Válasz Hodász Andrásnak: nem ugyanaz elképzelni egy véres bibliai történetet, mint átélni a Pride-ot

„Tehát ha jól értem, a gyerekek már általánosban tanulnak a kötelezően választható hittanórán a testvérről, aki féltékenységből kinyírja az öccsét, az apáról, aki majdnem leszúrja a gyerekét Isten parancsára, Istenről, aki elsőszülött gyerekeket öl meg, Dávidról, aki kinyírja egy asszony férjét, csak, hogy ne derüljön ki, hogy lefeküdt vele, de nem láthatnak párezer vidám fiatalt szivárványos zászlókkal vonulni az utcán, mert az rosszat tesz a fejlődésüknek” – írta Hodász András egykori katolikus pap, ma már civil baloldali celeb.

A Mandiner megkereste Hal Melinda klinikai szakpszichológust, az MCC Tanuláskutató Intézetének vezető kutatóját az ügyben. Hal Melinda rámutatott, hogy a Pride nem pusztán vidám fiatalok felvonulása:

„Az elmúlt évek gyakorlata azt mutatta, hogy szadomazochisztikus szexuális tartalmak jelentek meg a felvonuláson akár öltözék, például bőrszerkó formájában, hiányos ruházattal, kipeckelt szájjal, korbáccsal, akár láncon vezetett emberek formájában. Ez mind egyértelműen egyszerre szexuális és erőszakos ingerlés. Szintén dehumanizáló, amikor valaki úgy vonul fel a Pride-on, hogy valamilyen állatnak, embertől eltérő entitásnak öltözik. Olyan is volt, hogy valakit egy másik embert láncos pórázon vezetett, mintegy kutyaként. 

Emellett a kötődési mintázatról negatív képet láttat a gyerekek és fiatalok számára, hiszen biztonságos kötődést láncra verve, kutyaként élve vagy a másikat ledominálva nem lehet átélni, így nem szerencsés követendő példa sem a jövőre vonatkozóan.” 

Hal Melinda hozzátette:

„A Biblia, vagy akár a mesék, más történetek, valamint az itt és most valósága között a legalapvetőbb különbség, hogy 

ráadásul mesélni általában olyan személyek mesélnek, akiktől lehet kérdezni, vagy azok személyesen látják, általában felnőttek, hogy a gyerekből milyen érzelmeket vált ki egy-egy történet. Így tehát rögtön be tud avatkozni a mesélő, és megmagyarázhatja a zavart keltő dolgokat, ha van ilyen. 

 vagy akár hibája miatt megbocsátást nyer. Ez meg is jelenik konkrétumokban a történetben. Ez megerősíti a hallgatót abban, hogy a legkisebb királyfi vagy a szegénylegény is győzedelmeskedhet, elnyerheti a királylány kezét. S azok, akik korábban hibáztak, rosszul gondoltak bizonyos dolgokat – például hogy a só nem fontos az életben – ők is tudnak fejlődni, tanulnak hibájukból. A hittanoktatást és a Biblia ismerete ráadásul nem kizárólag vallási szempontból fontos. A keresztény kultúra átadása azért fontos, mert egybeforrt történelmünkkel, megjelenik családi narratívákban, életmódban, az identitás számos területét érintve. Vallás és vallás között nem teszünk ilyen módon különbséget, de Magyarországon a keresztény vallás és felekezetei azért kiemelten fontosak, mert történelmi hagyományaink szempontjából azok.”

A kérdésre, hogy van-e különbség a hallott-olvasott történet, illetve a látványban vagy akár élőben átélt Pride feldolgozásában a gyermekek esetében, a klinikai szakpszichológus azt válaszolta:

hiszen felnőttek készítik a nézhető meséket, például az olyan anime rajzfilmeket, amelyek valójában felnőtteknek szólnak. A bibliai történeteket is, azt javasoljuk, hogy bizalmi kapcsolatban, a szülőkön keresztül ismerjék meg először a gyerekek, majd folytassák az arra képzett pap, pedagógus segítségével a feldolgozásukat, megteremtve a kérdések és az esetleges szorongás oldásának lehetőségét.”

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd