Az árulás új fordítása

„Sok szót ne vesztegessünk rá, de egy keveset azért igen. Van ez a Hargitai Miklós a Népszavánál, na, ez aztán különleges anyagból van gyúrva, nagy szerencse, hogy ez az anyag nagyon könnyen pótolható, szinte bárhol és azonnal rendelkezésre áll, úgyhogy, ha a Hargitai elesik és letörik belőle egy darab, azonnal lehet restaurálni.

Hargitai, a különleges anyagból gyúrt népszavás cikket írt, vezért, s abban így fogalmazott:

»[…] ha 15 évnyi kétharmados kormányzás után a kormányerők legerősebb vádja az ellenfélről az, hogy voltaképpen fideszes – ezt mondja Orbán: »minden egyes beszédemen az első sorban ült, sőt ragaszkodott, hogy ott üljön, ott tapsolt, csápolt« –, és ezt visszhangozzák az outsourcolt kampányfelületek napok óta, nagyjából egy szólamban –, azt nehéz máshogy lefordítani: »ugyanolyan ócska, mint mi«.«

 Rendkívül érdekes megközelítés. Ezek szerint a mindenkori árulókkal az a baj, hogy pont olyanok, mint akiket elárultak. Tehát ha valaki rámutatott Ephialtészra, s mondá, »te ott, Ephiáltész, élj örökké!«, miképpen tette ezt Leonidász, akkor eddig rosszul tudtunk mindent, ugyanis eddig azt hittük, ez annyit jelent, te ott, Ephialtész egy nyomorult áruló vagy, a legalja, legszemetebb ember, és árulásod miatt mi most mind meghalunk, a te büntetésed pedig legyen az, hogy örökké élj, együtt ezzel a tudattal s együtt árulásod következményeivel.

Nem ezt akarta mondani Leonidász. Hanem azt, hogy te ott, Ephialtész, pont olyan vagy, mint én, mint mi.

S ugyanez a helyzet például Hegedűs hadnaggyal.”

Nyitókép: MTI / Mohai Balázs