Ilyen volt Horthy Miklós unokájának lenni – könyv jelent meg a Horthy-család hagyatékáról
A megosztó személyiségnek számító tengerésztiszt és politikus életébe, valamint családi levelezésébe kapunk némi bepillantást.
Hogy ki volt Tamáska Mária és mennyire hatott Kádár Jánosra? Vagy hogy ki volt igazából Kádár János és milyen volt a házassága? Ha nem is mindent, de sokat megtudhatunk.
Nyitókép: Böjtös Gábor
A Kádár-korszak névadója, Kádár János, 1956 novemberétől 1988 tavaszáig, tehát több mint harminckét éven át irányította az országot. A háttérben szinte mindig ott állt mögötte a felesége: Tamáska Mária, aki nagy hatással bírt férjére és a kor politikájára. Majtényi György, főképp levéltári kutatásokon alapuló műve az első titkáré mellett az ő alakját és közös életük négy évtizedének mindennapjait eleveníti meg.
Ki volt Tamáska Mária? Hogyan ismerte meg az ifjú Kádár (akkor még Csermanek, vagy Czermanik) Jánost a kommunista mozgalomban, és később milyen érzelmek örvénylettek közöttük? Miképp érezte magát az asszony a pápánál a Vatikánban, s miért szólította egyszer levelében „elvtársnak” a férjét? Hogyan befolyásolta személyisége az ország vezetőjének magatartását és a Kádár-korszak politikáját? Milyen volt az agg házaspár élete a kommunista rezsim végnapjaiban, és miként alakult Kádár özvegyének sorsa a kilencvenes évek elején?
Mindezt összefoglalja a Házasságban a hatalommal alcímmel ellátott könyv. A történész, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem professzora, a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosa, valamint az MTA doktora egy igen érdekes könyvben gyűjtött össze mindent, amit tudni lehet a házaspárról.
Ahogy korábban Horthy Miklós, a kiadó egy másik kötetének főszereplője, úgy Kádár János is kellőképpen megosztó személyiség, hiszen valaki szerint senki nem élt olyan jól, mint mi az ő korszaka alatt, más pedig a Rákosi-korszak átvételét követő tisztogatás miatt őrizte meg a politikust az emlékezetében.
Hogy mi történt volna, ha nem Kádár kerül akkor és ott hatalomra és más veszi át az irányítást, azt persze nem tudhatjuk, a könyv pedig nem is ezzel foglalkozik, sőt nem is dönt egyik oldal javára sem, inkább csak dokumentál.
Ami izgalmassá teszi ezt, az leginkább a módszer és az olvasmányos stílus, hiszen a Kádárné és Kádár címe sem véletlen: itt nem Kádár János a (leg)fő(bb)szereplő. Ez részben Tamáska Mária és részben a házasságukat bemutató írás, ami kizárólag a tényekre összpontosít.
Ezt is ajánljuk a témában
A megosztó személyiségnek számító tengerésztiszt és politikus életébe, valamint családi levelezésébe kapunk némi bepillantást.
A kötet a felvidéki származású, munkáscsaládból jött, de már Budapesten született Tamáska Mária, valamint a fiatalon Kapolyra, nevelőszülőkhöz került Csermanek János ifjúságával indít. Ez a kapolyi gyermekkor egyébként a későbbiekben is fontos, elvégre Kádár János aztán
tudatosan építette a falusi imázst, a nép gyermeke stílust, amivel sokak rokonszenvét megszerezte.
De ami fontosabb, az az, hogy szépen lassan bemutatásra kerül és megtudjuk, hogyan talált a kommunista eszmékre, majd ezzel együtt egymásra a két fiatal, akik eredetileg még más utakat jártak, és csak később, korábbi kapcsolataik végeztével estek szerelembe.
Ezt is ajánljuk a témában
Napra pontosan 110 éve született Kádár János, aki 1956. novemberben a szovjetek meghosszabbított kezeként került hatalomra, s akire később – annak ellenére, hogy Nagy Imre és társai halálra ítélésének és kivégzésének egyik fő felelőse volt – sokan mint tapasztalt bölcsre tekintettek, és „Kádár apánk”-ként emlegették. Az egykori pártfőtitkárról Földváryné Kiss Réka történészt, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökét kérdeztük.
Bár Kádár, Steiner (Döme) Piroskával folytatott kapcsolata és Tamáska Mária korábbi házassága is részletesen szóba kerül, onnantól válik igazán izgalmassá a lejegyzett történet, hogy ők ketten valóban egymásra találnak. Ezalatt azt is megtudhatjuk, hogy Mária, a könyv Kádárnéja volt az, aki elkötelezettségének és munkás származásának ellenére
többször is próbálta a kommunista mozgalomban a Csermanek nevet Kádárra változtató Jánost elterelni a politikától,
kezdve a Rajk elleni, koholt vádakkal lezajló pernél, amelyben Kádár már aktívan részt vett. Mondhatni tehát, hogy Mária lehetett volna Kádár lelkiismerete, ha a férfi többször hallgat rá, bár hatása így is említésre méltó.
Láthatjuk, hogyan került a hatalom a nem túl határozott, sőt a hangoztatott hőstettek ellenére sokak szerint gyávának tartott férfi kezébe, aki a komoly ideológiákat nélkülözve, Rákosi és Nagy Imre között egyfajta középutat jelentet, akiben a szovjet vezetés valamiért meglátott valamit. A férfi pedig a megtorlások után egészen más stílust vett fel, miközben rózsadombi villájuk kertjében mutogatta másoknak az ólban lévő tyúkokat. Persze, mondhatjuk, hogy régen minden jobb volt, és ez milyen szép időszakká vált,
de ezzel együtt sem lehet elfeledkezni arról a terrorról, ami ‘56-ot követte, és amiről a könyv is hitelesen beszámol, nem kiemelve Kádár pozitívumait, hanem megtartva azokat is a gyengeségei mellett.
Ami miatt viszont különösen izgalmas a könyv, az az apró érdekességek sora, pl. hogy Mária és János már elemi általánosban, a Cukor utcai iskola idejében megismerhették volna egymást, vagy az, amikor Kádár János 1930-ra és egy tüntetésre emlékezik vissza, mikor először kóstolta meg a harc ízét Budapest proletáriátusának „nagy napján”. A visszaemlékezések, a szereplők saját szavai mellett a képek jelentik még a 212 oldalas, közel 4000 forintos kötet nagy előnyét. A könyv tele van fiatal- és időskori fényképekkel, amiknek hála a házaspár története is jobban életre kel. Akit érdekel a történelem és egyben a kommunizmus egyik olyan alakja, akinek a megszállás és később a lazább életvitel szempontjából is sokat „köszönhetünk”, az számos érdekességet találhat Majtényi György írásában.