Írtad, kedves Mérő Vera, hogy nem vagy a konteók híve, s kiírtál egy ordas nagy konteót

Kedves Vera! (Mindenekelőtt engedd meg, kérlek, hogy tegeződjünk.)

Én voltam az, aki kitette 8 óra 8 perc 53 másodperckor a hírt a Mandiner oldalára (és a Facebook-oldalára), hogy – a cikk akkori állása szerint – „Sajtóhír: több tucat iskolában bombariadó van, Budapesten és vidéken egyaránt. A Mandiner értesülései szerint 20 budapesti iskola érintett, az újbudai Gárdonyi Géza Általános Iskolát kiürítették. Cikkünk frissül!” 

Ennyi volt az egész. Cím, lead, cikkünk frissül – közben meg nagyjából toroktájékon hevesen dobogó szív, ugyanis életutam tekintetében pont abban a jó időpillanatban vagyok, amikor még vissza tudok tisztán emlékezni a középiskolai éveimre, de már hasonló tisztasággal előre is tudok tekinteni, a várható apai örömökre, így egyrészt középiskolás szívvel el tudtam képzelni, mekkora rettegés lehet a diákokban – még azokban is, akik azt a látszatot próbálják mutatni, hogy már mindent tudnak a világról kemény 16-17 évesen – és leendő apai szívvel el tudtam képzelni azt, ahogy éppen rohanok a gyermekemért.

Írtad, kedves Vera, hogy nem vagy a konteók híve, s kiírtál egy ordas nagy konteót. Nos, én meg az egyenes beszéd híve vagyok, így most igyekszem a lehető legegyenesebben megírni, hogy mi is történt itt:

S meg is született a sajtóhír. Ennyi történt. Azóta kiderült sok minden, köztük – rendőrségi forrásból –, hogy 6:33-kor is küldtek ki fenyegető e-maileket az elkövetők, így a posztodban említett nyolc perc sem stimmel – valószínűbb, hogy 95 perc volt a reakcióidőnk. Kész csoda, hogy a Promenád24 kollégáit nem vetted elő, kedves Vera, akiknél már 7:50-kor kint volt a cikk – hírverseny van, vagy mifene.

Azt nem tudjuk, hogy a fenyegető e-mailek mennyire voltak egy diákcsíny részei, s mennyire voltak komolyak. Honnan is tudhatnánk? Csak azt tudjuk, hogy valaki megírta őket, s elküldte 268 intézménynek, magyar gyerekek (minimum) tízezreit megfenyegetve. Így aztán komolyan kell venni a dolgot, szó szerint a közös jövőnk múlik rajta.

Szóval: megszólítva érzem magamat a konteótól abszolút mentes posztod által, kedves Vera, a használt eszközökről, a terrorveszélyről, a dolgokról, amik sose jutnának eszedbe, ésatöbbi.

Az egyik rohant a gyerekéért, a másik meg a gépe előtt szürcsölgette a kávéját. Egészen fél tizenegyig, amíg meg nem született a cikk jelenlegi (10 óra 20 perc 9 másodperc) verziója, az összeszedett információk alapján.

Szóval igen, kedves Vera – lehet, hogy nagy meglepetésedre, de szimpla, egyszerű, relatíve nyugodt emberi kommunikációval a saját, érintett gyerek chatelő szülője is megtudhatja, hogy több iskola is érintett.

Arról pedig, hogy ki mire képes, kinek milyen elvei vannak, meg határai, amelyeket sosem lépne át, el tudom mondani, hogy nekünk – és itt most bátran az egész szerkesztőség nevében beszélek – vannak ilyen határaink.

Derűsebb, konteómentesebb csütörtök reggeleket kívánva,

Varga Mátyás Zsolt

U.i.: Bemásolom alulra a posztod, még mielőtt véletlenül eltűnik. Remélem, nem veszed zokon.

Nyitókép és fotó: Mérő Vera Facebook-oldala