Jó, de miért nem inkább Magyar Péter ül be a parlamentbe a derék Fekete-Győr András helyett?

(Nyitókép: Mónus Márton / MTI)

Fekete-Győr András jelentős figura, hiszen gyakran van az események középpontjában. Igaz, általában nem fantasztikus felszólalásairól, zseniális indítványairól, korszakos társadalmi-gazdasági-kulturális eredményeiről beszélünk. Sokáig pusztán álomgyilkosként emlegettük, aztán jött az előválasztáson elért ötödik helye,

Ezúttal is olyasmivel került bele a hírekbe, ami rajta kívül másnak eddig nem sikerült. Miután a 2018-as túlóratörvény elleni tüntetésen füstgyertyát dobott a rendőrökre, most októberben jogerősen elítélték csoportosan, társtettesként elkövetett, hivatalos személy elleni erőszakért.

így hétfőn a parlament fosztotta meg a képviselőségtől, összhangban az Országgyűlésről szóló törvénnyel.

A jogszabályok furcsasága alapján ugyan lenne arra lehetőség, hogy a Momentum ismét neki adja a megüresedett listás mandátumot, ő azonban – hírek szerint – átengedi Cseh Katalinnak.

Azt korábban is gyanítottuk – például amikor a budapesti olimpia megfúrásával átjátszották az ötkarikás játékokat az őket ezért hátba veregető franciáknak –, hogy

Nekem már azzal kapcsolatban is vannak fenntartásaim, vajon egy profi politikusnak a tüntetéseken való aktív részvétellel kell-e képviselnie a polgárokat, ugyanis nekik – hiszen ez a munkájuk – számtalan módjuk és fórumuk van erre. Felesleges utcára vonulniuk, rendőröket hajigálniuk vagy akár tévéstúdiókba betörniük, mert ezt meghagyhatnák a felháborodott tömegeknek, akiknek nincs más lehetőségük a határozott állásfoglalásra.

Azt nem tartom helyesnek, ha – akár egy idősödő, gyermektelen uralkodó az abszolút monarchia élén – a bukott Fekete-Győr jogosult kiválasztani és megnevezni az utódját, amire a főurak (és pláne főnénik) majd rábólintanak. A demokráciához mindenesetre kevés érzéke van, bizonyára találhatna Cseh Katalinnál jobb jelöltet, mert történetesen Cseh azon politikusok egyike, akiknek a júniusi EP-választás óta papírja van róla, hogy nem szeretnék őt „fontos szerepben" látni.

Az se biztos – nem tudom, a sok-sok egykori szövetséges ezt némán tudomásul veszi-e –, hogy a 2022-es közös baloldali listáról az azóta

Távol álljon tőlem, hogy ötleteket adjak, de életszerűbb volna, ha a felszabaduló ellenzéki helyet Magyar Péter kapná, legalább attól kezdve jobban odafigyelne mindenki, miket beszélget a másikkal, mert hátha nem csak az országgyűlési naplóban látná viszont a szavait. Amellett bizonyíthatna a Tisza-elnök is, hogy képes összeszedetten, szakszerűen felszólalni,

Az ellenzék és a népképviselet című esszéhez még egy érdekes adalék: a 2022-es közös lista első öt helyezettje, tehát akikre elsősorban szavaztak, és akik ebben a ciklusban elvileg legmarkánsabban képviselik a balliberális polgárokat, már nem foglalkozik ilyesmivel. Az élről indítva: Márki-Zay inkább polgármester Hódmezővásárhelyen, Dobrev Klára Brüsszelben eszi az emigráció keserű kenyerét, Karácsony Gergely a fővárost vezeti, Jakab Péter pedig kilépve pártjából odahagyta az egész bagázst.

Ungár Péter volt akkor a hetedik, akinek szintén rosszul áll a szénája, tehát ha ők is buknak, helyreáll a rend, és az ellenzék legmagasabban jegyzett listás képviselője a nyolcadik helyről élre álló Gyurcsány lenne.

Talán az eddigiekből is kiderült, mennyire tükrözi a népakaratot a jelenlegi ellenzék parlamenti felállása.

Elképzelem, hogy amikor a kétezres évek közepén félig-meddig illegalitásban kucorogtunk az újpesti művelődési ház adventi vásárán, és próbáltuk markáns antikommunistaként és nemzeti radikálisként eladni a könyveinket, így átvészelvén az MSZP–SZDSZ koalíció magyarellenes ámokfutását, azt mondtam volna Z. Kárpátnak: „Figyelj, Dani, ne aggódjunk a magyar demokrácia állapota miatt, hiszen lesz majd idő, amikor te egy olyan listáról leszel országgyűlési képviselő, amelyiken Gyurcsány Ferenc és Vadai Ágnes neve között lesz a tied.”

(Bár talán beletörik a dologba bicskája, jóllehet a 185 centimhez akkoriban még nem voltam száz kiló.)

***