„A mártír egyháznak hihetetlen erős tanúságtételeit látjuk a modernkori mártírok között. Halálra kínzott emberek, akik nem adták fel a hitüket, nem tértek át.” Azbej egy konkrét, bár nem nigeriai esetről mesél:
„Engem megérintett nagyon, amikor egy burkinai házaspárral találkoztam, egy protestáns lelkésszel és a feleségével. Őket iszlamisták elfogták. A feleség várandós volt. Együtt vállalták a kínzást, amiből megmenekülhettek volna, hogyha megtagadják Krisztust, és áttérnek muzulmán vallásra. Nem tagadták meg, vállalták a kínzást, a kínzások közepette el is veszítették magzatukat. Túlélték, de bármire készek voltak a hitük megőrzéséért.”
„Ez egy kirívó példa”, mondja Azbej. „De amikor egy karácsonyi szentmisére a templomba motorokon gépfegyveres terroristák mentek be, és vérengzést tartottak, a következő vasárnapon a szentmisére annyian jöttek még a környező falvakból is, hogy be se fértek a templomba. Tehát nem elrettentette őket a veszély, hanem még büszkébben vallották meg a hitüket”.
Aki csak egy pillantást vet a számokra, komoly félreértések áldozata lehet, hiszen a társadalom fele kersztény vallású. Hogy lehet hát mégis ekkora a probléma?
„Nem mindenki érti, hogy lehet ilyen erős a keresztényüldözés Nigériában. Hiszen, a kereszténység ott nem kisebbség, 200 milliónál is többen élnek az országban, és fele-fele a keresztény és muszlim”. Földrajzilag Nigéria déli része keresztény többségű, az északi rész muzulmán többségű.
„De a társadalom muzulmán vallású része egyre nagyobb mértékben radikalizálódik”, mondja Azbej.
„Ezt nem feltétlenül az eszme hajtja, hanem a kilátástalanság. Viszont az olyan szervezetek, mint a Boko Haram, nagyon jól finanszírozottak külföldről. Ezért a kilátás nélküli muzulmán fiataloknak nem csak egy eszmét adnak, hanem gyakorlatilag megélhetési forrást is”.
Ennek a terrorszervezetnek a szülővárosába, Maidiguruiba ment el a magyar delegáció, és osztott élelmiszersegélyt a belső menekülteknek.
„Nagyon erős a társadalmi támogatottsága, folyamatos a Boko Haram utánpótlása. Több tízezer embert öltek meg, miattuk menekültek el kétmillióan”, mondja Azbej.
„Az erőszak és az iszlamizmus pedig halad az ország közepe felé. Így már olyan középső övbeli államokban is az iszlamista terror felütötte a fejét, sőt pusztít, amelyeknek egyébként keresztény a többsége. Ahol teret nyernek ezek a terrorszervezetek, ott a következő törekvésük az, hogy a saría jogrendet bevezessék. Több állam is van, amelynek hivatalos jogrendje a saría”.
És mi az, amit a Hungary Helps adhat? – „Azt tapasztaljuk, hogy amikor egy támogatási helyszínre eljutunk, a túlélők vagy válságban élő emberek részéről másodlagossá válik a támogatásnak a mértéke. Egy nagyon erős érzelmi reakciót vált ki az, hogy elmentünk oda.
Azt tapasztaltam, hogy néha szinte nem is az elszenvedett veszteség okozza a legnagyobb fájdalmat, hanem a magukra hagyatottság. Az az érzés, hogy egyedül vannak. Ez a reménytelenség érzése. Ezért szoktam vállalkozni, és buzdítom a kollégákat is arra, hogy a kényelmetlen, nehéz, hosszú, sőt, néha veszélyes utakat is tegyük meg. Mert az Isten áldása, hogy olyan munkánk van, hogy egy egyszerű odalátogatással már embereknek az életén változtatunk. És hogyha ilyen apró dologgal emberek életén tudunk változtatni, akkor kutya kötelességünk felvállalni.”
Azbej Tristan egy megrázó észak-iraki találkozásról mesél a szülőföldjükről elűzött ninivei keresztények egyik érsekével.
„Amikor az Iszlám Állam feldúlta az otthonaikat, megöltek embereket, közülük több százezer embert elűztek őseik földjéről, akkor nagyon nagy volt a veszteségük, mély a szomorúságuk. De igazán méllyé a gyászukat az tette, hogy ők arra számítottak, a nyugati keresztény országok segítségükre sietnek.”
A síita sorstársaiknak esetében Irán lépett közbe, a szunniták megmentésére az öbölállamok érkeztek, ők pedig a nyugatban bíztak, hiába. A ninivei érsek így fogalmazott, „a nyugati keresztény országok a CNN-en keresztül nézték végig, ahogy a minivei keresztényeket lemészárolják”.
„Van egy ilyen csalódás az üldözött keresztényekben”, mondja Azbej. „Ehhez képest, amikor mi, mint magyarok elmegyünk hozzájuk, akkor kitörő örömöt és túláradó hálát mutatnak az irányunkba.”
Azonban nem élnek álomvilágban. – „Látják, ahogy a nyugati keresztény ember elkényelmesedik, a társadalmak föladják a kereszténységüket. És azt is pontosan látják, hogy még akár 100 évvel ezelőtt is az európaiaknak Afrika a missziós területe volt, most sokszor az európai templomokban afrikai papok szolgálnak, mert nincs hivatás. Tehát gyakorlatilag Európa vált az ő missziós területükké. Sokszor találkoztam Közel-Keleten is, Afrikában is azzal a megindító jelenetsorral, amikor odamentünk mi, mint üldözött keresztényeket segítő program, és ehhez képest ők imádkoztak a mi hitünkért.”
Azbej Tertullianus egyházatyát idézi: „A mártírok vére az egyház magvetése. – Ez látszik most is.”
***
Nyitókép:Hungary Helps