki alkoholfogyasztása okozott. 

Emellett hosszú távon a káros és veszélyes mértékű alkoholfogyasztás társadalmi problémákhoz vezethet, súlyos csapást mérhet a fogyasztó családi életére, munkahelyi nehézségeket okozhat,  munkanélküliséget, elszegényedést is maga után vonva.

A legnagyobb társadalmi probléma Magyarországon

Az adatokat látva a WHO elhatározta, hogy a 2010-es szinthez képest 2030-ig ötödével csökkentené az alkoholfogyasztást. Sajnos a célkitűzés már a szervezet szerint is elérhetetlenné vált, ugyanis az egy főre eső alkoholfogyasztás 2019-ig csupán alig észrevehető mértékben közeledett a kívánt értékhez: a 2010-es 5,7 liternyi tiszta szeszről csupán 5,5 literre csökkent. A világszervezet jelentése szerint 

Egy liter tiszta alkohol egyébként húsz liter (vagyis negyven üveg vagy doboz) átlagos világos sörnek felel meg, azaz egy átlagos európai ebben a formában akár meg is tudna fürdeni annyi sörben, amennyit megiszik.

„Megkockáztatom, hogy hazánkban a túlzott alkoholfogyasztás a legnagyobb társadalmi probléma” – szögezi le lapunknak Dávid Ferenc, a Száraz november programot elindító Kék Pont Alapítvány kampánymenedzsere. Ez lesz a kilencedik év, hogy arra hívják az alkoholfogyasztókat: amennyire tudnak, mondjanak nemet káros szenvedélyükre. 

Ez a projekt azoknak szól, akik „isznak, és inni is akarnak, csak mértékkel és minél kisebb kockázattal” – fogalmaz a programot a munkatársaival útjára bocsátó Dávid, hangsúlyozva: 

Rámutat: amikor alkoholt iszunk, mindenképpen kárt okozunk a szervezetünknek. Természetesen a minimális mennyiség – amelynek mértéke körülbelül heti egy pohár bor – alacsony kockázattal jár, de az is kockázat.

Napi két sör is jelenthet alkoholfüggőséget

Óriási kockázatnak vannak kitéve a fiatalok: tízből kilenc magyar kamasznál kimutatható az alkoholfogyasztás – írja a négyévente felvett Európai iskolavizsgálat az alkohol- és egyéb drogfogyasztási szokásokról (ESPAD) elnevezésű kutatás, amelynek eredményeit a nyáron hozták nyilvánosságra. Ennél is riasztóbb a rohamivás: a fiatalok 42,4 százaléka legalább egyszer öt vagy több italt fogyasztott egy alkalommal az elmúlt hónap során. Ez az adat annak fényében különösen kijózanító, hogy a fiatalabbakat aránytalanul negatívan érinti a szeszfogyasztás: az alkoholnak tulajdonítható halálesetek legmagasabb aránya – 13 százalék – a 20 és 39 év közöttiek körében fordult elő 2019-ben.

Dávid szerint nem meglepők az adatok; mint mondja, az alkoholforgalmazók a fiatalokat, különösen a fiatal lányokat célozzák meg. Az alkoholos italok reklámjaiban túlzó többségben fiatal nőket látunk.

Azt már mi tesszük hozzá, hogy nem csoda: nem egy kutatás bizonyította, hogy épp a 15-16 éves magyar fiatal lányok vannak a legrosszabb mentális állapotban ebből a korosztályból.

Ami az előző évek tendenciáit illeti, Dávid Ferenc szerint a koronavírus-járvány e téren sem tett jót a lakosság általános állapotának, azokban az években kimagasló volt az alkoholfogyasztás. Azóta megfigyelhető némi csökkenés, de úgy véli, továbbra is „térdig gázolunk a szeszben”. Szerinte nem is csoda, hiszen érdemben nem változott az alkohol hozzáférhetősége és láthatósága. Továbbra is rengeteg például az alkoholt ábrázoló plakát. A szakértő úgy véli, a kollektív öngondoskodással – amilyen a Száraz november program is – valódi sikereket lehet elérni, ám ahhoz, hogy érdemben változzon a társadalom alkoholhoz fűződő viszonya, ennél jóval többre lenne szükség.

„Annyira mélyen beivódott a hétköznapjainkba, az ünnepeinkbe, az emberek közötti kapcsolódásainkba az alkoholfogyasztás, hogy e súlyos problémakörhöz igazából senki nem akar hozzányúlni” – mutat rá. Pedig elengedhetetlen volna egy olyan hosszú távú alkoholstratégia, amely jelentősen csökkenteni tudná a káros szenvedéllyel élők számát.

„A túlzott alkoholfogyasztás improduktív társadalmat szül, főleg ha azt nézzük, hogy az ötvenes-hatvanas éveikben járók sorra kapják a rosszabbnál rosszabb leleteket azért, mert végigitták az életüket” – emeli ki Dávid Ferenc.

Az alkoholfogyasztási zavarhoz márpedig még végig sem kell inni az életünket. Az alkoholfüggőkkel foglalkozó szakértők szerint ugyanis az alkoholizmust nem csupán a bevitt szer mennyisége, hanem a rendszeres, kontrollálatlan ivás, a hozzászokás és a függőség jelei határozzák meg. Zacher Gábor toxikológus szerint például alkoholizmusról beszélhetünk már akkor is, ha napi két sört fogyaszt az illető, amennyiben a sör felszisszentésének pillanata előrekerül a fontossági sorrendben.

„Nem szeretem az alkoholizmus kifejezést, mert az izmus főnév a tömegmozgalmakra emlékeztet, és elveszi az élét ennek a súlyos társadalmi, közegészségügyi problémának” – szögezi le Dávid Ferenc. Szerinte az alkoholfüggőség sokkal árnyaltabb probléma, mintsem hogy valaki függ vagy nem függ. Úgy véli, mindig azt kell nézni, hogy mekkora a kontroll a fogyasztás felett. „Minél kevésbé dönt az ember arról, mennyi józan napja van, annál inkább kezdi elveszíteni a kontrollt” – emeli ki. Mint hozzáteszi: a Száraz november olyan öngondozó kampány, amely ennek a kontrollnak a volumenét tudja erősíteni.

Köszönhetően a kilencéves kampánynak, a november hónap alkoholtematikus hónap lett, a Száraz november láthatósága országos szintre nőtt. A szervezők idén nem kevesebbet tűztek ki célul, mint hogy kilépnek a virtuális térből. Erre Dávid szerint azért van szükség, mert a Száraz november még mindig középosztálybeli program, és jó volna elmozdulni erről akár a kisebb kocsmák irányába. Ezért például minden hétfőn Száraz november tematikus filmeket vetítenek a Bem moziban, buszmegállókban, egyetemeken, egyes önkormányzatoknál pedig plakátokat helyeznek ki. Céljuk, hogy más célcsoportnak is láthatóbbá váljon a program. Dávid úgy véli, fontos, hogy az emberek szembesüljenek az öngondoskodás fontosságával, hiszen az öngondozás nem terheli az intézményrendszert, nem kell hozzá időpontot kérni, és még várólista sincsen.

Nyitókép: Shutterstock, Mandiner Grafika