Vagy mi volt az a szofisztikált módszer, amely alapján ezekre sikerült redukálni a bejelölhető nyelvek számát? A hasraütés? Kukacoskodásnak tűnhet, de talán valamit mégis elárul a TISZA külpolitikai és külgazdasági elképzeléseiről, hogy a holland és a szlovák nyelvtudás ér, a cseh, a román, a lengyel, az ukrán vagy az arab viszont nem.
A V4-együttműködés például ilyen feltételek mellett garantáltan nincs napirenden
(különben nem jelentene előnyt az angolból eleve perfekt hollandok anyanyelvének ismerete, szemben a lengyel kultúrában való otthonos mozgással), de úgy tűnik, az olaj- és gázbeszerzést se igen diverzifikálnák tovább Kelet felé, ha Japánon innen csak az orosz számít. Lehet persze azt mondani, hogy aki szlovákul tud, az ért csehül is, az oroszul beszélőnek pedig nem okoz gondot az ukrán, de ez sem ad magyarázatot a – valljuk be – igen értelmetlen választékra. Már az is rejtély, hogy ha már négy oszlopban, három sorban sorolták fel a választható idegen nyelveket, miért nem írtak oda a 11 nyelv mellé egy tizenkettediket is, hiszen ott tátong neki egy üres hely a negyedik oszlopban. Nem bírtak megegyezni arról, hogy melyik legyen az utolsó?