Haladó eszmék a digitális létben látják a szép új világot, míg az igazi konzervatívok akár a középkori muzsikát és hangulatot is képesek megidézni. A Faun azonban még ennél is továbbmegy.
Sokszor azok a legjobb élmények, amik szinte a semmiből érkeznek. Nem számítunk rájuk, nem készülünk arra, hogy most valami nagyszabású dolog fog bekövetkezni. Egyszerűen csak megtörténik. Miközben pedig Nick Cave, Loreena McKennitt, vagy éppen a Tool jön Magyarországra, és csarnokokat töltenek meg, a fene se gondolná, hogy egy kis csapat egy olyan „apró” helyre hozza el az év legjobb buliját, mint az A38. Pedig ez történt, mikor az 1998-ban alapított Faun először idén, december elsején jött Magyarországra.
Ezt is ajánljuk a témában
40 éve nyomják a show-t, de egy percig sem látszik úgy, hogy fáradnának – a kortalan Nick Cave a rossz magokkal olyan koncertet adott, hogy ha nem énekelünk, tátva maradt volna a szánk.
Egy jóbarátommal beszélgettünk arról, hogy a világnak néha egy resetre, némi visszaállításra van szüksége. Civilizációnk mára már zabolázatlanul vágtat előre, se embert, se Istent nem tisztel, a létezés, mint erény öntömjénezésében semmi másra nem vágyva pusztít el maga körül mindent, mint hogy örökké létezzen, ezért pedig képes lenne akár gépesíteni magát. A Covid, egy-egy újabb válság és/vagy háború képében a világ azonban elkeseredetten nyomott resetet. Egyfajta ébresztőként, amire alig akadt, aki felfigyelt.
Mert azóta is rohanunk. Azóta is az embertelenségben látjuk az emberiség jövöjét. Azóta is le akarjuk vetkőzni és el akarjuk törölni a múltat.
Érdekes egy helyzet ez. Bizonyos szólamok szerint az ember a minden. Én azt mondom, hogy együtt élünk a természettel, amiről tudomást sem akarunk venni. Te azt mondod, mindig csak előre. Én azt mondom, hogy azért nézzünk hátra! Ő azt mondja, hogy a digitális létben a jövő. Én kimondottan konzervatívként azt, hogy ideje lenne megállni, és az analógba fektetni mindazt, ami adathalomként idővel nemcsak elvész, de értékében sem lesz más, csak adathalom. Márpedig van még szépség, van még eredetiség és szerethetőség a rohanó és pulzáló fejlődés mögött, csak leárnyékolják a hálózatok, amik már szintén nem emberiek, hanem gépesítettek.
És akkor fellépnek a svédek és a németek egy kis színpadon, az idő pedig nemcsak megáll, de a középkor romantikájáig, sőt még messzebbre nyúlunk vissza az ősi erejű muzsikával.
Ezt is ajánljuk a témában
Kelta ősök, tündérek, állatok és a természet szépségei éppen úgy életre keltek az este, mint klasszikus költemények. Loreena McKennitt 5 év után ismét hazai színpadra lépett.
Az A38 koncerttermében ugyanis eleddig először lépett fel a német Faun, amire annyi rajongó volt kíváncsi, hogy az esemény oldalán két héttel korábban ki kellett tenni a teltház feliratot. Az estet pedig a svéd Pettersson & Fredriksson duó kezdte, akiktől aztán tényleg semmit nem vártam. Mégis, már a két fiatalember megteremtette a hangulatot, mikor mindenféle látványelem nélkül lépve a színpadra a természetet és a régmúlt képeit teremtették meg hangok és dallamok formájában – olyan hangszerekkel, amilyeneket a mai emberek 90 százaléka talán soha nem látott.
A Pettersson & Fredriksson nagyon nagy meglepetést okozott, mert a YouTube-on meghallgatva őket semmire nem számítottam. A Faun pedig mindezt úgy cifrázta, hogy nagyjából az első felcsendülő dallamoktól az utolsókig elvarázsolták annyira a hallgatóságot, hogy az megfeledkezzen a modern világról és annak minden zajáról. Az énekes, buzukis Oliver s. Tyr, a szintén éneklő, a tekerőlantot mesteri szinten kezelő Stephan Groth, valamint a testével megegyező nagyságú fúvós hangszerrel is bravúrosan zenélő Adaya és a többi zenész megidézte az ősi pogány folklórt; a vidék muzsikáját; a középkort; a természetet.
Mindezt természetes könnyedséggel, nélkülözve a művészkedést, a felesleges allűröket, a rongyrázást.
Ezek a fiatalok kiálltak mindenféle látványorgia nélkül a színpadra és kizenélték a lelküket is. Úgy, hogy fejenként legalább két olyan hangszeren játszottak mesteri precizitással, amit manapság alig látni valahol. Ők meg mosolyogva nekiálltak az erdei/vidéki, kizárólag a múltból táplálkozó csűrdöngölőnek, ami közben sokszor átszellemülve szólóba kezdtek, de olyan hangokat kicsikarva a kezükben tartott eszközökből, hogy azt sem tudtam, ilyenek léteznek.
Ezt is ajánljuk a témában
A Grammy-díjas zenekar, amely már az 1990-es évek elején kultnak számított. Zene, amely progresszív metalként túlnő időn és téren egyaránt. Egy koncert.
Ez aztán muzsika volt a javából, amiért az egyébként visszafogottan táncoló közönség lelkes reakciója lett a jutalom.
Idén már jártam néhány hangversenyen, kelta zenei csodán, rock koncerten, metal bulikon, komolyzenén, filmzenén és népzenén, de akkora tapsot és ovációt, annyi szeretetet szerintem senki nem kapott, mint a németek, akik a teljes repertoárból válogatták össze szerzeményeiket, sőt két nóta erejéig még a svéd duót is színpadra hívták, hogy összesen hét csoda tehetséges zenész olyan performanszt nyomjon le, amitől még a hajó is majdnem felborult.
Magyarországon először lépett fel a német zenekar
Egy-két helyen mintha kicsit szétesett volna a közös ének. Nagyjából ennyit tudok negatívumként mondani. Egyébként a hangosítás is jó volt, a zene mellé pedig nem is volt szükség semmire. Csak ezekre a kimondottan tehetséges zenészekre, tiszta és mélyről zengő énekhangjukra, valamint a múlt tiszteletéből táplálkozó dallamokra, amik az élmény és a reakciók alapján mindenkit levettek a lábukról. Azt gondolom, hogy idén talán ez volt a legjobb koncert Budapesten. De minimum a legjobb klubkoncert. Az pedig igen valószínű, hogy a zenekar a közönségreakciót látva még visszatér hozzánk, így az első nem az utolsó koncert lesz.
Ha pedig ismét fellépnek itthon, az biztos, hogy mi ismét ott leszünk. Mert most már tudjuk, hogy mire számítsunk. Arra a bizonyos resetre pedig egyre inkább szükségünk van.
Nyitókép: Böjtös Gábor, H-Music, Faun
A zenész nem is tudta megnézni az új musicalt, amihez ő írta a zenét.
Hollerung Gábor és a BDZ igazi klasszikusokkal hozta el a filmzenék estjét, ahol még magyar filmtörténeti csodák dallamai is megszólaltak.
A turné január 21-én rajtol Helsinkiben, többek között Stockholm, Amszterdam, Berlin és Párizs is része a koncertkörútnak, nálunk pedig február 3-án lép fel a banda, a Budapest Arénában.
Egy órában többször is felcsendül Leslie Mandoki dala New York szívében.
Legendás power metal zenekar érkezik Budapestre, hogy fennállásának 40. évét ünnepelje, méghozzá a Beast in Black társaságában.
A gyanúsítottak akár életfogytiglani börtönt is kaphatnak.
A világ leggazdagabb embere a Brexit atyjával barátkozik, akinek új pártját pénzzel is megtolhatja.
Egy kissé döcögős kezdést követően beindult a magyar női kézilabda-válogatott, és tízgólos győzelemmel zárta a csoportmeccseket a macedónok ellen.
