Felveszi-e a kesztyűt a magyar mezőgazdaság az időjárási anomáliakkal? A klímakutató elárulta!

Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay

Szeptember közepén pár nap leforgása alatt volt, ahol hirtelen 20 Celsius-fokot esett vissza a hőmérséklet Magyarországon, majd a kánikulát heves esőzések váltották fel. Volt-e ilyen időjárási anomáliákra korábban is példa a történelemben? Hogy vészeli át ezeket a szélsőségeket az agrárium? Mit kell másképp tennünk annak érdekében, hogy ne csak vessünk, hanem arassunk is? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ Kovács Erikkel, az MCC Klímapolitikai Intézetének vezető kutatójával.

„A középkorban is két nagy klímaingadozást láthattunk. A 10-12. Században a mostaninál kicsit hűvösebb volt az időjárás. Az említett évszázadokban hasonló volt a klíma némileg a mostanihoz a Kárpát-medencében, de kevesebb szélsőségről maradtak fent megbízható feljegyzések. Majd a 14. században beköszöntött a kis jégkorszak, ami egészen a 18. század közepéig tartott. Ebben az időszakban a mostaninál másfél-két fokkal volt hűvösebb Európában, de akkor is azokban az évszázadokban is írtak nagyon forró nyarakról. 

mert a szőlőn kívül jóformán semmi sem termett meg” – idézte fel az elmúlt évszázadok időjárási anomáliát kérdésünkre Kovács Erik.

Az MCC Klímapolitikai Intézetének vezető kutatója hozzátette, hogy nagy hidegekről a 17. és 18. századból maradtak fent leírások Réthly Antal által, ezekben az időkben a Habsburg Birodalomban több tízezer ember lett a fagy és az éhínség áldozata. 

 – ismertette.

Megjegyezte, hogy ezekben az évszázadokban nagyon erős volt a vulkanikus tevékenység is a Földön, mely során kén-dioxid került a légtérbe. „Ez a vegyület pedig hűtőhatással bír, tehát pont fordítva működik, mint az üvegházhatás. Ezek a gázok nem engedik be az energiát a világűrből, hanem, mint egy tükörről visszapattan róluk a beérkező sugárzás nagy része” – magyarázta. 

Rég nem a szarvasmarhák juttatják a legtöbb metánt a levegőbe

A klímakutató azzal folytatta, hogy alig ért véget a kis jégkorszak, elkezdődött az ember beavatkozása, az ipari forradalom. „Azzal, hogy nagy mennyiségben égetni kezdtük a szenet, szén-dioxidot, metánt és dinitrogén-oxidot juttattunk ki a légkörbe. Amit az 1850-es évektől kijuttattunk a levegőbe, annak a hatását egészen az 1970-es, 1980-as évekig érezték. 

 – hangzott el. 

Kovács Erik itt megjegyezte, hogy a 2000-es évek óta tapasztalható intenzív melegedésért elsősorban a metán okolható, mivel a szén-dioxid lassan melegít, de sokáig marad a légkörben, addig a metán, 29-42-szer erősebb melegítő hatással bír, mint a szén-dioxid. „Metán a fosszilis energiahordozók mellett abból is származik, hogy mocsarasodnak az Egyenlítőn fekvő területek. De még a rizstermesztés is sokkal több metánt juttat ki a légkörbe, mint a zöldek és klímaaktivisták által oly sokszor említett szarvasmarha tenyésztés. Utóbbi csak negyedik vagy ötödik a listán”. 

A vezető kutató érdekességként azt is elmondta, hogy a 20. század első két évtizedében olyan meleg volt, mint a 2000-es évek elején a Kárpát-medencében és Európában. Az 1913-1914-es évektől ráadásul változás állt be a magyar mezőgazdaságban, kezdetét vette ebben a szektorban is az iparosodás. „Majd a ’40-es, ’50-es és ’60-as években ismét erőteljesebb vulkanizmus jellemezte a bolygót, így kisebb szünetet láthatunk a felmelegedésben. Ezt követően pedig a keleti és a nyugati blokk ipari versengése növelte meg az üvegházhatású gázok jelenlétét”.

A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy a ’80-as években tapasztalható intenzív melegedés az elmúlt 10-15 évben megháromszorozódott. „Ennek részben emberi okai vannak, de a természet is bejátszik. Viszont, 

 – hangsúlyozta.

Sem az extrém meleg, sem az extrém csapadék nem jó a mezőgazdaságnak

Kovács Erik ezután emlékeztetett, hogy a ’90-es évektől egyre gyakoribbá váltak a szélsőséges időjárási jelenségek, amelyek egyre inkább kihatottak a mezőgazdaságra. 

A klímaváltozáshoz ezek a szélsőségek hozzátartoznak. Míg korábban 30 évente volt egy-két ilyen jelenség, most pedig azt látjuk, hogy 10 évente van 4 extrém év. A mezőgazdaságnak egyik sem jó: sem az extrém hűvös, sem az extrém csapadékos időjárás. De az sem, amit az elmúlt években megtapasztaltunk, hogy extrém szárazak a nyarak. 

„Az elhangzottakat pedig továbbárnyalják az olyan geopolitikai folyamatok, mint a szomszédunkban dúló háború vagy Kína és Amerika versengése. Ráadásul Afrikában egyfolytában duplázódik a lakosság. Elég Nigériára gondolni, ahol egy év alatt több mint 15 millióval nőtt a lélekszám” –húzta alá.

Ennél a pontnál merült fel, hogy mit tud tenni az agrárium, hogy „felvegye a kesztyűt” a változásokkal. Kovács Erik erre azt felelte, hogy most már nincs optimista verziója a klímamodelleknek, azonban bármilyen meglepően is hangozhat, 

és nemcsak a precíziós gazdálkodásnak köszönhetően.

A kutató hozzáfűzte, hogy a jövőben a nyarak egyre forróbbak és forróbbak lesznek. A júliusi, az augusztusi és a szeptemberi időszak pedig egyre szárazabbá válik: 

azaz rövid idő alatt fog lehullani tetemes mennyiségű eső. Ezzel párhuzamosan a telek egyre enyhébbek lesznek, és egyre csapadékosabbak – sorolta.

Minél több vizet és csapadékot kell visszatartani

Ezután felhívta arra a figyelmet, hogy a jövő mezőgazdaságának azt kell megoldania, hogy a lehullott többletcsapadékot visszatartsa. „Ez összeurópai probléma. 

Ennek 80-85 százalékát nem fogjuk meg, de ezen már a következő években változtatni kell. Azonban ennek a kivitelezése irdatlan mennyiségű pénzbe fog kerülni. Felszíni – néhány napja a Lajtán egy ilyet nyitottak meg, hogy ebbe távozzon a víz –és a felszínalatti víztározókat egyaránt létre kell hozni. Utóbbit úgy kell elképzelni, hogy a kőzetben fogják fel a vizet. Ez a módszer már bevált az Egyesült Államokban és Franciaországban is”.

A víztározók kérdése elsősorban az Alföld problémája lesz. 2100-ig ugyanis nem látszik, hogy jelentősebb változás történne a Dunántúl vízellátottságában. Szemben az Alfölddel, amely mindig is arid, szárazságra hajlamos terület volt, és a következő 50 évben is az lesz. Ezt a szárazságra való hajlamot pedig csak tovább fokozzák az évszázadokkal ezelőtt szabályozott folyók is, melyeken nem ritkán az ár is pár nap alatt levonul – magyarázta. „Továbbá ha jó mezőgazdaságot akarunk, akkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a talajaink minőségét sem. Ehhez pedig természetes és műtrágyát is használni kell” – fűzte hozzá.

Szőlőnagyhatalommá válhatunk

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy mennyire fogják a jövőben bírni az őshonos zöldség- és gyümölcsfajták bírni a szélsőséges időjárási körülményeket a Kárpát-medencében. Kovács Erik azt felelte, hogy a mezőgazdaságnál nemcsak az aszály probléma, hanem a tavaszi fagyok is veszélyeket jelentenek. „Utóbbi időjárási jelenség egyre nagyobb problémákat okoz idehaza. A telek is egyre enyhébbek, így a nyugalmi időszak is hamarabb véget ér, így a növények zöménél, mikor elérik azt a bizonyos bázishőmérsékletet, elkezdődik a nedvkeringés, amit a kipattanás, a gyümölcsfák esetében pedig a virágzás követ. Az időjárás ugyanakkor ezt nem követi, és mikor az északi hideg levegő leszakad a Kárpát-medencébe, akkor komoly problémát tud okozni az akár egy-két napra beálló éjszakai fagy. Mivel a telek enyhébbek lesznek ezért olyan gyümölcsfajtáknál, mint a kajszi, megy, cseresznye vagy szőlő ez komoly gondok adódhatnak a tavaszi fagyok miatt” – jegyezte meg.

A szakértő kitért arra is, hogy az őshonos fafajtáink sokkal ellenállóbbak a különféle időjárási jelenségekkel szemben. Ennek az az oka, hogy még a kis jégkorszak idején nemesítették őket, így jobban bírják a hűvösebb időt vagy akár a nagyobb szárazságot is. Kovács megjegyezte, hogy ezek a fajták azért kevésbé felkapottak, mert kisebb a termésük, nem akkorák, mint azok a gyümölcsök, amelyeket a boltok polcain látunk.

Azt is leszögezte, hogy 

Sőt, az előttünk álló mintegy húsz-harminc évben szőlőből Európa legjobb termesztőivé válhatunk. Már azoknak a borvidékeknek is javulnak a nedűi, amelyeket korábban a „futottak még” kategóriába soroltak, mivel savasabbak voltak az italok. „Ilyen például a soproni vagy a zalai borvidék, ahonnan egyre jobb minőségű termékek kerülnek ki. Nem is véletlen, hogy sorra nyerik a magyar borok a világversenyeket”. 

„Míg a villányi borvidék borai egyre inkább hasonlítanak a közép-olasz régiók italaira, mivel szinte már ugyanolyan klímán teremnek. Tokajban pedig nagyon jól gondozzák és keresztezik a különféle szőlőfajtákat, így 

 – jelentette ki.

Érdemes lesz új fajtákkal kísérletezni

Végül arra is kitért, hogy mik lehetnek azok az gyümölcs- vagy zöldségfajták, amelyekkel érdemes lehet idehaza a jövőben kísérletezni. A vezető kutató többek között rámutatott, hogy 

„De az Alföldön és egyes dél-dunántúli területeken is elszórtan egyre nagyobb sikerrel termesztenek olívabogyót. Míg Békés és Csongrád vármegyében pedig egyre több helyen terem meg a citrom és a narancs. A fügéről nem is beszélve, ami kifejezetten élvezi a mostani klímát”.

„De egyre jobbakká válunk száraz rizs termesztésben. Tehát, ha jól alkalmazkodunk a változásokhoz a mezőgazdaságban is, akkor 

 Még ha a következő években, évtizedekben a kártevők elleni védekezésre is többet kell fordítanunk az enyhe telek miatt” – hangsúlyozta Kovács Erik.