Nem vicc: Magyar Péterék kikiáltottak egy 3470 lakosú új államot – mi ez, ha nem teljesítmény?!

(Nyitókép: YouTube-képernyőfotó)

Örök hála a HVG újságírójának, amiért ráirányította a figyelmet a TISZA Párt országvezetői pályázatának kérdőívére, már majdnem megfeledkeztünk róla.

Nem tudom, mit szól hozzá Manfred Weber, de orosz-magyar kettős állampolgár simán pályázhat tiszás képviselőjelölti pozícióra: az állampolgárságra vonatkozó rovatban ugyanis egyetlen válasz adható meg. Próbáltam egyszerre megjelölni az arubait és a Saint-Pierre és Miquelon-it, de nem ment,

Itt jegyezném meg halkan és mintegy barátilag: olyan, hogy „Saint-Pierre és Miquelon-beli” mint állampolgárság természetesen nem is létezik. Saint-Pierre és Miquelon ugyanis francia tengerentúli terület, a Francia Köztársaság részét képezi, államfője Emmanuel Macron. Kivéve, ha a TISZA időközben felszabadította őket a francia iga alól, és kikiáltotta őket önálló köztársaságnak, az állampolgárságos listába gondosan felvett összes többi tengerentúli területtel együtt.

A jó Isten áldja meg ezt az oly művelt, oly européer politikai formációt: Martinique Franciaország egyik tengerentúli megyéje, amely ugyanúgy megye, mint az ország kontinentális részén Loire, Calvados vagy Pas-de-Calais. Mintha ott figyelne választási lehetőségként a jelentkezési lapon a nógrádi vagy a csongrád-csanádi állampolgárság.

Ez eddig még csak kínos és talán egy kicsit mókás, az viszont már érzékenyebb kérdés, hogy

Mint az meglehetősen közismert, egy brit tengerentúli területről beszélünk, amelyet (Malvinas néven) az argentinok is magukénak éreznek – erre a TISZA a gordiuszi csomót elvágva suttyomban kijelenti, hogy a Falkland-szigetek a falklandiaké.

De lehetséges állampolgárságként szerepel a legördülő menüben a „palesztín” is, így, hosszú í-vel – hogy ez a Palesztin Állam elismerésének minősíthető-e, azt nem tudjuk, ahogy azt se, hogy milyen országvezetői posztot szánna a párt egy kizárólag palesztin állampolgárnak; de ne kössünk bele mindenbe, különben most el kellene kezdeni magyarázni például azt is, hogy „feröer-szigeteki” állampolgárság sincs, és nem csak azért, mert a Dán Királysághoz tartozó szigetcsoport nevét kötőjel nélkül, nagy F-fel írjuk.

Bár a kedvenc állampolgárság-opcióm mégis az „Egyesült Államok Apró Szigeteki” (az ukrán és az uruguayi között találjuk a listán), amely talán az USA lakatlan külbirtokainak gépi magyar fordítása lehet (mondjuk nem állítom, hogy ne jelentene vérfrissítést egy Kingman-zátonyról érkező képviselőjelölt Baranya négyes számú választókerületében, már ha élne ember a Kingman-zátonyon),

Még különösebb, hogy egy kizárólag „tokelaui” állampolgár megtalálná a legördülő menüben a megfelelő opciót, ha tiszás árnyék-külügyminiszter kívánna lenni Magyarországon (továbbá ha létezne „tokelaui” állampolgárság, hiszen három, Új-Zélandhoz tartozó polinéziai atollról beszélünk), ugyanakkor a lengyelül, kínaiul vagy arabul értő magyar politikusjelölteknek nincs módjuk arra, hogy értékes tudásukat a „beszélt nyelvek” rovatban feltüntessék. Ott ugyanis szigorúan csak tizenegy felsorolt nyelv közül lehet választani: az angol, német, francia, spanyol és olasz mint opció teljesen rendben van, a fennmaradó lehetőségek viszont a következők: japán, horvát, holland, orosz, svéd, szlovák.

Vagy mi volt az a szofisztikált módszer, amely alapján ezekre sikerült redukálni a bejelölhető nyelvek számát? A hasraütés? Kukacoskodásnak tűnhet, de talán valamit mégis elárul a TISZA külpolitikai és külgazdasági elképzeléseiről, hogy a holland és a szlovák nyelvtudás ér, a cseh, a román, a lengyel, az ukrán vagy az arab viszont nem.

(különben nem jelentene előnyt az angolból eleve perfekt hollandok anyanyelvének ismerete, szemben a lengyel kultúrában való otthonos mozgással), de úgy tűnik, az olaj- és gázbeszerzést se igen diverzifikálnák tovább Kelet felé, ha Japánon innen csak az orosz számít. Lehet persze azt mondani, hogy aki szlovákul tud, az ért csehül is, az oroszul beszélőnek pedig nem okoz gondot az ukrán, de ez sem ad magyarázatot a – valljuk be – igen értelmetlen választékra. Már az is rejtély, hogy ha már négy oszlopban, három sorban sorolták fel a választható idegen nyelveket, miért nem írtak oda a 11 nyelv mellé egy tizenkettediket is, hiszen ott tátong neki egy üres hely a negyedik oszlopban. Nem bírtak megegyezni arról, hogy melyik legyen az utolsó?

Vagy pláne oda lehetett volna biggyeszteni akár a magyart is a lehetséges beszélt nyelvek közé, ha már a magyar állampolgárság nem feltétel.

És akkor még ott vannak a jelentkezési lap további rovatai: kizáró ok például, ha valaki 2014 után „5000-nél nagyobb város” vagy „Budapest” polgármestere volt – az addig rendben van, hogy

de még így is zavaros, hogy egy 5000 fő feletti nagyközség expolgármesterére is vonatkozik-e a városos tilalom, továbbá hogy a „Budapest polgármestere” alatt pontosan ki értendő. Igaz, hogy a Fidesz nem mindig a precizitás mintaképe a jogszabályalkotásnál, de mit várhatnánk azoktól, akik négy rövid mondatot sem képesek megfogalmazni egyértelműen?

Jó, a többi feltétel már értelmezhetőbb, legalábbis nyelvtanilag: nem jelentkezhet olyan, aki 1986 előtt MSZMP-tag volt vagy bármilyen módon kapcsolódott a szocialista diktatúrához (aki 1985 decemberében lépett be, az komcsi, aki 1986 januárjában, az nem komcsi; aki pedig 1986 után született impexes családba, az egyenesen patyolattiszta), továbbá ki van zárva a tiszás pozíciókból mindenki, aki 2018 után állami vállalat vezetője volt.

Az elmúlt napokban napvilágra került kínos hangfelvételekre nem kevés szimpatizáns reagálta csípőből, hogy ne azt nézzük, amit mond, hanem amit tesz, továbbá: teljesen irreleváns minden hangfelvétel, a Fidesznél a TISZA csak jobb lehet.

Erre itt van egy szerencsétlen jelentkezési lap összeállítása, igazán nem egy megugorhatatlan feladat például az energiaellátás biztonságának szavatolásához képest – és csurig tömik amatőr, ostoba, értelmezhetetlen hibákkal, valamint megspékelik egy sor önkényesen megszabott, átláthatatlan, szubjektív kiválasztási kritériummal. Ha a párt jövőjét elvben meghatározó személyek kiválasztására szolgáló űrlap esetében mindez a pártvezetés szerint teljesen rendben van, akkor kell némi naivitás annak feltételezéséhez, hogy egy, a költségvetés-tervezéstől a közbeszerzési eljárásokon és a külkapcsolatok menedzselésén át a teljes államapparátus irányításáig terjedő feladat menne

De persze várjuk ki, hátha jelentkezik egy „Svalbard és Jan Mayen Szigetekbeli” (sic!) tehetség, aki emel ezen a nívón.

***