„Kettős állampolgár vagyok. Magyar és kanadai. Nem valami fura konspiráció vagy titkos terv eredményeként – hanem mert a szüleim voltak olyan bátrak, hogy a vasfüggöny leomlása előtt, kisbabával a pocakban átutazzák a fél világot azért, hogy frissen doktorált apukám akkor egyedülálló körülmények között kutathasson. A férjem, Dani is kettős állampolgár. Ő politikai disszidens édesanya gyermeke. Sőt, szegény megboldogult nagymamám is az volt, ő vajdasági magyarként Orbán Viktornak köszönheti ezt.
Sokan vagyunk még így. Valószínűleg több százezren. Valakit a szerelem hozott ebbe az országba, másokat meg a szerelem vitt máshova. Van, aki úgy lett magyar, hogy ezt a hazát választotta, itt dolgozik, itt vállalkozik, mások meg életük nagy kalandját, vagy jobb lehetőségeket kergetve keveredtek messze a Kárpát-medencétől, a szélrózsa összes irányába. Sokan közülünk mindig is magyarok voltak, csak a történelmi igazságtalanságok, a trianoni béke ennek majd egy évszázadig jogi akadályát képezte, mások meg annyira vadiúj magyarok, hogy még csak beszélni is alig tudnak, de valami messzi országban egy törődő hang a helyi mesék helyett a Bogyó és Babócát olvassa neki esténként.