Való igaz, a trón és az oltár szövetségéhez nagyon értenek, a császárság és a pápaság a katolicizmusban szerves egységet alkot. Soha nem fogadták el a felvilágosodást, az egyház és az állam szétválasztását, s a katolikus egyház ortodox vezetői nyilván Washingtonban vélik ma a „császárság” központját, amely a pápasággal a legsötétebb időket idéző módon képes és hajlandó együttműködni, s a katolikus egyházat egykori szerepébe visszahelyezni.
Talán ehhez kellett a hamis és hazug látszat, hogy a népszerű Ferenc pápa is legitimálja a washingtoni császárságot, s ha a Vatikán Ferenc egyik antitézisét teszi meg pápának, aki az illiberális császársággal összefonódva, azonos ideológiai alapon, restaurálja a katolikus egyház középkori hegemóniáját és evilági uralmát, az még jogfolytonosnak is tűnjön. Abból az aljasságból, amit ez a látogatás jelentett, a legfontosabb hír, hogy Vance kivel tárgyalt.
Vance nem mással, mint Pietro Parolin bíborossal, pápai államtitkárral találkozott, aki még a pápai trónra is esélyes lehet. A Keresztapa című film nézői ebből már tudhatják, hogy az egész látogatást, a pápa másnapi halálát, Parolin bíboros koordinálta. Ő jelölte ki a Vatikán új irányvonalát a washingtoni MAGA-kereszténység választásával az európai demokratikus államokkal szemben.