Aztán a hegedűművész pillangóként száll fel, a tömeg pedig állva tapsol, mert érzelmeket szór szét a levegőben

Nyitókép: Alexandros Kournoutis /Lindsey Stirling hegedűművész Facebook-oldala

Az internet népe sok mindent megvitat. Nemcsak az időjárást és a politikai perpatvarokat, de akár a kulturális különbségeket is pellengérre állítja, sőt a művészetekben is elmélyül. Így például a csevegős platformok témái között az is felmerülhet, hogy Lindsey Stirling élőben játszik-e vagy felvételről; milyen a képzettsége; hogyan képes egyszerre zenélni és annyit mozogni. Aki pedig a koncertjén vesz részt, csak annyit mond: na, de kit érdekel??!!

Lindsey Stirling, a hegedűművész

Van az a pillanat, mikor elkezdődik a show, és egyből eláll a lélegzet. Lindsey Stirling, az amerikai hegedűművész, egy szimpla, a színpad nagyobb részét elrejtő lepel előtt egyedül áll ki a közönség elé, és csak fények, árnyékhatások kísérik a mozgását. A klipből ismerős formák köszönnek vissza, egyből egy audiovizuális álomba ringatva a jelenlévőket.

Közben pedig húzza, mosolyog és csak húzza, aztán amikor beszédbe elegyedik a közönséggel, egyértelművé válik, hogy nemcsak a saját mozgását tartja fontosnak, hiszen a felszólítás mindenkinek szól: lehet, hogy hegedűt tart a kezében, de álljunk fel!

És mi szabadon ünnepeljük a zenét, a táncot, az életet! Lindsey aztán két szalagon húzza fel magát, bukfencezik a levegőben, majd fejjel lefelé fordulva szinte lebeg – és a hegedű ott van a kezében, párom pedig szinte hüledezve fordul felém: ugye most nem kezd el hegedülni?! Én pedig teljesen őszintén felelem: simán kinézem belőle, hogy megteszi. Mert Lindsey bizony megteszi. Hálát mond, buzdít, ugrál és táncol – de a hegedűt soha nem engedi el.

Lindsey Stirling, az előadóművész és illuzionista

Az a varázslatos az egészben, hogy igazából soha nem tudod, hogy most éppen mi fog következni. Fejre áll vagy lebeg? Átalakul pillangóvá? Vagy csak áll és elhúzza a nótád, miközben egy táncoslány a levegőből szórja rá a varázslatot? Majd azt mondja, túl sok a stressz, túl sok a rossz hatás, ami ér minket – tartsunk légzésgyakorlatot. Mikor pedig már tudjuk, hogy ezt hogyan is képzeli, akkor azt mondja, hunyjuk le a szemünket; lélegezzünk; összpontosítsunk a zenére.

Mert a másfél órás illúzió, amit Lindsey megteremt, szeretetből áll. Nem véletlenül mesél a fellépése alatt szeretetről, Istenről, választásról, fényről és sötétségről. Aztán szó szerint lebeg és száll a színpad felett, hátravetett fejjel, mosollyal az arcán játssza a zenéjét, én pedig nem tudom nem szeretni, miközben arra gondolok, hogy ő szabad. Egy gyermek. Azt teszi, amit szeret, és ha közben repülni akar, akkor repül. Megteheti.

Nem koncert, hanem előadás

Emlékszem, mikor még 2012 környékén felfedeztem YouTube-on Lindsey-t. Akkor még videójátékos és más zenéket dolgozott fel, közben lényegében cosplayt is biztosítva a kliphez. Az Assassin's Creed 3 muzsikája pedig úgy szólt, hogy a Piano Guys mellett az övé lett a másik csatorna, amelyre hosszú évekig kizárólagosan feliratkoztam. Persze már nem a feldolgozásokat adja elő. Minek? Hiszen van bőven saját szerzemény, ráadásul nem is akármilyen. Persze azért egy Kashmirt szívesen meghallgattam volna.

Például Lindsey Stirling dalaiban a legnagyobb negatívumot a vendégénekesek jelentik. A hangsávokat elhozni a fellépésre borzalmas hibának tartom. Nem is illenek a zenéjéhez, feleslegesen nyomják el a hegedűt, ráadásul már az Inner Gold énekesnője is borzalmasan középszerű, de a Survive még csak nem is illik a repertoárba, miközben a szintén átlagos énekkel annyira popzenei, hogy bárki előadhatná Madonnától Céline Dionig. De Lindsey? Értem, hogy nehéz pillanatokban írta, de... bocsánat, de érezni rajta.

És végül ezzel zárni a másfél órás koncertet, ráadás nélkül? Na, ez a hiba, mert a végére valami olyan nagy durranás kellett volna, ami után lihegve keressük az állunkat.

A probléma elszáll, az élmény megmarad

Lindsey nem egy akadémiai művész, de nem is kell, hogy az legyen. A saját szerzeményei így is szívből jönnek, szívhez szólnak. A színpadon pedig nemcsak hegedül, de akrobata mozdulatokkal folyamatos mozgásban van, amit kell, azt meg sokszor izommemóriából oldja meg. Vagy illúzióval. Ez sem számít. Az az élmény számít igazán, amit a show biztosít, amelynél

Mert most már, hogy élőben láttam, el tudom mondani hogy Lindsey Stirling egy egyedi produkciót ad elő a színpadon. Szép zenével, képekkel, színekkel, fényekkel, táncokkal és kosztümökkel. Dallamokba öntött emberi történetekkel. És ilyenkor, mikor valaki így képes elvarázsolni a közönséget, más talán nem is kell. Csak a szellemiség. Az érzés. Az üzenet.

És az nem csak annyi, hogy mind gepárdok vagyunk.