Itt az „önazonossági törvény” – a települések mostantól eldönthetik, kikkel kívánnak együtt élni

Februári évértékelőjén Orbán Viktor nagy vitára számított a helyi önazonosság védelméről szóló, akkor még benyújtásra váró törvény kapcsán. A július elsején hatályba lépő jogszabály végül nem okozott országos felzúdulást, bár az ellenzék többsége nem szavazta meg. 

A kormány azért gondolta úgy, hogy jogalkotási szinten kell foglalkozni a települések védelmének kérdésével, mert számos visszajelzés alapján 

illetve vásároltak ott ingatlanokat. Ennek persze vannak pozitív hatásai, de számos negatív is: egyes esetekben a falvak, városok honos lakossága és a betelepülők között érték- és érdekkülönbségek jelentek meg; emelkedett az ingatlanok és a szolgáltatások ára; nehezebbé vált a fiatal nemzedékek otthonteremtése; a korábbi népességszámra kiépült infrastruktúra nem bírja el a terhelést; volt, ahol azt tapasztalták, hogy a helyi közösségek felhígulnak, eltűnnek. Arra is van példa, hogy a külföldiek által meg­vásárolt házak évek óta üresen állnak, ami szintén problémákat okoz.

Jogvédelmi eszközök az önkormányzatok kezében 

A parlament tavasszal módosította az alap­törvényt, a helyi közösség önazonossághoz való jogát alkotmányos alapjogi szintre emelte. Eszerint a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jog gyakorlása nem járhat Magyarország helyi közösségei önazonossághoz való alapvető jogának sérelmével. Majd megszületett az önazonossági törvény, amely alapján az önkormányzatok rendeletben szabályozhatják, hogyan képzelik el a település fejlődését, miként kívánják megőrizni hagyományaikat, társadalmi rendjüket és értékeiket. Vagyis a falu, város lakossága meghatározhatja, kik települhetnek be, illetve hogy a beköltözni szándékozók szerezhetnek-e ingatlant. 

A jogvédelmi eszközök vonatkozhatnak az ingatlannal kapcsolatos jogügyletre (dologi jogvédelmi eszköz), a törvény ugyanis többeknek elővásárlási jogot biztosít – valamint meghatározza a jogosultak sorrendjét –, a lehetőséget megadja az önkormányzatoknak is. Vannak emellett személyi jogvédelmi eszközök is, ez a lakcímlétesítés tilalma vagy feltételhez kötése, továbbá a betelepülési hozzájárulás. Az önkormányzat akár a lakóhely, akár a tartózkodási hely esetében előírhatja, hogy a betelepülő számára ilyen nem vagy csak meghatározott feltétel mellett létesíthető. Ez utóbbi hasonló az ingatlanszerzés feltételhez kötéséhez. Emellett arra is kötelezhetik a betelepülőket, hogy hozzájárulást fizessenek. 

Sokan mentesülnek a tilalmak, korlátozások és feltételek alól, például a településen lakóhellyel vagy ingatlantulajdonnal rendelkező személy hozzátartozói, továbbá azok, akiknek a község, város a származási helyük, illetve állami vagy önkormányzati foglalkoztatottként a munka­végzésük érdekében költöznek oda. 

Fontos rögzíteni, a jogszabály nem teszi lehetővé, hogy az önkormányzatok diszkriminációt alkalmazzanak – ha a kormányhivatalok ilyet tapasztalnak, akkor közbelépnek –, és a már ott lakókra nem vonatkozik, őket nem lehet a lak­helyükről „elüldözni”. Egyébként minden, az ügyben illetékes megszólaló azt is hangsúlyozza, hogy a célozgatások, sejtetések ellenére – amelyekből bőven akad – a törvény nem irányul a cigányság ellen. 

Mi várható az ingatlanpiacon? 

A települések jelentős része egyelőre kivár, vagy nem foglalkozik a jogszabály teremtette lehetőséggel. Siófokon például nem kívánnak beavatkozni az ingatlanpiaci folyamatokba, a budavári önkormányzat pedig azért nem korlátozza az odaköltözést, mert sem a lakosságszám, sem az infrastruktúra leterheltsége nem indokolja, hogy bármilyen szigorítást bevezessenek. 

Egy ügyvédportál összesítése szerint eddig hét vármegye tíz településén éltek a korlátozás lehetőségével (lásd keretes írásunkat). Igaz, Mezőkeresztesen már vissza is vonták, mivel nem felelt meg a törvényességi kritériumoknak. Ott az iskolai végzettséghez szerették volna kötni a beköltözés jogát; most a kormányhivatallal együtt dolgoznak a hibák kijavításán. 

A tíz nem túl sok, ha azt vesszük, hogy csaknem háromezer-kétszáz települési önkormányzat működik, de az első tapasztalatok alapján a jövőben várhatóan más falvak, városok vezetői is megfontolják, hogy lépjenek-e. Erre már csak azért is jó esély van, mert július utolsó napján megjelent az a kormányrendelet, amely a jogvédelmi eszközök alkalmazására vonatkozó szabályokról szól, és számos olyan kérdést tisztáz, amely a törvény alapján nem volt világos; sok helyen ezért nem vágtak még bele a jogalkotásba. 

Az sem világos még, hogy amennyiben egy település rendeletet hoz, az milyen hatással lesz az adott ingatlanpiacra. A szakértők véleménye megoszlik. Van, aki azt állítja, nagy felfordulást fog okozni, különösen az agglomerációban, továbbá a kiemelt nyaraló-övezetekben, 

mivel a vevők visszariadhatnak a vásárlástól a szabályozással járó kétségek, korlátozások és költségek miatt, ami pedig megnehezíti az ingatlaneladóknak az értékesítést. Mások nem számítanak felbolydulásra, földindulásszerű változásra, úgy vélik, a kezdeti bizonytalanságok után világossá válik az önkormányzatok álláspontja, és nekik sem érdekük, hogy a lakások, házak értéktelenebbé váljanak, ami megnyugtatja a piacot. 

Nem kötelezettség, hanem lehetőség 

Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter szerint az önkormányzatok többsége nem él a törvény adta lehetőségekkel, mert nem érzi úgy, hogy veszély fenyegetné a helység ön­azonosságát. Azok a települések viszont, amelyek problémát észleltek, a rendelettel kezelni tudják a helyzetet. A miniszter portálunknak azt hangsúlyozta, hogy a jogszabály nem kötelezettséget jelent az önkormányzatoknak, hanem lehetőséget: azok a települések alkalmazzák, amelyek úgy látják, hogy szükségük van rá. Jelenleg egy hosszabb próbaidőszak zajlik, az önkormányzatok azt elemzik, meddig terjed a mozgásterük. 

Ez azonban számos kérdést felszínre hozhat, többek között azt, hogy a szabályozás kizárólag a szándékos bűncselekményt elkövetőkre vonatkozna vagy a gondatlanokra is, így azokra, akik például közlekedési balesetet okoztak. Felvetődhet az is, hogy ebből a szempontból lesz-e „elévülési idő”, azaz egy bizonyos idő elteltével felmentést kapnak-e a tiltás alól a büntetett előéletűek. 

Az önkormányzat sajtóosztálya azt válaszolta lapunknak, hogy a kormányrendelet számtalan kérdést tisztáz a törvénnyel kapcsolatosan, s ez nagymértékben meghatározza a helyi rendelet­alkotási folyamatot; az anyagot most dolgozzák fel a hivatal jogászai. Fülöp Róbert polgármester korábban azt nyilatkozta, hogy ez a téma azért került szóba náluk, mert a városban működik egy börtön, és az a tapasztalatuk, hogy az onnan szabadulók nem minden esetben térnek vissza az eredeti lakhelyükre, gyakran hajléktalanként Kiskunhalason maradnak. A városvezető azt is megjegyezte: nem az a céljuk, hogy visszafogják a betelepülést, csupán egy normális keretet szeretnének ennek adni. 

Az önazonossági törvény jövőjét nemcsak az befolyásolja, hogy miként reagálnak rá az ön­kormányzatok, hanem a jövő évi parlamenti választás is. A jogszabály ugyanis a jelenlegi parlamenti ellenzéki pártok mellett a Tisza Párt elismerését sem vívta ki. Magyar Péter pártelnök nemrég Zalaegerszegen azt mondta, győzelmük esetén az első intézkedéseik egyike lenne visszavonni a jogszabályt, mivel az önkormányzatoknak eddig is megvolt a lehetőségük, hogy rendezési tervekkel szabályozzák a települést. Navracsics Tibor úgy reagált, hogy egy ilyen döntés jelentősen csorbítaná az önkormányzatok jogköreit. „Ez nagyon erős kezdésnek tűnik” – fogalmazott.

Nyitókép: A tömeges beköltözés terhét gyakran nem bírja el a kisebb népességszámra kiépített infrastruktúra. Solymáron például aszályos időben gyakran vízhiány alakul ki
Forrás: MTI/Lehotka László