„Madarat tolláról, embert meg barátjáról, szoktuk mondani. Ez a két ember meglehetősen hasonlít egymásra abban, ahogy hazudnak, ahogy erőszakosak, ahogy azt gondolják, hogy ők az egyetlen létező igazság és valóság, mások valójában nem léteznek, de legalábbis nem érvényesen. Ők a mindenki felett lebegő helikopterek, a többiek jobb esetben csak hülyék és tisztességtelennek, vagy egyenesen árulók. Ezek úgy gondolják, hogy róluk szól a világ. Ezek csak egyes szám első személyben fogalmaznak.
Nézzék! Meg lehet próbálni erőszakkal megváltoztatni a világot, de annak súlyos ára lesz. És az a nagy történelmi tanulság, hogy ezt az árat mindig az emberek fizetik meg, miközben a hatalmasok köszönik szépen, ők meg tudják védeni magukat.
Lehet azt mondani, hogy enyém Grönland. Persze, hogyne lehetne azt mondani. Mindent lehet mondani. Enyém Panama. Vagy azt sulykolni, hogy mi vagyunk Közép-Európa jövőjének letéteményese. Mindent lehet mondani. Az oroszoké Ukrajna, mert a kijevi Ruszban született az orosz anyácska, mondja Putyin, ezért gyilkos háborút indít az ártatlan ukrán nép ellen. Kína egyre agresszívebben követeli vissza Tajvant. És mi lesz mindennek a vége, tessék mondani!?