Momentum: elképzelés nélkül, munka helyett alibizéssel nem marad más, mint a süllyesztő

Mind az összes megkérdezett, mind a biztos szavazók, mind a biztos szavazó pártválasztók körében 1 százalékon áll a Momentum a legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint, amelyet kedden a Publicus Intézet hozott nyilvánosságra. Ezzel ugyan jobbak a nullára mért LMP-nél, Párbeszédnél és Jobbiknál – bár ez utóbbiak a harmadik kategóriában szintén elérik az 1 százalékot –, de elmaradnak az MSZP-től (2, 2, 2), a Kutyapárttól (2, 2, 3), a Mi Hazánktól (3, 4, 5), és ami a legfájóbb lehet a számukra, jócskán a DK után kullognak (7, 8, 9); a Fideszt és a Tisza Pártot pedig hagyjuk is.

Ezt azt jelenti, hogy 

Az időleges eredményességük feltehetően annak volt betudható, hogy az utóbbi időkben komoly akciózásokba kezdtek, ők a leglelkesebbek a Hadházy-féle hídfoglalások alkalmával – a korrupcióvadász a munka ünnepére újból az utcára szólította híveit, de sokan inkább a virsli-sör kombót választották valamelyik majálison –,

Ám ezek a látványos, de sok haszonnal nem járó demonstrációk egyszerűen képtelenek feledtetni, hogy a Momentum immár hosszú hónapok óta partra vetett halként vergődik a belpolitikában. Pedig tavaly év elején még egész biztató volt a helyzetük. A rendkívül sokat szerencsétlenkedő, a pozícióra totálisan alkalmatlan Gelencsér Ferenc után újra a párt élére került az addig „szülési szabadságon” lévő Donáth Anna, aki már az azt megelőző hónapokban is rendkívül aktív volt, több nyilatkozatában, írásában előszeretettel rontott neki a DK-nak és elsősorban Gyurcsány Ferencnek, aki nyilván nem volt rest visszacsapni.

2024 kezdetén azért ment a csata, hogy ki legyen az ellenzék vezető ereje és ekkor jó esélye volt a fiatal liláknak. De februárban kitört a kegyelmi botrány, a semmiből előkerült Magyar Péter, kicsit később a Tisza Párt, és alapjaiban változott meg minden a belpolitikában, annak is az ellenzéki térfelén.

Magyar ugyanis elvégezte azt a feladatot, amelyet a lilák csak tervezgettek, de végül nem valósították meg, azt, hogy vidéken építkeznek, létrehozzák – ahogy évekkel ezelőtt fogalmaztak – a „cselekvés kis köreit”. 

Míg 2019-ben az európai parlamenti voksoláson 9,93 százalékkal két mandátumot szereztek, 11 hónappal ezelőtt csupán 3,7-et, ami azt jelentette, hogy egyetlen politikust sem tudtak delegálni Brüsszelbe. Ráadásul kiszorultak a Fővárosi Közgyűlésből is, igaz, onnan csak minimális különbséggel, 0,02 százalékponttal, miután 4,98 százalékot értek el.

Ez hatalmas érvágás volt az addig remek külföldi kapcsolatokkal rendelkező és Budapesten komoly kapcsolatokkal, lehetőségekkel rendelkező pártnak, és legfeljebb azzal vigasztalódhattak, hogy néhány polgármesteri pozíciót sikerült megtartani, illetve szerezni.

A kudarcot követően újra vette a kalapját Donáth Anna, teljesen kivonult a politikai életből

s Tompos Márton lett a párt elnöke.

A Hadházyhoz hasonlóan szintén a korrupciót üldöző – de karizmával gyakorlatilag egyáltalán nem megáldott – politikus kevesebb beszédet, több cselekvést ígért. Ebből az elsőt maradéktalanul betartotta, alig szólal meg, a több cselekvést illetően azonban komoly adóssága van, leszámítva a már említett meglehetősen kétes hatékonyságú és eredményességű akciókat.

Ugyanis a párt mozgásából gyakorlatilag lehetetlen megfejteni, hogy a Momentum momentán milyen politikai alakulat, milyen tervei, elképzelései vannak, s ha vannak egyáltalán, azokat hogyan szeretné megvalósítani. Egy karakteres liberális, olykor radikális politikai erőből egy színtelen, szagtalan koravén alakulat jött létre. 

S nagyon úgy tűnik, a párt több meghatározó figurája is úgy véli, szinte reménytelen a helyzetük, ebből a körből nehéz lesz kitörniük. Ezt jól jelzi, hogy amikor Magyar Péter bejelentette, 2026-ban a Hegyvidéken fog indulni egyéni választókerületben, Hajnal Miklós azonnal közölte, ő visszalép a Tisza Párt elnökének a javára és támogatja; arra hivatkozott, hogy a tavalyi katasztrofális választások idején ő volt a lilák kampányfőnöke és azt személyes kudarcként élte meg.

Pedig a korábban sokat szereplő, ambiciózus Hajnal akár igényt is tarthatott volna arra, hogy ringbe szálljon, hiszen 2022-ben az addig a Fidesz egyik fővárosi bástyájának számító XII. kerületben meglehetős magabiztossággal, 4,5 százalékponttal győzte le a kormánypárt egyik erős emberét, Fürjes Balázst. De ennél még sokatmondóbb, hogy a parlamenti frakcióvezető, Bedő Dávid sem bízik benne, hogy a Momentum jövőre bejut a parlamentbe. Hajnallal már a civil életre készülnek, gründoltak egy kampánytanácsadó céget és külföldön vállalnának megbízásokat. 

De nem minden parlamenti képviselő adja fel. 2022-ben Hajnalon kívül hárman jutottak be egyéni választókerületből az országgyűlésbe, közülük a csepeli Szabó Szabolcs – aki már háromszor diadalmaskodott Németh Szilárd ellen – már bejelentette, ő mindenképp elindul az újrarajzolt körzetben, s a hírek szerint erre készül a budafoki Tóth Endre, valamint az újbudai Orosz Anna is – a facebookos tevékenységük és a rendszeres akciózásuk alapján ez legalábbis nagyon valószínűnek tűnik –, bár ők ezt még nem jelentették be.

Velük kapcsolatban is az a kérdés, hogy a Tisza Párt megteszi-e azt a gesztust, hogy az ő választókerületükben nem állít saját jelöltet. Ha igen, akkor szerezhetnek mandátumot a momentumosok, ha azonban rájuk indítanak valakiket, akkor erre minimális sanszuk van. Magyar Péter egyelőre kizár mindenfajta együttműködést, koordinációt, és határozottan állítja, mind a 106 helyen ott lesznek, de a választásokig még sok víz lefolyik a Dunán.

Így a lilák számára legoptimistább forgatókönyv esetén is csupán egy-két országgyűlési képviselőjük lehet 2026-tól, arra ugyanis jelen állás szerint nem nagyon számíthatnak, hogy elérik az öt százalékot és listáról is bejuttathatnak a T. Házba néhány politikust. Persze az csak abban az esetben igaz, 

hiszen a 2024-es februári eseményeket sem látta senki előre.

Ebben az esetben a Momentum csupán néhány önkormányzatban él majd tovább 2026-tól. Jelenleg négy polgármesterük van – Terézvárosban, Zuglóban, Bánrévén, Vámospércsen –, illetve több alpolgármesterük, képviselőjük, de az ő mandátumuk is le fog járni 2029-ben. Hogy utána mi lesz, azt persze lehetetlen megjósolni. Annyi azonban bizonyos, hogy amikor 2017-ben a sikeres „NOlimpia”-kampánnyal teljesen váratlanul zászlót bontottak, majd 2019-ben – saját magukat is meglepve – két EP-mandátumot szereztek, nem gondolták volna, hogy pár évvel később a teljes eljelentéktelenedés jut számukra osztályrészül. 

Persze úgy nehéz is meggyőzni a választókat, hogy érdemes a pártban bízni, rájuk szavazni, ha Tompos Márton elnök a 2026-os parlamenti választásról azt mondja az ATV Start című műsorában, 

Utána pedig a kijelentette, nem igaz, hogy mostanában azért csinálnak valamit, mert mindenképp be akarnak kerülni az országgyűlésbe, hanem azért mert hisznek az értékeikben, például a gyülekezési jog szabadságában, a szabad szerelemben, a megfelelő környezet kialakításában. S ha ennek lesz egy olyan járulékos következménye, hogy a választók beszavazzák őket, akkor köszönik szépen. Egyébként pedig szerinte az elemzők, valamint a média a Tisza Párt felé orientálja a választópolgárokat, ez pedig valójában aligha több mint a felelősség áthárítása.

Nyitókép: Mandiner-grafika