Mit szolgál ma az MTA: a nemzetet vagy önmagát? – Hankó Balázs a Mandinernek

Boszorkányüldözés folyik a Magyar Tudományos Akadémia ellen, sőt Freund Tamás elnök a Mandinernek arról beszélt, nemzetárulással ér fel, hogy egyesek a tagok tudományos teljesítményét, valamint az Akadémia szervezeti gazdálkodását kritizálják. Ilyen első évfordulóra számított miniszterként? 
Gróf Széchenyi István kétszáz évvel ezelőtt azért alapította az MTA-t, hogy a nemzetet szolgálja a magyar nyelv védelmén keresztül. A 19. század derekán ez jelentette a magyar szuverenitás megőrzésének garanciáját. A veszélyek korát éljük, éppen ezért az MTA-nak és szélesebb értelemben a magyar tudománynak napjainkban is a magyar nemzet – társadalmi vagy gazdasági – érdekeit és szuverenitását kellene szolgálnia. Ezzel szemben az Akadémia hivatalos vagy az elnök által félhivatalosnak minősített megnyilatkozásai – ha egyáltalán létezik ilyen – nem ezt tükrözik. Egy pillanatra képzeljük el, ha a reformkor meghatározó nemzeti kérdéseiben ezen szellemiséggel egyező nyilatkozatok születtek volna, akkor azokat az alapítási céllal megegyezőnek találták volna? 

Az MTA láthatóan nem érzi kötelezőnek magára nézve ezt a szempontot. Ha megnézzük az előző hónapok eseményeit, akkor azt látjuk, hogy a kutatóhálózat megújításának módjában sincs egyetértés az Akadémiával. 
A magyar tudományos és innovációs rendszerben számos alapvető lépést tettünk a megújulásért az utóbbi években. De ezek megértéséhez látnunk és értenünk kell azt a kontextust, amelybe a magyar tudományos rendszer beágyazódik. A Draghi-jelentés alapján Európa versenyképességi hátrányba került, és ebben meghatározó szerepe volt annak, hogy nem fordítottunk kellő stratégiai figyelmet a tudományra, a kutatásra és az innovációra. Nem volt világos jövőkép, nem voltak fókuszpontok, a tudományos szabadság elvére hivatkozva Európában kis túlzással mindenki azzal foglalkozott, amivel akart az akadémiai – egyetemi, kutatóintézeti – szférában. Ennek eredményeként kontinensünk többek között a világszintű techcégek számában, a kockázatitőke-befektetésekben és a tudományos teljesítményben is súlyosan lemaradt. 

Az elmúlt évtizedekben az innovációban élre törő országok hatásvezérelt tudományos stratégiát alkottak. Ebben a keretrendszerben történt meg a magyar felsőoktatás megújítása is, és már látszik a fejlődés. Ha megnézzük a magyar kutatási hálózat, a Hun-Ren működését, akkor azt látjuk, hogy az eredmények az előző évtizedekben érdemben nem változtak, elmaradtak a közösség által joggal elvárttól, akár a tudományos, akár az innovációs területet nézzük. Ma már egy modern kutatóhálózat sem engedheti meg magának, hogy ne foglalkozzon a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazásával, az innovációval, hiszen annak hiányában az új áttörések és felfedezések nem jutnak el a mindennapokba. Az Akadémia irányítása alatt sajnos az az elvárás fogalmazódott meg a kutatóintézeteknél, hogy ne foglalkozzanak innovációval, nem kell szabadalmakat létrehozni, fókuszáljanak az alapkutatásra és a publikálásra. 

Még mielőtt azt mondanák, hogy milyen jogon ítélkezünk, ha jól tudom, a fenti megállapításokat, kritikákat a Hun-Ren szakmai áttekintését hosszú hónapokon keresztül végző nemzetközi tudományos testület is kifejtette. 
Igen, így van, ezért is kezdeményezte a Hun-Ren a megújulást még tavaly ősszel, és a kormány ezt támogatva terjesztette az Országgyűlés elé az új törvényt, amelyet a parlament elfogadott. Most pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetem autonóm szenátusa által nagy többséggel megválasztott és kinevezett rektora kezdeményezte, hogy a négy humán tudományi intézet kerüljön az egyetemhez, hiszen már ma is sokkal aktívabb az együttműködés az ELTE és ezen kutatóközpontok között, mint a Hun-Ren természettudományos kutatóintézeteivel. A Hun-Ren irányítótestülete, amelyet az MTA elnökével megegyezve neveztünk ki, szintén támogatta az átvételt. Rögzítsük csak a tényszerűség kedvéért: két autonóm intézmény vezetősége kezdeményezett valamit, amit a kormány megvizsgált, és támogatott. Ez a valós autonómia a mi felfogásunkban. 

Mégis elég nagy a felháborodás az érintettek körében. 
Amennyiben két intézmény autonóm módon megválasztott vezetője, vezetőtestülete elém terjeszt egy javaslatot, amely tudománypolitikai szempontból is támogatható, nem szükséges politikailag motivált, a jelenkor tudománymetriai elvárásait el nem érő szereplők, mint az Akadémiai Dolgozók Fóruma vagy más brüsszeli finanszírozású ngó-k követeléseivel foglalkoznom. Ne felejtsük el, ők azok, akik 

Azt viszont fontos tudni, hogy miután az ELTE kezdeményezését az egyetem fenntartójaként hivatalosan megkaptam, az MTA elnökét rögtön egyeztetésre hívtam, aki egyetértett az egyetem javaslatával és az abban foglalt garanciális feltételekkel. Ezek után legalábbis furcsa az egyeztetés hiányára hivatkozni, ahogy az is, hogy az MTA-elnök egy nappal később a nekem elmondott véleményével homlokegyenest ellenkező tartalmú állásfoglalást adott ki. 

Egy éve, a kinevezése után azt nyilatkozta a Mandinernek, hogy egy elégedett miniszter esetében érthető a távozás. 
Elégedett csak az lehet, aki elérte minden kitűzött célját. Az eltelt évben sokat léptünk előre, de közel sem érzem úgy, hogy ne lenne még tennivalónk. Mi a mindennapok patriotizmusának tárcája vagyunk. Elégedett akkor leszek, ha a hazaszeretet ügyében nemzeti konszenzus lesz. Mi ezért dolgozunk. A kultúránk tart meg minket magyarnak, a fiataloknak hivatást adunk a kezébe, az ifjúsággal és a családdal a jövőnket teremtjük meg, míg az innovációval a világ kihívásaira adunk választ a magyar gazdaság érdekében. 

Az utóbbi hónapokban a születésszámok tovább csökkentek. Kell ennek fényében fordulat a családpolitikában? 
Nem fordulatra, hanem az eddigi intézkedések erősítésére van szükség, s éppen ez jön a következő hónapokban. Tisztázzuk, a családpolitika nem demográfia. A családpolitika célja a gyermeket vállaló családok biztonságának és anyagi megbecsülésének erősítése, és mára sajnálatos módon a brüsszeli családellenességgel szembeni védelme.  A magyar családpolitika világhírű, csodájára járnak az Egyesült Államoktól Törökországig. A magyar családoknak hazánk adóparadicsom lesz, és ennek első elemei július 1-jén léptek életbe. Július 1-jén, majd január 1-jén 983 ezer szülő esetében megduplázzuk az adókedvezményt. Július 1-jén a csecsemő- és a gyermekgondozási díj lett személyijövedelemadó-mentes, majd október 1-jén a háromgyermekes édesanyák jönnek, január 1-jén pedig a 40 év alatti kétgyermekes anyukák. Egy 30 év alatti, egygyermekes család esetében ez 1,5, két gyermek esetén 2,3, míg három gyermek esetén 3,7 millió forint adókedvezményt jelent évente. 2010 és 2025 között 4400 milliárd forint maradt a családoknál adókedvezmény formájában, és a következő négy évben újabb 4000 milliárd jön ehhez. 

Ezzel szemben a brüsszeli országspecifikus ajánlások épp a családokat erősítő támogatásokat akarják kivezetni. Az ő programjuk egy újabb Bokros-csomag, amely harminc éve borzasztó károkat okozott. Gondoljon bele, 322 ezer magyar lány nem született meg az akkori megszorítások miatt, ők mára édesanyák lennének! Ha ők nem hiányoznának, akkor tavaly is 100 ezer feletti születésszámunk lenne a mostani termékenységi arányszámok mellett. Ha 2010 után nem avatkozunk be, akkor tavaly csak 66 ezer gyermek született volna. 2010-ben uniós szinten az utolsó volt a magyar termékenységi arányszám, míg 2023-ban már a harmadikak voltunk. 2024-ben az uniós átlag fele volt a magyar termékenységi szám visszaesése, és ezt úgy hozzuk, hogy nálunk nincsen migrációs hatás, szemben sok EU-s országgal. Jó jel azonban, hogy az idei első negyedévben a babaváró, a csok plusz, a lakhatási támogatások felvétele 30 százalékkal nőtt, és ez reményeink szerint később növekvő gyermekszámot jelenthet. 

Július 23-án Veszprémben kihirdetik az idei felvételi ponthatárokat. Hány államilag támogatott és hány költségtérítéses hallgató nyerhet felvételt? 
A magyar felsőoktatás megújításának sikerét nemcsak az jelenti, hogy immár három éve folyamatosan több mint 120 ezren jelentkeznek, hanem az is, hogy 20 ezerrel több hallgatónk van reálterületen, s hogy mindezzel párhuzamosan sikerült megtartani az állami és a költségtérítéses helyek arányát. A felsőoktatás áttörését mutatja, hogy a top 5 százalékban 12 egyetemünk van. Bár Brüsszel üldözi a magyar felsőfokú intézményeket, s mindent elkövet azért, hogy a nemzetközi körforgásból kikerüljenek, nem hagyjuk magunkat. Az intézmények megújítása sikertörténet, a Pannónia-program pedig több hallgatónak segít, mint ahánytól Brüsszel elvette az Erasmus-ösztöndíjat. Az idei első fél évben 561 évet töltöttek külföldön a magyar hallgatók, több mint 4000 egyetemmel van kapcsolat. Persze sokan próbálnak minket gátolni. 

Hol van itt az autonómia? Persze választ nem kaptam. 

Lesz végre áttörés az Erasmus+ és a Horizont program ügyében? 
Az ember mindig küzd az igazáért, de mivel a brüsszeli bürokraták kormányváltást akarnak Magyarországon kicsikarni, kevésbé tartom valószínűnek. Az Európai Bizottság eredetileg azt kérte, ne legyenek politikusok az egyetemi alapítványi kuratóriumokban, a kurátorok csak két ciklusig maradhassanak, valamint aki összeférhetetlen, az egy évig ne kerülhessen a testületekbe. Mindezeket elfogadtuk, majd követelték a rektorok kizárását és a nemzetközi ngó-k bevonását. Miközben Brüsszel a mi egyetemeinket azzal támadja, hogy nem elég autonómok, valójában a saját hatalmának kiterjesztésére törekszik. Most az Európai Bíróság döntésére várunk. 

Készült-e általános összesítés arról, hogyan teljesítenek az alapítványi és az állami fenntartású egyetemek? 
Igen, a megújított alapítványi egyetemekre mindenki büszke lehet: előreléptek a nemzetközi rangsorokban, 19 ezerrel több műszaki-informatikai hallgatót képeznek, 4500-zal kevesebb diák morzsolódik le náluk, nyolc egyetem esetében nőtt a térségi munkaerő-megtartás, 48 százalékkal nőtt a kiemelkedő nemzetközi publikációk száma, 20 százalékkal nőtt a külföldi hallgatók száma, és 67 százalékkal nőtt az ipari bevétel. 
A múlt év nagy sikere a BME új fenntartásba vétele, amelynél az egyetem új rektora a szenátus gyakorlatilag teljes támogatásával kezdeményezte az új, nem alapítványi modell szerinti működést, azaz itt is az autonóm döntést tiszteletben tartva álltunk a megújulás mellé. Bővülő forrásokkal teljesítménytől függően a jelenlegi 20-ról akár 60 milliárdra is emelkedhet a finanszírozás. A BME fenntartói jogáért a Mol 50 milliárd forintot fizetett, ugyanakkor az új konstrukcióban az aranyrészvény az államnak a nemzetstratégiai célokat, az ezüstrészvény a BME-nek az egyetemi autonómiát garantálja. Jelzem a brüsszelitáknak, hogy ez nem alapítványi modell, még mielőtt sms-t küldenének a tartótisztjeiknek. 

Míg 2015-ben a GDP 1,34, addig 2025-ben 1,32 százaléka jutott kutatás-fejlesztésre. 
Nominálisan megháromszoroztuk a k+f-ráfordításokat. A budapesti deklarációban 3 százalékos GDP-arányt akarunk elérni 2030-ra. Az innováció területén kétharmad az ipari szektorból érkezik, míg egyharmad az állami területről. A megújított egyetemek egyik lényeges célja, hogy az ipari kapcsolatok és így a k+f-projektek tovább bővüljenek. Azért azt is említsük meg, hogy Brüsszel politikai okokból az innovációs pályázatokat is blokkolja. A Kollár Kinga-félék nagy rombolást művelnek! Krausz Ferenc vezetésével új Élvonal csúcskutatási és tehetséggondozási alapítvány alakul, a magyar tudomány aranycsapatát építjük. Kíváncsi vagyok, a Nobel-díjasok is összeférhetetlenek lesznek-e Brüsszelnek. 

Kultúrharcos környezetbe csöppent egy évvel ezelőtt. Sikerült lecsillapítania az indulatokat? 
Azokban a feszültséggel teli helyzetekben, ahol megkezdtük a munkánkat, sikerült előrelépni. Az ellenzék által tudatosan generált politikai zaj ellenére szerintem csökkent a kulturális intézmények körüli konfliktus. 

A kultúrát nézve a közös működtetésű teátrumok esetében 30 százalékkal nőttek a források, párhuzamosan azzal, hogy mi, nézők egyre több előadást nézhetünk meg a klasszikustól a modernig. Ugyanez a hosszú távú finanszírozás valósul meg a tizenegy nemzeti minősítésű zenei szervezetünknél. Az ön által említett 

és patrióta politikusként lelkesen vívom.

Nyitókép: Ficsor Márton