Rendhagyó, a szakkönyv és az ismeretterjesztő kiadvány határán billegő kiadvány jelent meg. A Szerelmi szabadságharc azonban nem Petőfi és Szendrey Júlia szerelmét, hanem az azt körülölelő társadalmat mutatja be.
Szerelmi szabadságharc és kulturális szabadságharc egyben. Mindig öröm valami másra, valami olyan ötletre lelni, ami izgalmas koncepciónak tűnik a rengeteg, futószalagon gyártott tucat produkció között. Márpedig ma a könyvkiadás a kevéske üdítő kivételtől eltekintve (érthető üzleti okokból kifolyólag) többnyire a tömegízlés kiszolgálását tartja szem előtt. Az értéket alig rejtő szerelmes fantasy-k, alárendelt-fölérendelt viszonyt bemutató sekélyes fantáziák és a klisé határait régen átlépő young adult történetek sokasága között
már regényből is nehéz a klasszikus értelemben vett alkotásra lelni, a történelmi témákat pedig általában vagy túl szárazon, vagy éppen hogy túl lazán, ezzel együtt hanyag módon adják elő.
Talán ezért is olyan figyelemfelkeltő Gyimesi Emese történész magánkiadásban megjelent kötete, a Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmi szabadságharca, miközben a szerzőnek nem ez az első megnyilatkozása a témában, elvégre évek óta kutat és publikál Szendrey Júlia életével és családjával kapcsolatosan, ráadásul nevéhez köthető „a nemzet özvegye” verseinek, elbeszéléseinek nyilvánosságra kerülése.
Ezt is ajánljuk a témában
A feleségek felesége, aki fölött egy egész nemzet ítélkezett, mert kényszerből eldobta az özvegyi fátylat. Szendrey Júlia személye lassan leválik Petőfiről, és önálló író-alkotóként is megmutatja magát.
Arra muszáj felkészítenem mindenkit, hogy a Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szerelmi szabadságharca nem egy könnyed romantikus regény, hanem alapvetően történelmi áttekintés és látlelet, ráadásul nem is kifejezetten a szereplők közötti érzelmekre fókuszál, mint inkább azokat felhasználva mutatja be a korszakot és az amiatt jelenlévő társadalmi viszonyokat, amik viszont kihatottak Petőfi és Júlia szerelmére.
Mindezt, ha nem is szárazon – elvégre a rengeteg izgalmas adalék és részlet miatt könnyű olvasni a történelmi áttekintést –, de a tankönyvek ismert stílusában, színes kiemelésekkel tehetjük meg.
Itt egy versrészlet, ott egy levélből kiollózott gondolatmenet erősít rá egy-egy megállapításra, vagy éppen magyaráz meg feltételezhető indíttatást. A könyv ugyanis kifejezetten azt tartja szem előtt, mint elsődleges feladata, hogy a történelmi/irodalmi személyek gondolkodásmódjának újdonságára, döntéseik súlyára, bátorságukra helyezze a hangsúlyt, , ezzel bemutatva az őket körülvevő társadalmi közeg sajátosságait, és a korabeli Szatmár vármegye világát.
Közben pedig kiderül, hogy Petőfi Sándor dinamikus és harcias egyéniségét tökéletesen kiegészítette Szendrey Júlia megalkuvást nem tűrő, korához képest abszolút lázadó személyisége: nemcsak, hogy a szerelmet helyezte előtérbe a származás, a nemesi rang helyett, ezzel a szerelmi házasság felsőbbrendűségét hirdetve – amiről a mai napig megoszlanak a vélemények –, de közben pont nemesi születése és neveltetése okán saját magával is harcot folytatott a Petőfi számára teljesen természetesnek mondható kérdésekben.
Ehhez kiváló azonban a számos napló- és levélrészlet, amelyek Szendrey Júlia után maradtak fenn, miközben külsős szereplőktől származó részletek és beszámolók éppen úgy gazdagítják a pár között kialakuló romantikus szál izgalmas bemutatását. A kötet ráadásul gazdagon illusztrált, épületeket, tárgyakat az olvasó elé tárva, így a korszak és a helyszínek minden titkáról lerántva a leplet. Látszik, hogy évek munkája és rengeteg kutatás van Gyimesi Emese könyvében, ami így a téma és a híres szerzőpáros iránt érdeklődők számára üde színfolt lehet a megszokott bemutatók és történelmi művek között.
A könyv megjelenése alkalmából Gyimesi Emese történészt, a Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szerelmi szabadságharca szerzőjét kérdeztük arról, hogy manapság szerinte mennyire van létjogosultsága egy ilyen kötetnek, illetve milyen mértékű kutatómunka előzte meg a kiadvány elkészítését.
Manapság, amikor a tömegek számára a young adult, a fantasy romantika és a könnyed SM fantázia a népszerű, mennyire van létjogosultsága a kimondottan történelmi jellegű romantikának?
Nyilván nemcsak a népszerűségtől lehet létjogosultsága valaminek, de kimondottan feltűnő jelenségnek látom azt, hogy abszolút reneszánszukat élik a történelmi regények és filmek. Sok szempontból jóval nagyobb figyelem irányul most a 19. század első felére, közepére, mint például tíz évvel ezelőtt. A reformkor ma különösen fontos hívószó. Éppen ezért kiemelt jelentősége van annak, hogy milyen kép alakul ki az emberek fejében ezekről az évekről.
A regények és a filmek gyakran megtévesztően torz képet sugároznak: elsősorban azért, mert a mai világképünket vetítik vissza az akkori emberek gondolkodásmódjára, és ritkán veszik figyelembe, hogy mi az, ami megtörténhetett volna a korszak keretei között, és mi az, ami nem. Emiatt is éreztem fontos célomnak a könyv írása során, hogy a kutatási eredményeim alapján minél árnyaltabb, összetettebb képet közvetítsek a korszakról, de úgy, hogy közben a romantikus történet eleven sodrása is jól érzékelhető legyen.
Ezt is ajánljuk a témában
Hogy ki volt Tamáska Mária és mennyire hatott Kádár Jánosra? Vagy hogy ki volt igazából Kádár János és milyen volt a házassága? Ha nem is mindent, de sokat megtudhatunk.
Mik a visszajelzések, van még közönsége Sándor és Júlia kapcsolatának?
Azt hiszem, az ő történetük annyira elbűvölő, hogy mindig lesz közönsége. De most először fordul elő az, hogy az eredeti források alapján, a korabeli társadalom jellemzőinek mélyreható vizsgálatán keresztül születik könyv a kapcsolatukról. Sok visszajelzést kaptam már. A kutatók elsősorban a mikrotörténeti megközelítés előnyeit emelik ki, vagyis azt, hogy a szerelmi történet különböző aspektusainak koncentrált elemzése alapján mennyire más fénytörésben látszik az egész korszak. Az olvasók többsége azonban egyértelműen a történet „filmszerűségét" élvezi.
Mennyi időt és energiát igényel egy ilyen könyv megírása, illetve hány helyről, milyen mennyiségű adatra és irodalomra volt hozzá szükség?
Régi vágyam volt, hogy megírhassam ezt a könyvet, ezért korábban is voltak már előkészítő kutatásaim, de a munka igazán intenzív szakasza körülbelül két évet ölelt fel. Szerencsés egybeesés, hogy éppen ebben a periódusban nyílt meg a koltói Teleki-kastély új állandó kiállítása is Petőfi és Szendrey Júlia mézesheteiről, aminek a kurátora voltam.
Bármily meglepő, nem támaszkodhattam korábbi történelmi könyvekre, hiszen erről a szerelemről nem születtek ilyenek, talán ez is az oka annak, hogy „cserébe" viszont rengeteg regény, dráma, írói esszé, egyéni fantáziálás maradt fenn. Fontosnak tartottam, hogy „megszabadítsam" a történetet a bevett közhelyektől. A könyv végén található jegyzetekben és bibliográfiában meg lehet nézni tételesen a forrásaimat (lehetetlen lenne felsorolni, hogy „hány helyről" származtak.)
Nem pusztán ‘adatok’ összegyűjtésére volt szükség, hanem komoly forráskritikára is, mert például a visszaemlékezések számos ponton ellentmondanak egymásnak, olykor tárgyi tévedéseket is tartalmaznak.
A kutatónak ezeket észre kell vennie. Éppen ebben különbözik gyökeresen a kutatómunka és a szimpla ismeretterjesztés. Egy kutató nem öt meglévő könyv tanulságait összegezve ír egy hatodikat, hanem az eredeti forrásokat mélyrehatóan és kritikusan szemlélve teszi meg a saját, önálló megállapításait. Én személy szerint nagyon fontosnak tartottam, hogy ezek a megállapítások közérthető és élvezhető formában jussanak el az olvasókhoz, ez határozta meg kívül-belül, hogy milyen legyen ez a könyv.
Gyimesi Emese történész könyve Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szerelméről
Megérte a belefektetett időt és energiát?
Könyvet írni, főként történelmi témájú, saját kutatómunkán alapulú könyvet írni személyes érdekből sosem „éri meg". Kizárólag akkor érdemes, ha annyira erős a szerzőben a késztetés, hogy nem tudja elképzelni, hogy ne szülessen meg az a bizonyos könyv. Én ezt éreztem. Hatni akartam, változtatni, formálni azt a homályos képet, ami erről a szerelmespárról kialakult.
Azért érte meg, mert most végre elérhető egy olyan könyv róluk (Petőfi Sándorról és Szendery Júliáról – a szerk.), ami átfogó képet ad a történetükről és több szinten olvasható.
Akit nagyon részletesen érdekel, elmélyedhet benne; aki diákként nyúl hozzá, azonnal fontos támpontokat talál; aki egy nagyívű szerelmi történetre vágyik, átadhatja magát az események sodrásának; aki pedig csak gyönyörködni akar a képekben és az idézetekben, az egyszerű lapozgatás közben, szinte „észrevétlenül" is sok új információval találkozhat.
Nyitókép: Szerelmi szabadságharc
A történelem megértéséhez meg kell fejtenünk a nagy kognitív átmenetek titkát; a társadalmak a tudásszerzés, a termelés és a hatalomgyakorlás hármas metszetében léteznek, a nagy változások előidézője pedig minden esetben a hitrendszerek átalakulása – vélte Ernest Gellner, a „filozófiai antropológia” mestere.
Talán sokan nem is tudják, de „a legnagyobb magyarnak”, Széchenyi Istvánnak és testvéreinek is köztünk élnek a leszármazottai, akik azt vallják, dúlhatnak itt harcok, háborúk, lehet itt bármilyen hatalom, ők csak azt nézik, hogy a nemzetet miként tudják megtartani és segíteni. Széchenyi Tímeával, a Gróf Széchenyi Család Alapítvány megbízott elnökével beszélgettünk. Interjúnk.
Az érzékeink, az értelmünk tapogatózik, de nem talál semmit: a fölfoghatatlant nem lehet megérteni. Annak sem, aki benne van. De a borzalomnak is vannak fokozatai. Kovács Gergő írása.
Vance nem az ő büntetésük, ahogy Amerika sem az. Az ő büntetésük maga a valóság.
Berend Nóra, a cambridge-i egyetem kutatója szakmailag nehezen védhető kijelentéseket tett Szent Istvánról és a magyar történelemről. Történésszel eredtünk a megfejtések nyomába.
Az autó becsapódását a családi ház kamerája rögzítette.
További négy napig vacoghatunk.
Ritkán előforduló hibát követett el a fővárosi klub.
