Televízió helyett Facebook

„A 70-es évek amerikai tévéprédikátorai is megirigyelhetnék: »Kész vagy cselekedni Istenért, hazáért és a családodért? Tudd meg messenger-üzenetben, mit kell tenned ma!«. Televízió helyett Facebook, összesen ennyi a változás a szélsőjobbon (az említett egyházi irányzat mindig is a jobbszélhez tartozott, mint ahogy az Istennel, hazával családdal történő politikai érvelés, illetve ennek az érvkészletnek a lefoglalási igénye is a jobboldali radikálisok örökzöldje).

Két kampányirány rajzolódik ki a sok felületen szembejövő hirdetésből. Egyrészt továbbra is ők akarják megmondani, ki tartozhat a közösséghez; olyan körökben is, ahol semmi keresnivalójuk. Másrészt, és ez számít újdonságnak, egyre nyilvánvalóbb, hogy ebben a kampányban a piszkos munkát ki szeretnék szervezni a még megmaradt Fidesz-hívekhez.

Hogy mit értünk piszkos munka alatt? A kegyelmi ügytől máig – és tovább – terjedő időszakban a legfontosabb közhangulati változás, hogy tömegek számára vált átélhetővé: miközben a magyar gazdaság évek óta döglődik, a miniszterelnök családjában és környezetében követhetetlen tempójú a gazdagodás, és a NER újgazdagjai kihívóan az orrunk alá is dörgölik, hogy mennyit loptak tőlünk. Ez a ténypár ma milliók politikai alapélménye, és ha csak valami csoda nem történik, az fogja eldönteni a választást jövőre, hogy így együtt ki mennyire tartja elfogadhatónak. Magukat a tényeket nagyjából mindenki tudomásul vette: hogy stagfláció van, az nem hit kérdése, azért meg ifj. Matolcsytól a Tiborcz-házaspáron át Lévai Anikóig és hajós nemzetünk mindig Orbán körül navigáló oligarcháiig sokan, sokat tesznek, hogy a tőkefelhalmozás mértéke és mikéntje szem előtt legyen.”

Nyitókép: Nyitókép: MTI / Mohai Balázs