így tehát, ha bárki vallást és egyben kulturális gyökereinket, akár a kereszténységet gyalázva öltözött fel, lépett fel, úgy erre az identitásrészre is negatív befolyással lehet. Az identitásrészek közül az emberi szerepekre vonatkozóan is negatív mintát láthatnak a gyerekek, a fiatalok és a felnőttek egyaránt. Bizonyos korosztályokban, így a kisgyermekek esetén, körülbelül hat éves korig a fekete-fehér gondolkodás a jellemző, vagyis a szexualitásról annyit tudnak, hogy kívülről különbség van férfi és nő között, és hogy a szerepeik mások, például a szeretetnyelvük vagy a gondoskodásmódjaik mások, és így a Pride, vagy az ezt határozottan másként bemutató rendezvények erre az identitásrészre is zavaró hatással lehetnek.
14 év alatt a szimbolikus gondolkodás még általában nem olyan fejlett, hogy az árnyalatnyi különbségeket vagy a valóst és valótlant megfelelően elkülönítsék a fiatalok, főként olyan nehéz kérdésekben, mint a szexualitás vagy az erőszak témaköre.
Ezt bizonyítja az is, hogy még a 14 éves korosztályban is a fiatalok többségének problémát okoz elkülöníteni, hogy a tévében vagy máshol látott, úgynevezett reality showműsorok tényleg a valóságot láttatják-e vagy sem. Összefoglalóan tehát a Pride látványa és ebben is kifejezetten a normatívtól nagymértékben eltérő és vizuálisan is láttatott életmódok negatívan befolyásolhatják a lelki egészség számos funkcióját.
Hogy kezelje ezt egy szülő, mit tehet?
A szexualitásra való nevelés szülői jog, és egyben kötelesség, de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen módszereket és eszközöket vetünk be ebben a sokszor kínos és nehéz témában. Ha a szülők valóban megfelelő szexuális edukációt szeretnének a gyermeküknek, akkor nem készen kapott ingerekkel, akár traumatizáló jeleneteket vonnak be, hanem a bizalmi kapcsolaton keresztül és saját személyes elbeszélés útján tudják ezt leghatékonyabban elvégezni. Ha ebben elakadnak, kérhetnek szakmai segítséget védőnőtől, pszichológustól, mentálhigiénés gondozótól vagy akár tanártól.