Jókai Mór fiatalon kigúnyolta, később viszont kiváló viszonyt ápolt Ferenc Józseffel

Jókai 23 éves volt a pesti forradalom kitörésekor. Az Életképek szerkesztőjeként sokszor ostorozta a Habsburgokat, még egy gúnyos hőskölteményt is írt Pan Jelasicz címmel, amelyben nevetség tárgyává tette őket. „Általános nyavaja az a habsburgi családban, hogy víz terem a fejükben, hol másnál agyvelő van. 

– fogalmazott cinikusan. Ugyancsak az Életképekben megjelent Szegény király! című írásában a Habsburgok bukását vizionálta: „Jön az idő, melyben a népek hajtóvadászatot tartanak a királyokra, üldözni fogják e koronás vadakat egyik ország szélitől a másikig, s nem lesz azoknak maradásuk, sem e földön se a másvilágon.” Ferenc József éppen nagykorú, 18 éves volt, mikor 1848 decemberében osztrák császár lett. A fiatal uralkodó hamar Jókai célkeresztjébe került, egy alkalommal például túrós batyuba pottyant kisegérként jellemezte. 

1849-ben a Közlöny című lapban is kárhoztatta a Habsburg-birodalmat a következő szavakkal: „Hódítással egyesített birodalom soha sem élt soká. Azon fejedelem, ki, midőn a szeretetet választhatná, a félelmet választja kormánybotul, rosszul gondoskodik az utódjairól.” A többit tudjuk. A levert forradalom után Jókai is bujkálni kényszerült, főleg, hogy a szabadságharc idején alkotó írókra, költőkre is börtönt kértek. 

Történt, hogy 1863-ban A Hon szerkesztőjeként dolgozott, amikor, bár figyelmeztették, publikálta Zichy Nándor gróf írását, amely a Habsburgokkal szemben fogalmazott meg éles kritikát. Zichy és Jókai is bíróság elé került, s bár egyéves börtönbüntetést kaptak, pont Ferenc József volt az, aki kegyelmet adott számukra. A Nefelejts című újság írta meg, hogy „Császár Ő felsége a Jókai Mórra kimondott haditörvényszéki ítéletet kegyelem útján egy hónapra szállította le, minek folytán Jókai már pünkösdvasárnap elhagyja börtönét.” 

Jókai Mór már neves íróként mérsékeltebb hangot ütött meg az udvarral szemben, támogatta a kiegyezési törekvéseket (amelyért nem kevés kritikát kapott a teljes magyar önállóságot támogatóktól) a Habsburg uralkodóval és családjával is egyre többször találkozott. Főleg, hogy 

1885-ben Ferenc József magánkihallgatáson fogadta a trónörököst és az írót, a találkozón pedig elismerését fejezte ki Jókainak, és arra kérte, tolmácsolja köszönetét a könyvsorozat több szerzőjének is. Jókai 1892-ben is találkozhatott az uralkodóval, a lapok pedig tudósítottak az eseményről. Ezek szerint Ferenc József az iránt érdeklődött Jókaitól, hol töltötte a nyarat. „A Svábhegyen Felséges uram” – jött a válasz. A király erre megjegyezte, hogy milyen szép a kilátás a Sváb-hegyen, és milyen kiváló a környék levegője. Az írófejedelem erre ezt válaszolta: „Annyira jó, Felséges uram, hogy mi ott a kolerától sem félünk.”

Jókai rendszeresen megajándékozta Ferenc Józsefet új regényeivel, s olyannyira baráti lett a kapcsolatuk (hol voltunk már a túrós batyuba pottyant kisegértől…), hogy például 1894-ben a hivatalos rangbéliek után Jókait fogadta elsőként az uralkodó, és mikor megpillantotta, egészen az ajtóig sétált, hogy ott fogadhassa. Ferenc József a beszélgetés során örömét fejezte ki, hogy Jókai a 69 éves kora ellenére ereje teljében van, és jó egészségnek örvend. 

Ferenc József sem késett a válasszal: „Az igaz, hogy ily korban az élvezetek már valódi dologszámba mennek, hanem kívánom, hogy ön még soká maradjon ilyen ifjú öreg legény.” Az osztrák császár és magyar király akkoriban egy budapesti képzőművészeti kiállításon látta meg Zala György Jókait ábrázoló mellszobrát, és nem felejtette el megjegyezni: „Jókai kitűnően van tálalva.”

Jókai Mór írásaiban is kifejezte Ferenc József iránti nagyrabecsülését, 1896-ban pedig a millenniumi kiállítás idején a következő pohárköszöntőt mondta az uralkodóra: „Emeljük poharunkat a legelső magyar ember, a király egészségére. Ő felsége a millenniumi ünnepségek alkalmából, a koronázási jelvényeket egy drága ereklyével szaporította. Egy pajzzsal, amellyel betakarta ezt a nemzetet, amelyről ellenségeink nyilai visszapattantak, amelyről a külföld dicséretének visszfénye is pajzsra emelte a hét vezért. 

Ez a hét vezér emelje pajzsra a mi királyunkat, aki éljen sokáig, sokáig!”

1904-ben, mikor Jókai ágynak dőlt, Ferenc József folyamatosan érdeklődött hogyléte felől, mikor pedig válságosra fordult az író állapota, naponta többször is jelentést kért. Jókai Mór végül május 5-én hunyt el. Halálhíre a királyt rendkívül elszomorította, ahogy a Budapesti Hírlap fogalmazott: 

A király kabinetirodájának főnöke, báró König Károly a következőt nyilatkozta a lapoknak, miután meglátogatta Jókai özvegyét, Nagy Bellát: „Ő felsége a király fájdalmas részvéttel értesült Jókai Mór haláláról s felséges uram megbízásából a legfelsőbb részvét kifejezését hozom el méltóságos asszonyomnak. Szolgáljon bánata enyhítéséül az a vigasztaló tudat, hogy a szomorúságában osztozkodik Ő felsége, a mi koronás királyunk és urunk.”

Nyitókép: Ferenc József osztrák császár és magyar király idős korában. Forrás: Wikipedia

Következik: Jókai Mór és a Svábhegy