Habár megvan a számom, nem felhívtál és kérdeztél, hanem a nyilvánosságban pálcát törtél a fejem felett

„Mérő Vera!

Sajnos kénytelen vagyok nyilvánosan reagálni abból fakadóan, hogy habár megvan a számom, nem felhívtál és kérdeztél, hanem a nyilvánosságban pálcát törtél a fejem felett, miszerint Pócs Jánosnál is morálisan rosszabb vagyok, illetve áldozathibáztatónak nyilvánítottál.

Az álláspontom még egyszer a családon/párkapcsolaton belüli erőszakról:

Mindazok akik felelősek, akiknek szerepük van a családon belüli/párkapcsolati bántalmazásokban:

1. A bántalmazó maga. Azt hiszem, ezt nem kell taglalnom. Az, aki erőszakot követ el, nem elfogadható; annak a független és igazságos bíróság előtt a helye, és annak következménye kell, hogy legyen.

2. A rendszer/kormány. Azt hiszem, ezt sem kell taglalnom, ebben is mindannyian (remélem) egyetértünk. Elengedhetetlen a rendszerszintű és kormányokon átívelő védőháló mindazoknak, akik bántalmazottak. Egészen a családsegítőtől, a jelzőrendszeren át, a már említett bíróságig, rendőrségig, a megfelelő oktatási rendszerig, a teljes segítő szakmáig. A prevenció, önmagunk és elménk működésének ismerete, magyarul: a megelőzés - mindezeket rendszerszinten biztosítani csak a kormány tudja.

– Itt szokott a vita személyeskedésbe, kiabálásba és csapkodásba átmenni. –

3. A bántalmazott. Az önismeret hiánya, a tudás hiánya, esetleg az anyagi önállóság hiánya (felnőtt emberként) senkit nem ment fel a felelőssége alól. A felelősség alól, hogy van döntése az adott embernek. Mert mindig van más választás. A pszichés függés és dinamika, melynek része terheli a bántalmazottat is – abban a bántalmazott tud változást elérni, a függőségétől ő tud megszabadulni, egzisztenciát teremteni ő tud, segítséget kérni ő tud. 

+1. A társadalom. Te, én, a szakemberek és mindannyian felelősek vagyunk magunkért és egymásért is – közvetlenül és közvetetten is. Közvetlenül azért, hogy környezetünkben lássunk, halljunk, beszéljünk; közvetetten pedig azért, mert mi magunk vagyunk a rendszer, és mi magunk választjuk a kormányt, akik fent említve felelősek azért, hogy biztosítsanak mindent, ami egy fizikailag és mentálisan egészséges, boldog társadalom működéséhez szükséges rendszerszinten.

Ahogyan az embereknek megtanítják a szerveiket, szervrendszereiket és azok működését, s ezáltal érzékelik a betegségeiket, hogy mi lehet a problémájuk, és ennek ismeretében tudnak megfelelő segítséget kérni – úgy gondolom, a segítő szakmának, a társadalomban megfelelő funkcióval rendelkező szakembernek az lenne az elsődleges feladata, hogy ugyanígy megtanítsa az embereknek, miként működik az elméjük, a gondolkodásuk struktúrája, az ebből fakadó dinamikáik, amivel fenntartják a kapcsolataikat és választják is azokat. Ha mindezzel tisztában lenne egy egész társadalom, pontosan érzékelné, mikor kell segítséghez fordulni – ugyanúgy, ahogyan ezt a fizikai egészségnél megteszik.

És igen, a mondatomat továbbra is tartom: farkas nélkül nincs bárány, és bárány nélkül nincs farkas. A kettő nem tud egymás nélkül létezni. Vannak köztünk farkasok és bárányok is, de ideje rájönnünk, hogy egyik mintázatra sincs szükségünk – sem azokra a mintákra, amelyek által egyesek felülpozícionálják magukat, sem azokra, amelyek által mások alulpozícionálják magukat. Vera! Lehet, hogy nem értünk egyet, lehet vitázni, lehet kérdezni, el lehet mondani, miben nem értesz velem egyet, DE! »Te hülye vagy, vagy csak kómában élsz egy kő alatt?« »Gratulálok, Lili, sikeresen növesztettél nagyobb f*szt, mint bármelyik, bántalmazott nőket fröcsögve hibáztató barom. Egyenesen a homlokod közepére.« »Remélem, ha én nem is hatottam rád sokat az elmúlt években, az élet és mások hatékonyabban segítenek kisebbre szabni az arcot, az érzékenységet pedig nagyobbra.« »A videót 1,5-szeres sebességre állítottam, mert bennem van empátia.« »Nem kell érintetté válnia, hogy érzékenyedjen, de ha én nem hatottam semmit 3 év alatt, akkor szkeptikus vagyok.« »Azóta segítettem, hogy megtámadták, és új iskola kellett neki. Ennyi ment át.« »Ha ennyi év alatt ennyit hatottam rá, a továbbiakban inkább termékenyebb talajt művelek.«

Ezek a te mondataid – ahogyan az egyet nem értésedet gondoltad átadni. Azt az egyet nem értésedet, amely elvileg a bántalmazás-ellenességet kívánja reprezentálni. Nem gondolod, hogy az idézett mondataid nettó bántalmazások? Nem gondolod, hogy követőidnek irányt mutatva löksz élből ítélkezők elé azzal, hogy tényként jelented ki többek között azt, hogy »kórosan csökkent szellemi képességű, gyenge elméjű, idióta« vagyok (a hülye definíciója, egyébként) és hogy áldozathibáztatónak nevezel élből?

Szeretném felajánlani, hogy közönség előtt, akár élőben, az Ingában vitassuk meg a téma azon részeit, amelyekben nem értünk egyet – együtt gondolkodva, és remélhetőleg nem személyeskedve, ahogyan tetted azt (remélem, hirtelen felindulásból). Már csak abból is kiindulva, hogy a célunk ugyanaz: egy egészséges társadalom – mind fizikailag, mind mentálisan. Ezzel is elérve az erőszak, agresszió és bántalmazás mentes társadalmat.

Választás mindig van.

Szeretettel: Lili Ui.: A személyeskedő megjegyzéseidre nem kívánok válaszolni.”

Nyitókép forrása: MTI/Koszticsák Szilárd

***