„Iszonyatosan kiszúrt velem a Nobel-bizottság!
Tegnap leadtam a könyvem kéziratát a nyomdának, elkészítettem egy örömködő, vigyorgó fényképet, élesítettük az új honlapot, ahol már elő lehet rendelni. A tegnapi felvételen szóba is hoztam a Jólvanezígyben. Úgy voltam vele, hogy ennyi bele kell férjen, ez egy kulturált, ízléses, visszafogott kampány lesz.
Erre tegnap délután odaadják Krasznhorkainak az irodalmi Nobelt! Ami negyed évszázadonként egyszer történik meg a magyar irodalomban. Én meg itt állok a kötetemmel, amit úgy kell promotálnom, hogy a fél ország Krasznahorkait ünnepli. A másik fele meg amúgy sem olvas.
Ilyen nyomorult helyzetbe még nem kerültem. Mint amikor a család ünnepli a legnagyobb fiút, mert ösztöndíjat nyert a Harvardra, én meg viszem haza büszkén az ellenőrzöm, hogy végül megkaptam a kettest matekból. Halál ciki.
Kraszhanorkai diadala fényében, már azt is kellemetlen kimondani, hogy nekem is lett egy könyvem.”