Sok fiatal (és már nemcsak fiatal) használ amfetamint vagy más stimulánst nem szórakozásra, hanem
munkára, tanulásra, ébren maradás céljából (valamivel több, mint a használók 20 %-a). Ez az adat
különösen aggasztó, mert arról árulkodik, hogy a társadalmi elvárások, a versenykényszer és a
teljesítményorientált gondolkodás már ott tart, hogy az emberek nem érzik megengedhetőnek az
emberi fáradtságot. A drog itt már nem élvezeti forrás, hanem eszköz. És ez különösen veszélyes. Az
emberi test nem gép. A pihenés nem lustaság. A fáradtság nem gyengeség.
Otthon, egyedül, csendben – a láthatatlan drogfogyasztás
A kutatás egyik legmeglepőbb eredménye, hogy a legtöbb szerhasználat otthoni környezetben
történik (ez az arány magasabb, mint a használók 90%-a). Ez azt jelzi, hogy sokan nem közösségi
élményként, hanem magányos menedékként használnak szert. Ez a fajta csendes használat
különösen veszélyes, mert észrevétlen. Nem feltűnő, nem látványos, de a belső rombolása annál
mélyebb. A probléma itt már nemcsak a szer, hanem a kapcsolathiány, az elzárkózás, a belső iránytű
elvesztése.
Az elterelés célja: visszatalálni önmagunkhoz
A társadalom válasza a drogfogyasztásra nem lehet pusztán büntető jellegű. Éppen ezért létezik az
elterelés intézménye, amelynek lényege nem a szankcionálás, hanem a segítés. Az elterelés
lehetőséget nyújt arra, hogy a kipróbálók és a használók szembenézzenek önmagukkal, felismerjék a
motivációikat, és megtalálják azokat a belső erőforrásokat, amelyeket addig a szerekben kerestek. A
cél az, hogy megtanulják, hogy szer nélkül is lehet örülni, ellazulni, teljesíteni, élni. Aki ezt az utat
választja, esélyt kap a valódi változásra. Nem kényszerből, hanem belátásból.