Azért fogadtam el Puzsér Róberttől a felkérést, mert a barátom

„Majd ki fogom tenni a videót, amit a megbékélés menetre készítettem. Szeretném, ha ebből mozgalom indulna és mindenki írna, beszélne a megbékélésről.

Úgy kezdődött, hogy hallgattam a kocsiban, ahogy ordít. Annyira vicces, érdekes és izgalmas volt, hogy sokszor még a műsor végéig a kocsiban maradtam, hogy végighallgassam. Aztán interjút készítettem vele az UFI (Utolsó Figyelmeztetés) lapba, ez a mostani Mandiner előlapja és összebarátkoztunk. Hívtam bulikba, több interjút, beszélgetést készítettem vele, még börtönben is voltunk Bházynál. Ő meg hívott a karácsonyaira, szülinapjára, sokszor találkoztunk, telefonáltunk. Sőt, nekem nyilatkozta egyedül, hogy gyereke született. Kerüli a bulvárt.

Próbálom mondani neki, hogy vegyen levegőt. Megértem a félelmét, ő Putyin-barátságtól fél, kommunista tempótól, most pl. koncepciós pertől.

Én az anarchiától félek, a káosztól.

Mindig kiálltam mellette, bármivel vádolták.

Ő is mindig kiállt mellettem, felvállalt, felkért, ha kellett megvigasztalt. Jó barát, akivel egyébként teljesen mást gondolunk. Máshogy képzeljük az életünket, mástól félünk, mást szeretünk, de mégis bízunk egymásban. Bízunk abban, hogy a másik alapvetően jót akar. Robi néha túltolja, de ő ilyen.

Szóval szerintem van a politika felett is élet, sőt a politika felett van az élet.

Most ez a megbékélés menet nem jött össze, de hiszek abban, hogy elindult a jó. Mégis kiálltunk együtt Kassai Lajossal és Böjte Csabával, bevállalva az arcokat a másik oldalon. Kinyújtottuk a kezünket, amit most elengedtek, de a kezünk ott maradt, újra meg lehet fogni. Ez nem baj, a közeledés, a béke lassú folyamat.

Büszke vagyok Robira, hogy ezt elkezdte szervezni, de nem sikerült egyelőre megtörni a »turáni átkot« – ő mondta így. Majd megtörjük később, vagy elkezdtük törni.”

Nyitókép: Facebook / Skrabski Fruzsina

***