A magyar falvak megújulásáért végzett munkájában Makovecz a szerves építészetet, az ácsmesterséget, a helyi szaktudást és anyagokat egyaránt eszközként alkalmazta. Izzó tettvágya által hajtva olyan jellegzetes épületeket hozott létre, amelyek javították az ott élők morálját, s nemcsak fizikai, hanem ősi szellemi-lelki környezetükhöz is illeszkedtek: épületeit átitatja a helyi folklór, a helyi mondakör, a természet és a régi keresztény hit.
A Makovecz-épületek építészeti kialakítása és kivitelezése minden elemében gazdag szimbolikát hordoz. S bár az épületek sokféle forrásból merítenek, mégis leginkább Makovecz Imre képzeletének és nagyszámú alkotótársa tehetségének, szaktudásának termékei.
E kiállítást szervezőként és megbízóként a Makovecz Imre Alapítvány hívta életre. A tárlat célja, hogy bemutassa Makovecz Imre építészetének szellemiségét és felidézze az építész érzelmi és gondolati világát. Kurátori munkánkat abban a reményben végeztük, hogy talán ’szárnyra kap’ Makovecz Imre utolsó nagy művének megvalósulása is, azaz megépül a Feltámadás temploma, amelyet Makovecz Imre Szent Mihály arkangyal templomaként is említett.
Makovecz épületei valóban ’élő lények’. Segítettek visszaadni Magyarországnak és a magyar építészetnek a spirituális tartalmat ott, ahol azt az eltűnés veszélye fenyegette. Vitatott-e e munka megítélése? Talán, ám mégis Makoveczék voltak Magyarország építész-angyalai” – hangsúlyozza a kiállítás kurátora, Jonathan Glancey.
Helyszín: Műcsarnok, a Magyar Művészeti Akadémia intézménye