„A cáfolat önmagában nem elég”
Az elemzésben felhívták arra a figyelmet, hogy „a propaganda klasszikus működésmódja szerint az ilyen helyzetekben a cáfolat önmagában azonban nem elég, mert a vádat a közönség már ismeri, és a puszta tagadás pedig gyakran csak felerősíti a számára kínos ügy láthatóságát”.
Az összeállítást azzal folytatták, hogy a Magyar Péter által a botrány kirobbanása után közzétett posztokban hamar megjelentek olyan témák, amelyek egyértelműen elterelésként funkcionáltak. Ezek közé tartozott a Fideszen belüli állítólagos belső feszültségek és hatalmi harcok részletes bemutatása, a kormány közelinek tartott üzletemberek fényűző életmódjának pellengérre állítása, valamint a vidéki kampánykörút állomásairól szóló bukolikus bejegyzések, amelyekben az egyszerű nép áhítattal imádja a Tisza Párt vezérét – sorolták.
A Transzparens Újságírásért Alapítvány hivatalos oldalán emlékeztettek, hogy augusztus 27-ei posztjában Magyar videós formában jelentette be, hogy pártja SZJA-programja valójában az, hogy marad a 9 százalékos egységes kulcs, az alacsonyabb jövedelműek pedig komoly adójóváírásban részesülnek.
Árulkodó mozzanat azonban, hogy a Tisza Párt vezetője csak az Index cikke után kezdett el saját adóprogramjukra hivatkozni – mintha addig nem is létezett volna.
Pedig augusztus 20-án, alig egy héttel a botrány előtt, Magyar Péter már „teljesen körvonalazott” programpontokról beszélt a nyilvánosság előtt.
Ha a program ténylegesen megvolt korábban, miért nem emelték bele az alapvetően az ígérgetésről szóló Szent István napi 10 pontba, miért csak védekező reflexből került elő – tették fel a kérdést. „Ez az ellentmondás erősíti azt az eshetőséget, mely szerint
a Tisza stratégiája nem a transzparens politikai ajánlatról, hanem a gyurcsányi értelemben vett kettős beszédről és – az országról alkotott vízió helyett – közösségi médiás botránykommunikációról szól”
– húzták alá.
Az adóemelésről szóló ügyet tehát fokozatosan megkísérelték eltüntetni a napirendről, olyan tartalmakkal, amelyek egyszerre erősítették a politikus saját narratíváját és új érzelmi impulzusokat adtak a követőtáborának. Ez a logika a figyelem áthelyezésének klasszikus technikáját idézi: minél több új, izgalmasabb vagy botrányosabb ügy kerül elő, annál inkább háttérbe szorul az a téma, amely eredetileg kellemetlennek bizonyult.
A kommunikáció célja világos: nem cáfolni kell minden egyes vádat, hanem sokkal inkább elárasztani a közönséget új történetekkel, amelyek gyorsan átformálják a közbeszéd fókuszát – olvasható az összeállításban.
Az elemzés teljes terjedelmében ITT olvasható el.
Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd