Zöldfülűek a Fidesz ellen, komoly kockázatot vállal a Tisza

„Rosszul indult a Tisza jelöltállítási folyamata. A bejelentés után hosszú órákig kellett várni arra, hogy – két körzet kivételével – nyilvánosságra hozzák a választókerületenkénti három jelöltet. A Telex-interjúból kiderült: Magyar Péter, aki a budapesti 3-as számú választókerületben egyedüli indulóként szerepel a párt listáján, maga is káosznak látja a párton belüli folyamatokat. Elmondta, hogy még a jelöltállítás kezdetének bejelentése után is folytak az egyeztetések és a fényképezések, miközben az elemző azt gondolná, hogy ezeket a lépéseket a nagy bejelentés előtt már letudják. A Tisza azonban ebben is más utat jár, mint a többi párt.

»Mi mások vagyunk«

A hagyományos pártok – kereszténydemokraták, szociáldemokraták, liberálisok – világszerte, így Magyarországon is, évtizedeken át klasszikus pártkeretek között hozták meg a legfontosabb döntéseiket. Tipikusan a párt elnökségei vagy választmányai állították össze a képviselőjelöltek listáját, amelyet a kongresszus elé terjesztettek jóváhagyásra. Korábban a kongresszusok döntöttek a miniszterelnök-jelöltek és listavezetők személyéről is, szintén az elnökség vagy a választmány előkészítő munkáját követően.

Idővel azonban komoly kihívások érték a hagyományos pártokat: egyre inkább elidegenedett, megcsontosodott szervezetekként kezdtek hatni. Az elmúlt évtizedekben egymás után jelentek meg olyan új politikai formációk Európában – például az olasz Öt Csillag Mozgalom vagy a spanyol Podemos –, amelyek a választók nagyobb bevonását hirdették, és élesen bírálták az establishment-pártok zártságát és korrupcióját. Az elittől való távolságtartás jegyében az Öt Csillag Mozgalom online meet-upokra bízta a párton belüli döntések egy részét, az olasz Demokrata Párt pedig a tagságot és a szimpatizánsokat bevonó előválasztásokon választotta ki vezetőjét, ezt láthattuk a brit Munkáspárt esetében is.”

Nyitókép forrása: Kisbenedek Attila / AFP