Hidegzuhanyként érte Magyarországot a horvátok húzása: öt pontban foglalták össze, milyen következményei lesznek

„A horvát Janaf tegnap jogellenesen leállt a kőolajszállítással. Ez biztos, hogy az éves 2,1 millió tonnára vonatkozó hatályos szállítási szerződésbe ütköző, vagyis SZERZŐDÉSSZEGŐ MAGATARTÁS” – kezdte bejegyzését Tóth Máté energiajogász.

Az esetről a Mandiner is beszámolt. Mint írtuk,

A Slovnaft közlése szerint a visszatartott mennyiség úgynevezett Arab Light kőolaj, amelyet a finomító külföldi vásárlói igényeinek kielégítésére használ, annak következményeként, hogy az Európai Unió megtiltotta az orosz kőolajból származó termékek kivitelét.  

A pozsonyi finomító szerint a visszatartott kőolajmennyiség értéke mintegy 50 millió amerikai dollár, amelynek visszatartása komolyan veszélyeztetheti a közép-európai régió – nem orosz eredetű – üzemanyaggal történő ellátását.

– értékelte a történteket Tóth Máté arra utalva, hogy Nyugatról arról győzködik Magyarországot, váljon le az orosz kőolajról és helyette Horvátország felől szerezze be a kiesett mennyiséget.

Diverzifikálás helyett ez lenne a valódi függőség

Tóth Máté ezek után öt pontban magyarázta el a helyzetet és vonta le a következtetéseket.

1. Elégtelen kapacitás

„Szóval ezt a kizárólagos horvát szállítást kellene választanunk az Adria vezetéken, aminek a kapacitása - mint az amerikai »beszállást« előkészítő hvg-s meg hasonló cikkek leleplezik - 

Az Adria kőolajvezeték még soha nem tudott két óránál tovább a magyar fél által kért teljes kapacitással működni a tesztüzemek során. Egyszerűen a szivattyúkapacitása nem elég, hiába mismásolnak erről az álszakértők az ATV-n” – magyarázta az energiajogász.

2. Az Urals olcsóbb, mint a Brent

„Ez persze senkit nem érdekel. A parancs az, hogy felejtsük el az oroszokat, noha a MOL finomítóiba műszakilag 50%-ban még mindig orosz Urals olaj kell, legalább bekeverési célból. Azért, mert így épültek meg a finomítók (Pozsony: 1957, Batta: 1965), amikor senki se gondolta, hogy majd nem lesz szabad orosz Urals olajat finomítani. Az átállás folyik, de költséges és időigényes. De persze ez se érdekeljen senkit” – vélekedett.

Tóth Máté arra is rámutatott, 

3. Brutális felár

Tóth Máté úgy folytatta, 

Az energiajogász rámutatott: „Az EU persze hallgat, a Bizottság semmilyen versenyjogi aggályt nem lát. Hát persze. Bezzeg Magyarország erőművi szerződéseit szétcincálta az EU-s versenyhatóság (2008), ahogy a paksi bővítést is (2016), noha azoknak NEM VOLT SEMMILYEN HATÁRON ÁTNYÚLÓ HATÁSUK. A horvát zsarolásnak van, de az rendben van, hiszen csak Magyarországról van szó.”

Tóth Máté azt is aláhúzta, 

4. Szerződésszegés

Tóth Máté azt is elmagyarázta, mi volt a szerződészsegés valódi oka: „az amerikai szankciók lesújtottak a szerbiai NIS olajvállalatra. Ezzel viszont rántották magukkal a horvát Janafot is, akiknek a bevételeik 30%-a a szerb piac volt. A Janaf meg kellett hogy szüntesse a szerbek ellátását, és lezárva a forgalmat kiszállítani a a horvátok rendszerében még szerb tulajdonban lévő, vagyis a szerbek által még a szankció előtt megvásárolt mennyiségeket. Ezek leszállításához, iparági szlengben az áttoláshoz kellett a pozsonyi finomítóba szánt, megvett, leszerződött magyar olaj. A magyar, illetve pozsonyi volument használta a horvát a szerb tételek áttolásához, technológiai célra.”

5. Konzekvenciák: diverzifikálás helyett egyoldalú függőség

Tóth Máté utolsó pontjában összefoglalta következtetéseit. Mint írta, „a szankciósdi értelmetlen, mert a tovagyűrűző, komplex hatásaival mást talál el mint akinek szánják.”

Hozzátette: „az orosz leválás értelmezhetetlen, a kizárólagos horvát helyettesítés nem lehetséges.”

Egyben arra is rámutatott, hogy a horvát fél sem alkalmas a helyettesítésre, „a szerződésszegése azt mutatja, hogy nem is megbízható ellátó, hogy KIZÁRÓLAG rájuk alapozzuk két ország teljes olajellátását. Márpedig ezt követelik tőlünk: egyoldalú függőséget.”

Az energiajogász végül azt tanácsolta: 

Nyitókép: MTI/Máthé Zoltán