Olyan gazdasági csoda van Romániában, hogy el is zavart a nép mindenkit, aki felelős érte

Nyitókép: Maurice Van Steen / ANP / AFP

Valami bűzlik Romániában. Ha hiszünk az itthoni mindenszarista propagandának, akkor keleti szomszédunkban alapvetően minden rendben van. „Magasabbak a bérek, alacsonyabbak az árak” – hajtogatta a maga idejében percenként Előző Péter autisztikus monomániával. „Jelenleg a magyarok járnak Romániába dolgozni” – állítja Jelenlegi Péter.

De a vasárnap esti romániai elnökválasztás fejleményei mintha adnának e meggyőző érveknek egy vajpótlék-színű árnyalatot. Úgy tűnik ugyanis,

Az történt ugyanis Romániában, hogy az elnökválasztáson az elmúlt tizenöt év kormányait vezető két nagy középpárt, a szociáldemokrata PSD és a jobbközép-liberális PNL összesen mintegy 28 százalékos eredményükkel a harmadik, illetve az ötödik helyre futottak be. Minden esély megvan arra is, hogy harminc éve először a román politikát a rendszerváltás óta domináló szociáldemokraták jelöltje még csak be se jusson az elnökválasztás második fordulójába. Magyarul: a pártokat, amelyek alatt Románia káprázatos gazdasági számokat produkált és az egész volt keleti blokk legnagyobb mértékű felzárkózását csinálta meg vásárlóerő-paritáson számolt egy főre jutó GDP-ben az EU átlagához, nagyjából annyira értékelték Románia polgárai, mint a Mesterházy Attila vezette baloldali összefogást 2014-ben, akkor, amikor a Gyurcsány-korszak szégyenletes gazdasági fejleményei még élénken éltek a teljes választóközönség emlékezetében. A többé-kevésbé radikális újjobboldali, establishment-ellenes jelöltek, Călin Georgescu és George Simion cserébe kaptak szűk 37 százalékot, és ott van még a rendkívül rövid időt kormányon töltött liberális USR jelöltje, Elena Lasconi a maga 19 százalékával.

Hogy lehet ez? Három megfejtés lehetséges. Az első az, hogy a románok utálják magukat, és szeretnék, ha vége lenne az országuk gazdasági fejlődésének. A második az, hogy a románok a földkerekség egyetlen olyan népe, amelyet a szavazásban a gazdasági helyzet nem befolyásol. A harmadik pedig, hogy a román gazdasági csoda némiképpen hasonlít az amerikaihoz – azaz a káprázatos makrogazdasági számok kevésbé káprázatos napi valóságot rejtenek.

Az első két megfejtés elfogadása jelentős fantáziát igényelne, utóbbit viszont intő jelek egész sora támasztja alá, melyek az impozáns GDP- és fogyasztási adatok árnyékában bújnak meg csendesen. Például az, hogy Románia továbbra is egyértelműen az Európai Unió legszegényebb országa – mármint az az ország, amelyben a legnagyobb azon emberek részaránya, akik az Eurostat módszertana szerint szegénynek számítanak. 32 százaléknyian vannak ők Romániában – összehasonlításul Magyarországon 19,7 százaléknyian, ami az EU-átlagnál jobb érték, az Unió tizenharmadik legjobb száma úgy, hogy 2010-ben még ötödik legrosszabbakként mi is 30 százalékon álltunk. Másfélszer akkora szegénység hasonló egy főre jutó GDP és átlagbér mellett. Mit is jelent ez? Bizony:

Bukarest és agglomerációja, Brassó, Kolozsvár, Temesvár húznak el, s ez látszik is a választási térképen: Bukarest összes szektorát, a fővárost körülvevő Ilfov megyét, Brassó, Kolozs, Temes megyéket a liberális jelölt húzta be, ezek a szavazók már megengedhetik maguknak, hogy a helyi Momentum összeurópai életmódkérdéseire fókuszáljanak. Továbblépnének egy európai fősodorba, hátrahagyva az avíttas, régi, provinciális román szociáldemokráciát.

a színes-szagos sovén román újjobboldal jelöltjeihez, vérmérséklet szerint civilizáltabb vagy alpáribb kiadásban.

Aztán ott a másik apróság: hogy a végtelenül egyenlőtlen, néhány városi központra fókuszáló fejlődés mögött is katasztrofális állapotú állampénzügyek állnak: idén 8, tavaly 6,5, tavalyelőtt 6,4, 2021-ben 7,1, 2020-ban 9,2, de már a békeév 2019-ben is 4,3 százalékos hiány. Rosszabb választási években sincs nálunk olyan hiány, mint Romániában az elmúlt öt év mindegyikében. Emiatt természetesen rohamosan nő az államadósság is: az elmúlt tizenkét évben 35,4 százalékról 48,9 százalékra sikerült növelni, idén átlépi majd az 50 százalékot, 2026-ra elérkezik a 60-hoz Románia. (Ugyanezen időtávon a magyar államadósság 78,4 százalékról 73,4 százalékra csökkent.) Azaz: minden egyes százaléknyi növekedéssel, amivel Románia közelebb került az Európai Unió átlagos egy főre jutó GDP-jéhez, a GDP 0,59 százalékára rúgó államadósság-növekedés áll szemben; Magyarország esetében minden egyes százaléknyi felzárkózásra 0,56 százalékos GDP-arányos államadósság-csökkenés jut.

Románia a Nyugat-Európából hazautaló románok pénzéből fogyaszt el bődületes mennyiségű importot, Magyarország pedig a magáéból annyit, amennyit maga megtermel. Nagy különbség ez, ami feltűnt a románoknak is.

Olyan gazdasági csoda van tehát Romániában, hogy el is zavart a nép mindenkit, aki felelős érte. A jómódúak a liberálisokra, szegények (szélső)jobbra szavaztak, de abban mindenki egyetértett, hogy országuk minden, csak nem Bezzegrománia. Maszlag ez, nem valóság – ideje volna ezt a helyiek után nekünk is észrevennünk, ha már egyszer minket is ezzel etetnek.