Mennyi időt és energiát igényel egy ilyen könyv megírása, illetve hány helyről, milyen mennyiségű adatra és irodalomra volt hozzá szükség?
Régi vágyam volt, hogy megírhassam ezt a könyvet, ezért korábban is voltak már előkészítő kutatásaim, de a munka igazán intenzív szakasza körülbelül két évet ölelt fel. Szerencsés egybeesés, hogy éppen ebben a periódusban nyílt meg a koltói Teleki-kastély új állandó kiállítása is Petőfi és Szendrey Júlia mézesheteiről, aminek a kurátora voltam.
Bármily meglepő, nem támaszkodhattam korábbi történelmi könyvekre, hiszen erről a szerelemről nem születtek ilyenek, talán ez is az oka annak, hogy „cserébe" viszont rengeteg regény, dráma, írói esszé, egyéni fantáziálás maradt fenn. Fontosnak tartottam, hogy „megszabadítsam" a történetet a bevett közhelyektől. A könyv végén található jegyzetekben és bibliográfiában meg lehet nézni tételesen a forrásaimat (lehetetlen lenne felsorolni, hogy „hány helyről" származtak.)
Nem pusztán ‘adatok’ összegyűjtésére volt szükség, hanem komoly forráskritikára is, mert például a visszaemlékezések számos ponton ellentmondanak egymásnak, olykor tárgyi tévedéseket is tartalmaznak.
A kutatónak ezeket észre kell vennie. Éppen ebben különbözik gyökeresen a kutatómunka és a szimpla ismeretterjesztés. Egy kutató nem öt meglévő könyv tanulságait összegezve ír egy hatodikat, hanem az eredeti forrásokat mélyrehatóan és kritikusan szemlélve teszi meg a saját, önálló megállapításait. Én személy szerint nagyon fontosnak tartottam, hogy ezek a megállapítások közérthető és élvezhető formában jussanak el az olvasókhoz, ez határozta meg kívül-belül, hogy milyen legyen ez a könyv.