„Az erőszak és az iszlamizmus pedig halad az ország közepe felé. Így már olyan középső övbeli államokban is az iszlamista terror felütötte a fejét, sőt pusztít, amelyeknek egyébként keresztény a többsége. Ahol teret nyernek ezek a terrorszervezetek, ott a következő törekvésük az, hogy a saría jogrendet bevezessék. Több állam is van, amelynek hivatalos jogrendje a saría”.
És mi az, amit a Hungary Helps adhat? – „Azt tapasztaljuk, hogy amikor egy támogatási helyszínre eljutunk, a túlélők vagy válságban élő emberek részéről másodlagossá válik a támogatásnak a mértéke. Egy nagyon erős érzelmi reakciót vált ki az, hogy elmentünk oda.
Azt tapasztaltam, hogy néha szinte nem is az elszenvedett veszteség okozza a legnagyobb fájdalmat, hanem a magukra hagyatottság. Az az érzés, hogy egyedül vannak. Ez a reménytelenség érzése. Ezért szoktam vállalkozni, és buzdítom a kollégákat is arra, hogy a kényelmetlen, nehéz, hosszú, sőt, néha veszélyes utakat is tegyük meg. Mert az Isten áldása, hogy olyan munkánk van, hogy egy egyszerű odalátogatással már embereknek az életén változtatunk. És hogyha ilyen apró dologgal emberek életén tudunk változtatni, akkor kutya kötelességünk felvállalni.”
Azbej Tristan egy megrázó észak-iraki találkozásról mesél a szülőföldjükről elűzött ninivei keresztények egyik érsekével.
„Amikor az Iszlám Állam feldúlta az otthonaikat, megöltek embereket, közülük több százezer embert elűztek őseik földjéről, akkor nagyon nagy volt a veszteségük, mély a szomorúságuk. De igazán méllyé a gyászukat az tette, hogy ők arra számítottak, a nyugati keresztény országok segítségükre sietnek.”
A síita sorstársaiknak esetében Irán lépett közbe, a szunniták megmentésére az öbölállamok érkeztek, ők pedig a nyugatban bíztak, hiába. A ninivei érsek így fogalmazott, „a nyugati keresztény országok a CNN-en keresztül nézték végig, ahogy a minivei keresztényeket lemészárolják”.
„Van egy ilyen csalódás az üldözött keresztényekben”, mondja Azbej. „Ehhez képest, amikor mi, mint magyarok elmegyünk hozzájuk, akkor kitörő örömöt és túláradó hálát mutatnak az irányunkba.”
Azonban nem élnek álomvilágban. – „Látják, ahogy a nyugati keresztény ember elkényelmesedik, a társadalmak föladják a kereszténységüket. És azt is pontosan látják, hogy még akár 100 évvel ezelőtt is az európaiaknak Afrika a missziós területe volt, most sokszor az európai templomokban afrikai papok szolgálnak, mert nincs hivatás. Tehát gyakorlatilag Európa vált az ő missziós területükké. Sokszor találkoztam Közel-Keleten is, Afrikában is azzal a megindító jelenetsorral, amikor odamentünk mi, mint üldözött keresztényeket segítő program, és ehhez képest ők imádkoztak a mi hitünkért.”
Azbej Tertullianus egyházatyát idézi: „A mártírok vére az egyház magvetése. – Ez látszik most is.”