A politika és a thrash találkozása az újmédiában – Hogyan épült fel a “Zsolti bácsi-rágalom”?

„2025 őszének magyar közéletét egy olyan, politikai indíttatású vita tartotta lázban, amely a dezinformáció és a tények szándékos elferdítésének példájává vált. A »Zsolti bácsi ügy« néven elhíresült eseménysorozat valójában nem egyetlen lineáris történet, hanem három, eredetében és tartalmában is különálló narratíva összefonódásából és politikai eszkalációjából jött létre. Ezen elemek – egy valós bűnügy, egy szakmai körökben terjedő pletyka, valamint egy névtelen forrás által bedobott, konkrét nevet tartalmazó vád – egymásra épülve és egymást erősítve hoztak létre egy olyan információs vihart, amelynek hullámai a legmagasabb politikai köröket is elérték, és amelyben a tények tisztázása komoly erőfeszítést igényelt. Az ügy megértéséhez elengedhetetlen ezen eredendően különálló szálak szétválasztása és tényalapú vizsgálata, amelyből azt is megérthetjük, hogy miként épült fel a történet, hogyan telepedtek rá politikusok és hogyan használták fel hozzá a mainstream médiát és azokat a youtubereket, akiket saját megítélésük szerint nem köt semmilyen médiára vonatkozó norma.

A nyomozás középpontjában az a gyanú áll, hogy az igazgató az intézményben általa bújtatottan foglalkoztatott felnőtt korú nőket kényszerített prostitúcióra. Az ügy megértése szempontjából kulcsfontosságú azonban, hogy a Szőlő utcai intézmény nem egy általános értelemben vett gyermekotthon, hanem egy zárt javítóintézet, amely fiatalkorú fiúk számára funkcionál büntetés-végrehajtási intézményként. Erre a tényre alapozta a kormányzat azt az érvelését, amely logikailag kizárta a politikusok számára történő gyermekszállítás lehetőségét. Ez a büntetőügy önmagában még nem generált volna országos politikai botrányt, azonban alapot szolgáltatott a későbbi, jóval szélesebb körű politikai támadásokhoz.

A bűnügyet politikai botránnyá emelő első nyilvános megszólalás Kuslits Gábortól, a Fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (Tegyesz) korábbi igazgatójától származott. 2025. szeptember 8-án a Válasz Online hírportálnak adott interjújában beszélt arról, hogy a gyermekvédelmi szakmán belül 

Az interjúban elhangzott pletyka szerint a védelem oka az volt, hogy »az egyiknek állítólag a fiúkat vitték, a másiknak a lányokat«. Fontos hangsúlyozni, hogy Kuslits Gábor az interjúban nem nevezett meg konkrét személyeket, és az információt mindvégig mint a szakmai körökben keringő, bizonyítékokkal alá nem támasztott szóbeszédet tálalta. Ezzel egy olyan információs vákuumot hozott létre, amely teret engedett a politikai spekulációknak és a későbbi vádaknak.

Az ügy harmadik, a botrány nevét adó szála 2025. szeptember 19-én jelent meg, amikor Juhász Péter, az Együtt párt korábbi elnöke egy videót tett közzé YouTube-csatornáján. A videóban egy telefonos interjú hallható egy névtelenül nyilatkozó személlyel, aki egy, a Szőlő utcai esettől teljesen független történetet mesélt el. 

 Elmondása alapján ebbe az intézménybe rendszeresen járt egy politikus, akit a gyerekek »Zsolti bácsinak« neveztek. A »Zsolti bácsi« megnevezés ebben a kontextusban itt hangzott el először a nyilvánosság előtt. A névtelen telefonáló azt is állította, hogy az otthon korábbi lakói később a televízióban felismerték »Zsolti bácsit«, ezzel egyértelműen utalva egy országosan ismert közéleti szereplőre. Ezen a ponton tehát három, egymástól elkülönülő elem létezett a nyilvánosságban: a konkrét bűnügy, a politikai védelemről szóló pletyka, és a »Zsolti bácsi« névhez kötődő, másik helyszínen történt állítólagos molesztálás.

Juhász Péter videójának megjelenését követően a »Zsolti bácsi« nevet elkezdték a Szőlő utcai üggyel összefüggésben használni. A folyamat kulcsmomentuma az volt, amikor Arató Gergely, a Demokratikus Koalíció országgyűlési képviselője a Parlamentben Orbán Viktor miniszterelnökhöz intézett kérdést. Felszólalásában először a Szőlő utcai esetről beszélt, majd a mondandóját azzal a kérdéssel zárta: »válaszoljon Semjén Zsolt, hogy ki az a Zsolti bácsi«. Ezzel a parlamenti felszólalással a széles nyilvánosság előtt hivatalosan is összekapcsolták a »Zsolti bácsi« nevet Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes személyével. Ezt követően a narratívát más ellenzéki szereplők is átvették: Jámbor András parlamenti vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezte, a Tisza Párt képviselői a Fővárosi Közgyűlésen tettek fel kérdéseket, a DK pedig »Ki az a Zsolti bácsi?« feliratú molinót feszített ki a Gellért-hegyre. Pottyondi Edina is megszólalt az ügyben, Facebook-posztjában azt írta: »Ami Semjén Zsolttal történik, az a 15 éve tartó rombolásnak, hazudozásnak és démonizálásnak a következménye; az összes többi tudatos, szervezett gonoszság.«

A növekvő politikai és sajtónyomásra reagálva napirend utáni, rendkívüli felszólalásban utasított vissza minden vádat. Semjén Zsolt a vádakat nemcsak valótlannak, hanem lehetetlennek is nevezte, és egy összehangolt, az állam, a kormány és személye elleni támadásnak minősítette, amely mögött külföldi szálakat is feltételezett. A reakció heves vitákat váltott ki a nyilvánosságban, kritikusai szerint a miniszterelnök-helyettesnek nem a személyes védekezésre, hanem a teljes körű vizsgálat ígéretére kellett volna koncentrálnia. Más vélemények szerint azonban a határozott és egyértelmű visszautasítás volt az egyetlen lehetséges válasz egy ilyen alaptalan támadássorozatra.

Szeptember 25-én Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a Kormányinfón ismertette a kormány hivatalos álláspontját. Rámutatott, hogy az ügy egy »részben külföldi szálakhoz is kötődő rágalomhadjárat«, és kilátásba helyezte, hogy a rágalmazóknak bíróság előtt kell felelniük. A Szőlő utcai bűnügyre vonatkozóan pedig kijelentette, hogy a nyomozás jelenlegi állása szerint nem történt kiskorú sérelmére elkövetett bűncselekmény. A tisztázó munka központi dokumentumává az Orbán Viktor által elrendelt vizsgálat eredményeként született, és Tuzson Bence igazságügyi miniszter által szeptember 24-én nyilvánosságra hozott jelentés vált. Ez a dokumentum több ponton megcáfolta a vádakat. Kimondta, hogy a Szőlő utcai ügyben »nincs kiskorú áldozat«, ebből következően pedofília sem valósulhatott meg. Leszögezte, hogy a büntetőeljárás során politikus érintettsége nem merült fel. A jelentés a Juhász Péter videójában elhangzott »Zsolti bácsi« történetet kitalációnak minősítette azzal az indoklással, hogy az ózdi járásban nincs állami fenntartású gyermekotthon.

Ezzel szemben a sajtóban megjelent egy rendőrségi tájékoztatás, amelyre a Népszava hivatkozott. Eszerint két olyan eljárás is folyamatban volt, amelyekben felmerült a »kiskorú veszélyeztetése, illetve szexuális visszaélés bűntett gyanúja«. Míg a kormányzat a hivatalos, célzott vizsgálat lezárt eredményét közölte, addig a rendőrségi közlés egy folyamatban lévő, általános eljárás akkori állását tükrözte, ami eltérő értelmezésekre adott okot a nyilvánosságban.

egyetlen, ellenőrizetlen és anonim forrásból származó pletykát a saját, már kiépített YouTube-csatornáján keresztül legitimált, és ezzel egy alacsony hitelű szóbeszédet magas hatásfokú politikai termékké alakított. Ez a stratégia lehetővé tette számára, hogy elindítson egy rendkívül romboló hatású botrányt anélkül, hogy a tényállításokért a hagyományos újságírói felelősséget vállalnia kellett volna.

Miután a botrány már napok óta tartott, a 24.hu-nak adott interjúban egyrészt elismerte a narratívaépítés hibáit – a Szőlő utcai ügy és a »Zsolti bácsi« szál összekapcsolását –, másrészt egy újabb csavart vitt a történetbe. Azt állította, tudja a feltételezett elkövető teljes nevét, de azt a nyilvánossággal nem osztja meg. Ezzel a lépéssel egyszerre próbálta magát a felelősség alól részben mentesíteni, miközben a botrányt életben tartotta, azt sugallva, hogy a legsúlyosabb információ még mindig nála van. Ez a taktika a maximális politikai kár okozására és a saját felelősségének minimalizálására irányult.

A Telex által is megírt rendőrségi házkutatást azonnal a hatalom megfélemlítési kísérleteként és a forrásvédelmet sértő támadásként kommunikálta. Ezzel a saját, vitatható módszerekkel végzett tevékenységéről a figyelmet a hatósági eljárásra terelte, magát pedig a rendszer által üldözött bátor tényfeltáró szerepében tüntette fel.

Az egész egy bűnügyből kiinduló, de politikai aktorok által tudatosan formált és eszkalált botránysorozat volt. Az alapul szolgáló Szőlő utcai ügy ténybeli kereteit a politikai diskurzus során eltorzították. Kuslits Gábor interjúja behozta a politika érintettségének bizonyíték nélküli pletykáját, Juhász Péter videója pedig egy konkrét nevet és egy attól független történetet. Az ellenzék ezen elemeket kapcsolta össze és irányította egy konkrét politikus, Semjén Zsolt felé. A kormányzat a tények feltárásával egy, a dezinformációs kampányt leleplező narratívát épített fel. A vitát az eltérő hatósági közlések tartották fenn, de az ügy végül a bizonyítékok és ellenbizonyítékok hiányában, a tények és politikai narratívák harcában rekedt meg, mély bizalmi válságot okozva a politikai baloldal szavahihetőségével szemben.”

Nyitókép: Transzparens Újságírásért Alapítvány

***