Egyre közelebb a 2026-os választás, így ismét előtérbe került a vitatott győzteskompenzáció intézménye. A rendszer lényege, hogy a győztes jelöltek fölös szavazatai is listára kerülnek, ám szakértők szerint ez nem mindig a legerősebb pártot segíti, és hatása korlátozott, pedig baloldali elemzők sokszor ezzel magyarázták a Fidesz nagy győzelmeit.
Egyre közelebb vagyunk a 2026-os országgyűlési választás napjához így érdemes mindenképpen kiemelni a választási rendszer egyik, a baloldal által sokat vitatott elemét az úgynevezett győzteskompenzációt. Mindez azért is érdekes, mert Magyar Péter még tavasszal azt ígérte, hogy ezt meg fogja szüntetni. Persze ehhez kétharmados többséggel kellene nyernie, de ezt az „apróságot” már nem említette. Ennek az elemnek a lényege, hogy azokat a szavazatokat is beszámítják, amiket a győztes jelöltek kapnak, de nem kellenek már a körzet megnyeréséhez. Ezek a voksok az adott párt országos listájára kerül. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogyha az A jelölt a B jelöltet 5000 vokssal megelőzi, akkor az A jelölt nemcsak a mandátumot szerzi meg, hanem a rá adott 5000 mínusz 1 voks (4999 szavazat) annak a pártnak az országos listájára kerül, amelyik az A jelöltet támogatta.
Még 2014. május 5-én döntött úgy az Alkotmánybíróság, hogy elutasítja a Bajnai Gordon által vezetett Együtt-PM győzteskompenzációt támadó beadványát.
Ezt is ajánljuk a témában
Az Alkotmánybíróság szerint nem újdonság a győzteskompenzáció. Hozzátették azt is: az új és első ízben a gyakorlatban is kipróbált választási rendszer a szerzett tapasztalatok birtokában természetszerűleg módosítható vagy részleteiben megváltoztatható, ez viszont az Országgyűlés dolga.
Az Együtt-PM még 2014. április 24-én jelentette be, hogy az Ab-hez fordul, mivel a pártszövetség véleménye szerint a győztes egyéni jelöltekre leadott szavazatok után országos listáról kiosztott többletmandátumok sértik a választójog egyenlőségét. Az Ab - Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indokolásával valamint Bragyova András, Kiss László és Lévay Miklós különvéleményével - elutasította az ügyben benyújtott alkotmányjogi panaszt és a Kúria végzése elleni alkotmányjogi panaszt is. Az Ab kifejtette:
a győzteskompenzáció jogintézménye történetileg létező és Magyarországon is ismert. Szabályozása a többségi és az arányos (listás) választás elemeit úgy vegyíti, hogy a módszer egyik rendszer alkalmazásából sem következik feltétlenül.
A hatályos megoldás nem a választáson relatív többséget szerző jelölőszervezetet támogatja, hanem csupán (ha van ilyen) az egyéni választókerületi győztest jelölő szervezetet, amely nem feltétlenül azonos a választáson a végeredményt tekintve relatív többséget szerző jelölőszervezettel – állapította meg az Ab. A hatályos megoldásban csak jelentős számú, a győztesre leadott töredékszavazat eredményez mandátumot (feltéve, hogy jelölőszervezet áll a jelölt mögött és ez a szervezet listát is állított). Ha kicsi a különbség az első két jelölt között a kerületekben, vagyis kevés a prémiumhoz vezető töredékszavazat, akkor nem keletkezik többletmandátum - szögezte le az Ab.
Mind 2018-ban, mind 2022-ben előkerült ez a téma, de mivel egyik voksolás sem volt szoros, így hamar lekerült a választási rendszer ezen eleme a napirendről.
Kapcsolódó vélemény
Mandiner
A németet mintául vevő magyar rendszer 1990 óta, a 2011-es kisebb módosításokkal együtt is nem az igazságos arányosságot torzítja, hanem a legalapvetőbb demokratikus választási rendszert, a „győztes mindent visz” elvét tompítja, finomítja.
A győzteskompenzáció témakörét legutóbb a Választási Tudásbázis nevezetű Facebook-oldal fejtette ki bővebben, és több olyan elemet bemutatott, amit eddig nem igazán dolgozott fel a nyilvánosság. Az oldal állítása szerint nem hungarikum ez a rendszer, ráadásul sok esetben nem feltétlenül a „győztesnek” kedvez és egyáltalán nem kompenzáció. Az utóbbi dolgokat egyébként már részben 2014-ben kimondta az Ab.
Gyakori tévhit, sőt akár álhírnek is lehet nevezni, hogy a „győzteskompenzáció” bármilyen formában magyar fejlesztés lenne. A győzteskompenzáció alapja egy Németországból átvett rendszer, de a németeknél is a britektől vették át a második világháború után, azonban 1956-ban a német választási rendszerben felszámolták a töredékszavazatos vegyes rendszereket. Az 1990-es években egyébként Olaszország átvette Magyarországról a felélesztett töredékszavazati rendszert, de ott később folyamatos változtatások voltak. A „győzteskompenzáció” szóban a győztes minden bizonnyal onnan jött, hogy a magyar rendszerben ezzel az elnevezéssel elhíresült intézmény definíció szerint a győztes jelöltre leadott szavazatok egy részét minősíti töredékszavazatnak. A mechanizmus nyilván nem a győztes jelöltet kompenzálja, hiszen a szavazat másodlagosan csak listás szavazatként érvényesülhet. A kerületet a jelölt révén nyerő párt javára akár értelmezhetjük a „győztes”-kompenzáció szót, ilyen szempontból a kérdés lezárható, mégis a győztesnek segít.
De mivel a parlamenti választás győztesét elsősorban országosan állapítjuk meg, sőt, mivel a kompenzáció nem választókerületi szinten történik, ezért inkább nézzük meg, a nagykép szempontjából beszélhetünk-e „győztes”-kompenzációról. A rövid válasz, hogy nem!
A Választási Tudásbázis szerint a jelenlegi magyar „győzteskompenzációt” is tartalmazó töredékszavazati elem nem feltétlenül a győztest segíti. A győztes töredékszavazatok elméleti szinten se nem konzisztensen a szavazatok szerint legerősebb pártot segítik. Képzeljük el például, hogy 50 körzet van, amiből húszat nyer 55 százalékkal egy párt egy másik ellen (45 százalék). A másik 30 körzetben viszont egy harmadik párt nyer 50 százalékkal, az első párt jelöltjeinek 30 százaléka ellen. Egyenlő körzetek mellett az első párt (amely a legnagyobb párt átlagosan/összesen 40 százalékkal) egyrészt pont a neki arányosan is járó 20 mandátumot szerzi meg, de ezzel egyéniben csúnyán alulmarad a harmadik párttal szemben. A “győzteskompenzációja” 20-szor 10 százaléknyi szavazat, míg az egyéniben eleve bőven felülreprezentált (átlagosan 30 százalékos) harmadik 30-szor 20 százalék győzteskompenzációt zsebel be. Igaz, ha a veszteskompenzációt is hozzáadjuk, akkor az első párt már jobban áll, de ettől még a “győzteskompenzáció” önmagában nem a legnagyobb pártot segítette – derül ki egy egyszerű számítás után.
A Választási Tudásbázis kétségbe vonja, hogy a győzteskompenzáció 5-6 mandátum sorsáról döntött minden választáson 2014 és 2022 között. Rámutatott arra, hogy
Ez nem meglepő, hiszen a kormánypártok nem csak megnyerték az egyéni választókerületek 82 százalékét, hanem majdnem 20 százalékpontot vertek az ellenzéki lista szavazatarányára. Emellett a kormánypárti lista több, mint 400 ezer, az ellenzéki pedig majdnem 1,5 millió „veszteskompenzációs” szavazattal egészült ki. Ez a több mint 400 ezer voks már önmagában három plusz mandátumot hozott a Fidesz-KDNP-nek. Ebből az is látszik, hogy a veszteskompenzáció „erősebb”, mint a győzteskompenzáció. De mivel mind a kettő ugyanazokon a mandátumokon osztozik, a győztes-töredékszavazatok „felhigítják” a veszteskompenzációt.
A fenti ábrán az látható, hogy a narancs/kék árnyalatai közül a sötétebbek azok, amik az egyéni mandátum megnyeréséhez kellettek, tehát nem töredékszavazatok, míg a világosabbak a töredékszavazatok. Megnyert körzetben tehát a világos+sötét sávok összege mutatja a pártszövetségek jelöltjének eredményét. Egy párt által meg nem nyert körzetben viszont csak világos sávval jelenik meg az eredménye: ennek az egésze veszteskompenzációként kerül listára. Ha nem lenne győzteskompenzáció, de minden más úgy maradna ahogy, akkor eltekintenénk a győztes jelöltek melletti világos sávval jelölt győzteskompenzációs szavazatokkal és így jönne ki az 5 mandátum (nettó) különbség a kormánypártok kárára.
Az oldal szerint, ha nem létezne ez a mostani gyakorlati kompenzáció, akkor minden bizonnyal más módon törekedne az adott kormánypárt arra, hogy minél inkább hasznosítsa a rá eső szavazatokat. Erre több módszert is bemutat, aminek egyik érdekes eleme, hogy a kormánypártok két önálló listával indulnának, és akkor is elérhető lenne akár ez az 5 mandátumos plusz. Úgy véli, hogy nem az a választási rendszer központi kérdése, és nem igazán ennek az elemnek a meglétével, vagy éppen nem meglétével lehet magyarázni a kétharmados többséget. A kérdéskör persze matematikailag is meglehetősen bonyolult, és arról nem is beszélve, mi történik akkor, ha tömegesen olyan jelöltek nyernek, akiknek nincs országos listájuk? Ami biztos, akkor lehet majd jobban becsülni a „győzteskompenzáció” jelentőségét, ha a 2026-os országgyűlési választás előtt felállnak az országos listák és az egyéni jelöltek.
Nyitókép: MTI/Illyés Tibor
A „woke kapitalizmus” így nem a XX. századból örökölt egyenlőtlenségek megoldásává, hanem éppen azok 21. századi újratermelőjévé válik.
Reméljük, komolyan gondolják, mert viccnek azért elég durva lenne.
Gyanúsan sok, a korábbi ellenzék által már bedobott ötletet találni a Tisza Párt tárházában, ami talán nem is meglepő annak fényében, hogy kik bukkannak fel a pártelnök körül.
A kvantumfizika forradalmi áttörést hozhat ezen a területen.
A védelmi miniszterhelyettes emlékeztetett, ezeken a határszakaszokon Litvánia már állított fel ellenséges csapatmozgást gátló műszaki akadályokat.
Az esetre Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter is reagált.
Elképesztő összegeket költött és költ jelenleg is az Európai Unió. Mindezt hétköznapi szemmel nézve teljesen felesleges, vagy épp megmagyarázhatatlan területekre világszerte a nyilvánosságra hozott uniós NGO-lista alapján. A Mandiner sorozatban mutatja be a furcsa támogatásokat.
A régészek úgy vélik, a kincs egy zsoldoskatona megtakarítása, vagy egykor valaki félretett vagyona lehetett, amelyet a középkor viharos időszakában rejtettek el biztonsági okokból.