Erdő Péter levelet írt a vatikáni államtitkárnak – ezekre tért ki

„A béke embere volt, a reménységé, más szóval: a népek pápája volt” – fogalmazott az esztergom-budapesti érsek.

Évtizedek alatt állítható csak helyre a Ferenc pápa által okozott kár az egyházi portál szerint.
Még el sem temették Ferenc pápát, máris vitriolos kritikát közölt róla az egyházi ügyekkel foglalkozó amerikai Crisis Magazine. Eric Sammons főszerkesztő szerint Ferenc pápa leginkább csak rendetlenséget csinált.
Társadalmi hagyomány halottról vagy jót, vagy semmit sem mondani, ám ettől ismert emberek esetében el lehet tekinteni – írja a szerző. Szerinte
„nem csupán őszintétlen, hanem buta dolog is lenne elmismásolni a szomorú valóságot: Ferenc szörnyű pápa volt.”
Sammons szerint se szeri, se száma a problémáknak, melyeket főpapsága alatt okozott. Úgy látja: minden katolikus rettegett akkor, amikor Ferenc pápa repülőgépre szállt, mert „Ezekről az utakról származnak véleményeinek legnotóriusabbjai” , így például az a megjegyzése, mely szerint „ki ő, hogy ítélkezzen” a homoszexuálisok felett, vagy azok az esetek, amikor a hagyománytisztelő katolikusokat sértegette.
Sammons kritizálja Ferenc pápa személyzeti politikáját is: szerinte „Ferenc egyenesen élvezte azt, hogy a legrosszabb emberek némelyike a legközelebbi tanácsadói közé tartozott.” Példaként említi Theodore McCarricket, Angelo Becciu bíborost, Victor Manuel Fernandez bíborost, Marko Rupnik és James Martin atyákat.
A legbotrányosabbnak azonban az egyházi portál főszerkesztője Ferenc pápa hivatalos döntéseit tartja.
Ezek közé tartozik az Amoris Laetitia, amely „a logika megerőszakolása által nyitotta meg a szentáldozás lehetőségét a súlyos bűn állapotában lévők előtt.” Botrányosnak értékeli a Traditionis Custodest is, amely szerinte „kicsinyes kísérlet” az egyház egyre növekvő számú régi rítusú hívének elnyomására. De élesen kritizálja azt is, hogy a pápa 2019-ben Abu-Dzabiban olyan nyilatkozatot írt alá, melynek értelmében Isten több vallás létrejöttét is akarta, ez által az iszlámot a kereszténységgel egyenértékűnek ismerve el.
Sammons rámutat: mikor a pápa véletlenül mégis valami katolikusat mondott, például ellenezte az abortuszt, attól a katolikusok oly mértékben könnyebbültek meg, hogy
„a Stockholm-szindróma egy különleges változata gyanánt túláradó dicsérettel halmozták el.”
„Micsoda büntetés volt ez a pontifikátus a katolikusok számára!” – sóhajt fel Sammons, megjegyezve, hogy Ferencnek azért jó húzásai is voltak, például lépéseket tett a béke érdekében Oroszország és Ukrajna illetve Izrael és a palesztinok között. A szerző szerint „összességében az elmúlt 12 év katasztrófa volt az egyház számára, amelynek jó eséllyel évekre vagy akár évtizedekre is szüksége lesz, hogy helyreállítsa a kárt.”
Sammons azonban fontosnak látja leszögezni: bármit is tett a pápa, „a pápaság maga túléli”, hiszen az egyház nem azért volt képes túlélni kétezer évet, mert kizárólag jó és szent pápái voltak. „Voltak a történelem során igazi gazembereink is, akik némelyike inkább tűnt Júdás utódának, mint Péterének, ám a pápaság továbbra is az a szikla marad, melyre az egyház épül” – szögezi le. Szerinte mind a protestantizmus, mind az ortodoxia megjárta, hogy elvetette a pápai autoritást,
és bár időnként el kell tűrniük a katolikusoknak rossz pápákat is, a pápaság intézménye megtartja majd az egyházat Urunk második eljöveteléig.
A szerző úgy látja: Ferenc előtt olyan hosszú ideig voltak jó pápái az egyháznak, hogy a katolikusok elkezdték azt hinni, hogy rossz pápák csak a történelemben voltak, a maiaknak pedig még a magánvéleménye is követendő. „Egy rossz pápaság, mint amilyen Ferencé is volt, segít kijavítani ezt a hibát” – írja.
Nyitókép: MTI/Purger Tamás