Én csak kérdezek, Ruszin-Szendi Úr! Ne lőjön, nem akarok meghalni!

Emlékszem, mindig megdöbbenten figyeltem a szüleim, nagyszüleim korosztályának beszámolóit arról, hogyan kellett teljes generációknak az életét adniuk azért, hogy szabadon gondolkozhassanak, beszélhessenek és kérdezhessenek.  

A tengerentúlon egy 32 éves családapának meg kellett halnia, amiért el merte mondani a véleményét. Engem ma amiatt lökdösnek és ér fizikai erőszak, mert kérdezni merek. 

Azért akarnak megverni és azért löknek fel, mert meg merem kérdezni a Tisza Párt politikusait a kiszivárgott adóemelési tervükről és Tarr Zoltán kijelentéseiről. Arról, hogy mit titkolnak, mi az, amiről nem beszélhetnek, ugyanis abba belebukna a Tisza Párt.

Le kéne nyelnem a kérdéseimet? Tűrnöm kéne az erőszakot?

Kirk halála után anyám sírva hívott. A vonal túlsó végén halkan azt mondta, hogy a gyermekkori fényképeimet nézegette, majd megszólalt, és könnyes hangon így szólt:

— „De mama, ők maguk mondták, hogy titkolóznak, és kiszivárgott a tervük” – válaszoltam.

Anyám határozottan elutasította a felvetésemet: „Hagyjad már azt a hülye politikát! Itt nem erről van szó! Nincs olyan kiszivárgott adóemelési terv, sőt egyáltalán nincs olyan kérdés, ami miatt ennyire fiatalon meg kéne halnod. Ezt a szegény embert is lelőtték Amerikában, amikor vitatkozott.”

Ruszin-Szendi Romulusz legújabban nyilvánosságra került, fenyegetőző mondatai ismét megdöbbentettek: „Viszket a tenyerem. Ja, és ki is vagyok rá képezve, meg tudnám csinálni.”

Az elmúlt pár napban komolyan elgondolkodtam azon, hogy otthagyom a közéletet, az újságírást és másik szakmát keresek magamnak. Ki is nyomtattam a felmondásomat. Egy életem van. Ez már nem játék.

Ez az egész ügy még csak nem is arról szól, hogy mit gondolok a világról, ez már túlmutat a Tisza Párt titkolózásán. Magyar Péter a hozzá világnézetileg közelebb álló újságírókat is Dunába lökéssel fenyegette. Végül a barátaim biztatására megembereltem magam.

Nem azért haltak meg annyian a szólásszabadságért, hogy én most kussoljak! Nem vagyok hajlandó befogni a számat, továbbra is felteszem majd a kérdéseimet, még az olyan kényes esetekben is, mint a Tisza Párt kiszivárgott adóemelési terve, ugyanis ahol a sajtót elhallgattatják, ott mindenkit elhallgattatnak. 

Ruszin úr! Nekem csak mikrofon van a kezemben.

Én csak kérdezek.

***

(Nyitókép: Hatlaczki Balázs / MW)

***