Hova meneküljenek, akik magukra hozták a bajt?

„A demokráciában a meghatározott időnként esedékes választások, valamint a politikusok teljesítménye és az ország (város) állapota között szoros összefüggés van. Sokan azt gondolják, hogy a meglévő viszonyok adottságnak számítanak, pedig egy jól dolgozó vezető képes jó döntésekkel az emberek javát szolgálni, míg a hatalom gyengeségei – vagy szándékos kártételei – meglátszanak az életminőségen.

Helyi, önkormányzati szinten is igaz ez. Jó vezetés – működő település, rossz vezetés – káosz. Amiként a Gyurcsány-korszak devizahiteles, megszorítós, államcsődközeli (IMF-hiteles), segélyalapú, szegénységbarát (copyright by Medgyessy), szemkilövetős korszakának, az öregecskedő feleségek fiatalabbra cserélését hirdető szemléletének véget lehetett vetni egy választáson, Budapest pénzügyi helyzete is stabilizálható volna egy gondosabb, értelmesebb, feladatorientáltabb, szakmaibb politikával, amint ezt Tarlós István bebizonyította. Sajnos, a közbeszédet eluraló balos hangulat minden apróságot Orbánnak ró fel (mint például azt, hogy a kórházi mosdóban éppen nincsen vécépapír), a balos polgármesterek saját hibáik következményei elől ügyesen kihátrálnak, és soha nem azonosítják a bajokat velük.

Jó példa erre a pesti Erzsébetváros, ahol az úgynevezett bulinegyedben elviselhetetlen helyzet alakult ki a túlturizmus, a közbiztonság hiánya és a közállapotok miatt. Két helyi rabbi ezért népszavazást kezdeményez, hogy a kérdéses rész váljon ki a VII. kerületből, és csatlakozzon valamelyik szomszédos kerülethez, ahol nagyobb a rend, és inkább várható a probléma megfelelő kezelése.”

Nyitókép: Lakatos Péter / MTI

***