A puritán Kádár-mítosz máig él, noha a rózsadombi úszómedence, a balatonaligai magánsziget és a luxusvadászatok egészen más képet festenek róla. A „szerény pártvezér” legendája csak politikai díszlet volt, amely mögött egy sajátos szocialista király élt. A kérdés az, hogy miért etetnek minket ezzel még 2025-ben is. Sebestyén Géza írása.
Van egy magyar politikus, akit minden negyedik évben, szinte szertartásos pontossággal, újra és újra előhív a kollektív emlékezetből Tölgyessy Péter. 2017-ben a multik megadóztatásáról jutott eszébe, 2021-ben arról, hogy annó nyugaton Kádárt jobban szerették, mint ma Orbánt, most pedig a puritánság bajnokára emlékezik személyében.
Ezt is ajánljuk a témában
A politológus szerint „nem volt még az újabb kori magyar történelemben ennyire felkészületlen és ennyire alakulatlan párt, mint a Tisza-párt”, de erről csak a választások után kell beszélni.
Igen, bármennyire is meglepő, ennek a furcsa sorozatnak a legújabb része 2025-ben zajlik. De vajon tényleg puritán volt-e az az ember, aki a 20. századi Magyarország egyik legnagyobb hatalmú politikusaként élt?
Nos, ha puritán alatt a fűthető úszómedence, a meisseni porcelán és a Balaton legjobban őrzött partszakasza értendő, akkor bátran mondhatjuk, hogy igen. De ha a szó klasszikus értelmét keressük, akkor bizony a puritán Kádár inkább egy vicc, mint történelmi tény.
Kezdjük a rózsadombi villával. 1948-ban, belügyminiszterként, saját választása alapján költözött be a Cserje utca 21-be, a köznyelvben csak „Kádár-villaként” ismert rezidenciába.
A telekhatárokat bőkezűen kitolta, így a birtok 2600 négyszögölre duzzadt. Több ezer négyzetméternyi luxus a szocialista szerénység jegyében.
A kertben fűthető úszómedence épült, amelyet később ugyan betemettek, de a tény, hogy egyáltalán megépült, többet árul el Kádár habitusáról, mint száz puritánságról szóló legenda. Ha ehhez hozzátesszük sofőrt, házvezetőnőt, kertészt, fűtőt és testőrt is alkalmazott 173 négyzetméteres házában, akkor inkább egy mini Versailles körvonalazódik, mint egy szerény kommunista vezető otthona.
Aki nyáron kereste Kádárt, azt nagy valószínűséggel Balatonaligán találta. A Club Aliga 55 épületből álló külön világa (52 hektárnyi terület, 2,4 kilométer saját partszakasz, 84 épület, teniszpályák, presszók, éttermek, konferenciatermek, kertmozi, fedett uszoda, óvoda és bölcsőde, no meg az ország első légkondicionáló berendezése) egy olyan mikrokozmoszt jelentett, ahová mezei halandó nem tehette be a lábát.
Külön „Kádár-szigetet” alakítottak ki, hogy zavartalanul horgászhasson, s a zárt terület kapui gondosan elzárták a kíváncsi tekinteteket. 1990-ben, amikor először beengedték a sajtót, a fotókon egyszerre látszott a szocializmus nagy mítosza és a mögötte megbújó kispolgári luxus: szocialista puritánság Gundel-szintű menüvel tálalva.
A szocialista elit egyik legkedveltebb szórakozása a vadászat volt. Az 1964-ben létrejött Egyetértés Vadásztársaság protokollterületeken szervezett hajtásai nem egyszer fogadták Fidel Castrót, a perzsa sahot vagy Brezsnyevet.
A Budai-hegység háromnegyede zárt vadászterületté vált, ahol a teríték után kártya, tánc és jó magyaros lakoma következett. Időnként még a perzsa sah is itt mulatott. Ez a világ nem a puritán önmegtartóztatásról, hanem a politikai reprezentációról, az elit szórakozásáról és a kiváltság látványos fitogtatásáról szólt. A meisseni porcelán, a sofőrös autó és a háztartási alkalmazottak csak apró díszletek voltak ebben a nagy színdarabban.
Hogyan születhetett meg mégis a puritán Kádár mítosza? A válasz részben egyszerű. A magyar társadalom szerette hinni, hogy a mi vezetőnk más, mint a nyugati fényűző elit. A szerénység látszata, a visszafogott beszédmód és a kopott öltöny elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy sokan elhiggyék, hogy a hatalom csúcsán is meg lehet maradni egyszerű embernek.
Ám a rózsadombi úszómedence, a balatonaligai villa és a vadászatok titkos világa újra és újra leleplezik ezt a legendát. Mint egy rosszul becsomagolt ajándék, amelyen mindig kiütközik a díszes doboz alól a fényes valóság.
Kádár János tehát nem volt puritán. Sem a szó szoros, sem átvitt értelmében. Inkább egy szocialista király, aki a hatalom színházában játszotta a szerény vezető szerepét, miközben a függöny mögött habzsolta a luxust.
Ha pedig valaki ma példaként akarja állítani őt a puritánság szobrának, az nem történelmi tényt idéz, hanem inkább politikai kabarét játszik. A történelem egyik legnagyobb iróniája, hogy a „hírhedten puritán” pártvezér valójában a rózsadombi fűthető úszómedencéjében való pancsolás, a magánszigetén való horgászat, no meg egy véres vadászat után meisseni porcelánból ette a Gundel-palacsintát.
Ezt is ajánljuk a témában
A színész szerint a hazai kultúra ma olyan, „mint egy útszéli kóró, ami az életéért küzd”.
A cikk szerzője az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője, a BCE egyetemi docense.
Nyitókép:MTI/Koszticsák Szilárd
Trumpnál is már kétszer bejött. Horváth K. József írása.
António Costa leszögezte, hogy az orosz agresszió csak még eltökéltebbé teszi az EU-t az Ukrajna melletti kiállásban.
Az elsők között épített villát a hegyen, ahol szőlőt metszett, a rózsáit csodálta, és olykor görögdinnyét termesztett.
Császár Attila, a Hír TV egykori tudósítója munkatársaival épp akkor érkezett meg a helyszínre, mikor a déli határon tetőfokára hágott a hangulat, így részese lett annak a történelmi eseménynek, ami a röszkei csata néven vonult be a köztudatba, és immár a történelembe. Interjúnk.
A hívás során egy sor ígéret hangzik el a Tisza-vezértől a jövőt illetően, de 19 évvel ezelőtt a magyar társadalom már megélt hasonlót, és megütötte vele a bokáját.
A fal adta a másikat.
A magyar válogatott edzése előtt a korábbi és jelenlegi csapatkapitány, Szalai Ádám és Szoboszlai Dominik közös labdázásba kezdett. Nézze meg a Mandiner videóján!
