»Debilsereg, hülyék pártja, szatyorfing, efféle csúszómászók« – hirdeti Árpi kifogyhatatlan sziporkáit.
Ez a Kárpátok, akarom mondani Árpádok géniusza, az altesti szerelmi líra koszorús költője, e nyelvi Péchy Blanka és Grétsy László gondolati szerelem gyereke, akinek a szellemi izgalmat az okozza, hogy amennyiben a való világban ejtené ki suttyó minősítéseit, minden esetben fel kellene vennie a nyúlcipőt, mert valaki még meglegyintené egy tockossal, de tudja, hogy a virtuális térben retorzió nélkül ő lehet a suttyóság góliátja.
Árpi az a csávó, aki a firenzei Galleria dell'Accademia termében álló Dávid-szobor előtt is hetykén azt mondaná bárkinek, hogy ő mennyivel jóképűbb és izmosabb.
Még egy apróság!
Árpád, mocskos jelzőid nélkül is lehet ám fogalmazni, de tudom, hogy azok híján: