Nagymamám is kettős állampolgár volt, ő vajdasági magyarként Orbán Viktornak köszönheti ezt

„Kettős állampolgár vagyok. Magyar és kanadai. Nem valami fura konspiráció vagy titkos terv eredményeként – hanem mert a szüleim voltak olyan bátrak, hogy a vasfüggöny leomlása előtt, kisbabával a pocakban átutazzák a fél világot azért, hogy frissen doktorált apukám akkor egyedülálló körülmények között kutathasson. A férjem, Dani is kettős állampolgár. Ő politikai disszidens édesanya gyermeke. Sőt, szegény megboldogult nagymamám is az volt, ő vajdasági magyarként Orbán Viktornak köszönheti ezt. 

Sokan vagyunk még így. Valószínűleg több százezren. Valakit a szerelem hozott ebbe az országba, másokat meg a szerelem vitt máshova. Van, aki úgy lett magyar, hogy ezt a hazát választotta, itt dolgozik, itt vállalkozik, mások meg életük nagy kalandját, vagy jobb lehetőségeket kergetve keveredtek messze a Kárpát-medencétől, a szélrózsa összes irányába. Sokan közülünk mindig is magyarok voltak, csak a történelmi igazságtalanságok, a trianoni béke ennek majd egy évszázadig jogi akadályát képezte, mások meg annyira vadiúj magyarok, hogy még csak beszélni is alig tudnak, de valami messzi országban egy törődő hang a helyi mesék helyett a Bogyó és Babócát olvassa neki esténként.

Sokan vagyunk, sokfajta történettel. Kutatók, vállalkozók, gyári munkások, háztartásbelik. Sportolók, orvosok, diákok, felszolgálók. Politikusok, újságírók, civilek. Van, aki a Budapest Pride-ra jár, van aki a londonira, mások pedig a Békemenetre. Van aki még a híreket se olvassa. Rengeteg történet, rengeteg vélemény, rengeteg nézőpont. Rengeteg különféle, de egyformán magyar ember. Különbséget húzni köztünk, politikát csinálni a hergelésből, a magyarok magyar ellen fordításából számomra mindig is öncélú és végtelenül gonosz dolognak számított, beszéljünk akár a tizenötmillió románnal való riogatásról, vagy a nyugatra vándorolt magyarok szavazati jogának csorbításáról. 

Vagy arról a friss alkotmánymódosítási tervről, ami azt sugallja, hogy mi, kettős állampolgárok valamilyen gyanús, az ország érdeke ellen mesterkedő csoporthoz tartoznánk. Akiket a puszta politikai véleményük miatt, minden hatályos emberi jogi nyilatkozattal szemben egyszerűen ki lehetne hajítani az országból. Mert nyilván így a NER 15. évében gondolom senkinek nincs sok illúziója, az ország szuverenitásán való aggódás természetesen nem más mint egy olcsó, és intellektuálisan amúgy roppant igénytelen politikai hergelés, ahol mindenki célkeresztben van, aki nem ért egyet azzal, ahogyan Orbán Viktor a most formálódó modern vasfüggöny rossz oldalára tereli az országot.”

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán