Bagdy Emőke a Pride hatásáról a gyerekekre: félelmet, zavart kelthet, a következmények kiszámíthatatlanok

Hogyan hathat a gyerekekre a Pride? – kérdeztük Bagdy Emőke klinikai szakpszichológust, pszichoterapeutát, nyugalmazott egyetemi professzort.

A feltételes módban megfogalmazott kérdés korrekt, mert valamilyen hatást minden átélés előidéz, csakhogy a Pride által kiváltott hatásra eddigi ismereteim szerint nincsenek tudományosan megalapozott hatásvizsgálatok. Általános „gyermek” sincs, csak különböző korúak, és fejlődésük szintjétől függ, hogyan reagálhatnak – mondta a Mandinernek a szakember.

Hozzátette: a megkérdezett pszichológus csak azt a korrekt utat választhatja, hogy a fejlődéspszichológiai ismeretek birtokában sorra veszi, az egyes életkori fázisokban mit kezd a gyermek az őt ért élményekkel, mikor érett arra, hogy jelentést, értelmet adjon mindannak, aminek részese. Tíz éves korunkig önismereti zárlatban élünk. Mind önmagunkról, mind a tapasztaltakról a felnőtt világ véleményét töltjük magunkba, nincs még önálló kritikai valóságfunkció, a dolgok megértésében a szülőkre, tanítókra szorulunk. Így ha egyáltalán a szülei révén tud a gyermek a Pride-ról, a véleménye nem mérvadó, mert a szüleit és környezetét szajkózza, s úgy „látja” a Pride minden történését, ahogy a környezete. 

– hangsúlyozta Bagdy Emőke. – Az óvodásokkal kapcsolatban ismert, hogy a cirkuszt, bohócokat, a más kinézetű, a normálistól és egyértelműtől eltérő, számukra értelmezhetetlen külsejű embereket sokszor elemi félelemmel utasítják el. Ez az első reflexük, de lehetséges a hozzászoktatás. A kedvencük mégiscsak az emberalakok és állatok képein alapuló élmény. Itt azonosulhatnak a szereplőkkel. A Pride előbb generál félelmet, mint vonzalmat. 

Persze kérdés, hogy kerülhet a gyermek tíz éves korig a Pride-ra. Mit hall róla? Ki viszi oda? Törődnek-e a szülők azzal, hogy elrendezzék a kiváltott hatást a gyermek lelkében? Mindez kétséges – mutatott rá az országszerte ismert pszichológus.

Bagdy Emőke kifejtette: tíz éves kor felett bontakozik ki az önreflektív képesség, elválik a készen kapott vélemény, a hallott ítélet a személyes tapasztalatoktól, és a fiatal a korosztályával, a barátokkal tanulja meg a véleménycserét, egyeztetést. A kamaszkor ma korábban kezdődik, és a fiatalkorig, 25 éves korig kitart. Manapság még hosszabb moratóriumokat tapasztalunk: a kész sablonvéleményekkel való szembefordulás belső késztetése következtében előbb utasítja el a felnőtt véleményeket, minthogy saját magának kiformálná a jelentést, és saját véleménye alakulna ki. 

Az érett ifjúkorban, amit a hagyományosan a 20-25 éves kor közé tettek, de ma már kihúzódik harminc éves korig is, a reagálás már individuális, a Pride ideológiájához való viszony szerint  különbözik: lehet elutasítás, vagy tolerancia, vagy akár lehet egyetértő-együttérző ideológiai azonosulás is. A társadalmi norma a közvéleményi szabályozás útján a nemi viselkedés szabadságát a szélsőségekig feszítve akár a szabadosságig terjedően elfogadja, avagy közömbösen reagál, netán direkt módon elutasítja – ezek mentén jelennek meg a Pride-dal kapcsolatos emberi vélekedések. A normaképzés hatalma és a véleménybeli odatartozás nyomása hatalmas erő. Ezt a felnőtt világban rendre megtapasztaljuk – fejtette ki Bagdy Emőke.

 Fotó: Mandiner / Mátrai Dávid