Szakály szerint „nyilván másként élte meg a történteket az a család, ahol megerőszakolták a lányt, vagy az anyát – és itt családok tízezreiről van szó – nekik nem lehetett elmagyarázni, hogy ez egy „felszabadulás” volt. És másként élte meg ugyanezt a harcok idején többször is gazdát cserélt Székesfehérvár lakossága, ahol a visszatérő németek és magyarok kivégezték azokat a helybéli fosztogatókat, akik a szovjet időszakban raboltak. De hát
nem kell a rablóból hőst csinálni: elszomorító volt, amikor a parasztember azt látta – ha nem hurcolták el vagy nem végezték ki –, hogy az ő feleségét meggyalázó szovjet katonának, akit ők a fiával agyonütöttek, emlékművet állítottak a faluban, mint a magyar szabadságért életét áldozó hősnek.”
Az évfordulóval a Mandiner is foglalkozott.
Portálunknak Máthé Áron történész azt nyilatkozta: maguk a szovjetek sem úgy gondolták, hogy felszabadítják az országot, hiszen ellenségüknek tekintették.