
A tiszás brigádnak nem fűlik a foga apáink, nagyapáink korosztályához, mert velük sosem nyerhetnek választást
A közgazdaságtan kiölte belőlük az embert, maradt a nyereség, a jövedelmezőség, hogy az állam minél olcsóbban tudjon gazdálkodni.

Az Ellenpont éppen ma idézte Simonovits Andrást, a Tiszához közel álló közgazdászt, akinek az ATV-ben sikerült elmondania, hogy szerinte túl magasak a nyugdíjak, sőt a nyugdíjakat szerinte meg kellene adóztatni. És nem sült ki a szeme.
A jobboldali narratíva ezzel szemben arról szól, hogy mindent meg kell tenni a nyugdíjak értékállóságának megőrzésére. Sőt Lázár János a 14. havi nyugdíj lehetőségét is belengette. Hogy lesz-e ebből valami, még nem tudni, de mindenesetre jól jelzi a két politikai tábor hozzáállását a több, mint 2,2 millió nyugdíjas életkörülményeihez.
Ki az, aki szívén viseli az idősek sorsát és ki az, aki nem?
Miközben Ön ezt olvassa, valaki máshol már kattintott erre:
Valami nagyon nem stimmel: ezért beszél mindenki még mindig Orbán Viktorról

Magyar Péter „barátja”, Raskó György már korábban elmondta, hogy Magyarnak az aktív pályafutásukat befejezettek nem számítanak, ő leginkább a negyvenes korosztállyal képzeli el a magyar jövő építését. Raskó azt írta a Facebook bejegyzésében, hogy az idős korosztály tagjai a következő választásokig sokan 100 ezres nagyságrendben kiesnek, mint szavazók.
Csak szólok: szavazóként úgy esik ki valaki, ha meghal. Ezzel kalkulál Raskó.
Utal rá, hogy százezres nagyságrendben lépnek be a fiatalok, mint első választók, az idő tehát a Tiszának dolgozik. Ugyan ezt a logikát követte Puzsér Róbert minapi megszólalása, akit a napokban Dúró Dóra a Hotel Lentulaiban egyszerűen őrültnek nevezett.
A tiszás brigádnak általában sem fűlik a foga apáink, nagyapáink korosztályához. A Tisza belső, programíró Facebook-csoportjának egyik bejegyzésében egy gyengeelméjű azt kérdezte: miért fizetünk nekik, ha úgysem csinálnak semmit? Egy másik ápolásra szoruló kommentelő alja módon így reagált: ja, semmi haszon sincs már belőlük többé, de akkor legalább az eutanáziát engedélyezzük. Meg hogy a 13. havi nyugdíjat el kellene törölni úgy, ahogy van. Nem vagyunk annyira gazdag ország, hogy 13. havi nyugdíjat fizessünk az embereknek.
A Lázár-féle 14. havitól biztosan egyenesen lehidalnálak.
És bár lehet, hogy Magyar Péter egyik állítása szerint megtartanák a 13. havi nyugdíjat, a nyugdíjügyek szakértője, Simonovits András az ATV-ben a Nők40 eltörléséről és a nyugdíjkorhatár megemeléséről beszélt. Aztán „véletlenül” ő is elővette a Tarr Zoltán-féle okosságot, hogy előbb meg kell nyerni a választásokat, utána lehet csak a szigorításokról beszélni. Petschnig Mária Zita szintén a 13 havi nyugdíj megkurtításáról beszélt.
Ezek az emberek társadalmi szemüvegen keresztül szemlélve – nyugodtan mondhatjuk – szörnyetegek. A közgazdaságtan kiölte belőlük az embert, maradt a nyereség, a jövedelmezőség, hogy az állam minél olcsóbban tudjon gazdálkodni.
Miért, tehetjük fel a kérdést? Az állam nem a polgáraiért van, hanem például a nagytőkéért, a bankokért, multikért, hogy nekik ne kelljen adót fizetni, szedjék be azt a pénzt az emberektől?
Emlékezhetünk: szinte még meg sem száradt a tinta Orbán Viktor 2010-es beiktatási papírján, máris elrendelte a multik és a bankok megadóztatását. Azokét, akiknek van miből adózni. Az embereknek nincs, főleg egy nyolcéves Gyurcsány-korszak után nem volt. Nem kell félni, nem fog fájni – mondták a megszorításokra, aztán úgy fájt, hogy attól koldultunk. Brüsszel azóta haragszik ránk, mert Ursuláék a globalista nagytőkét szolgálják, és kiveri víz őket attól, hogy jót tegyen valaki az emberekkel, a választóival.
Magyarék azért figyelik a demográfia alakulását, mert tudják, hogy a jelenlegi korösszetételben ők nem nyerhetnek választást. Az élettel és halállal való, körmöt rágó latolgatás valójában ennek beismerése. A magyarok ugyanis pontosan tudják, ki tesz jót velük és ki nem. Függetlenül attól, hogy ki hány éves.
És a ma fiatalabbak sem hülyék, ők sem hagyják magukat megvezetni Pojácától és szocialista szakértői brigádjától. Ők nem akarnak pojácák lenni. Ismerjük a mondást: aki húszévesen nem kommunista, annak nincs szíve, aki harmincévesen kommunista, annak nincs esze.
Hogy az önmagát vállaltan bolondnak tartó Pojácának van-e esze, azt döntsék el az olvasók.
(Fotó: Kisbenedek Attila / AFP)








