Hol tart Európa versenyképessége?

Nyitókép: MTI/EPA/Julien Warnand

„Egyre többen, és egyre hangosabban kongatják a vészharangot Európa versenyképességével kapcsolatosan. Nem véletlenül. A kontinenst évtizedek óta túlzott szabályozás, belső széthúzás, rossz gazdaságpolitikai döntések jellemzik, és az európai vállalatok alacsony termelékenységnövekedése és relatíve gyenge innovációs potenciálja odáig vezetett, hogy szinte behozhatatlan hátrányba kerültünk az Egyesült Államokkal és Kínával szemben.

Ami a foglalkoztatást illeti, különösen fájó pont, hogy az Eurostat adatai alapján az elmúlt 4 esztendőben közel 1 millió munkahely szűnt meg az európai feldolgozóiparban.

Annak ellenére, hogy világszinten a zöldmezős beruházások vonatkozásában növekedés volt kimutatható 2023-ban, az az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának, az UNCTAD adatai szerint az Európai Unióban mégis 10%-os visszaesést regisztráltak.

Ehhez képest versenytársaink kiemelkedően teljesítettek: az Amerikai Egyesült Államok az előző évekhez hasonlóan is az külföldi működőtőke-áramlás első számú célpontja volt, Kína pedig megőrizte a második helyét. A 2023-as rangsorban az első európai uniós ország, Franciaország mindössze a 7. helyen szerepel.

A Nemzetközi Energia Ügynökség beszámolója alapján a tavalyi évben az EU-ban a villamosenergia-ár csaknem kétszer annyi volt, mint az Egyesült Államokban és Kínában, ez az energiaintenzív iparágakat tekintve jelentős versenyhátrányt jelent Európa számára.

Tovább rontja a kontinens hosszú távú versenyképességét, hogy számos európai zászlóshajó beruházás késlekedik. Az Intel 30 milliárd euróba kerülő, a világ legfejlettebb technológiáját alkalmazó chipgyárának építését a németországi Magdeburgban 2025-ig kellett elhalasztani földalkalmassági problémák miatt. Ugyancsak évet, vagy akár éveket csúszhat az STMicroelectronics és a Global Foundries franciaországi félvezetőüzeme engedélyezési viták következtében.

Írországban pedig az európai digitális gazdaság biztonságának kulcsfontosságú elemét képző adatközpontok váltanak ki rendkívül heves vitákat, miután fogyasztásuk robbanásszerűen emelkedve már most a nemzeti villamosenergia-termelés közel ötödét teszi ki.

Mindezek mellett az Európában az elmúlt évtizedekben halogatott infrastrukturális fejlesztések, és a bizonytalankodó európai iparpolitika is gátjai a beruházásösztönzés sikerének. Pedig az FDI-trendek azt mutatják, hogy a megaprojektek – azaz a legalább 1 milliárd dolláros tőkebefektetéssel járó beruházások – hulláma nem csillapodott, 2024 első felében ugyanis 85 újabb ilyen projektet jegyeztek a világon.

E tőkeintenzív beruházások kétharmada mindössze négy szektorhoz köthető, élükön az ICT-vel, ezt követi a megújuló energiaforrások, a félvezetők és az elektromos autóipari fejlesztések területe.

Ebbe a sorba illeszkedik a 2023-as esztendő is, ahol a 10 legnagyobb volumenű FDI-projekt közül 4 az akkumulátorgyártáshoz kapcsolódott. Ezért is lehetünk büszkék arra, hogy az elmúlt években a magyar beruházásösztönzés is komoly sikereket tudott felmutatni ezen a területen, a HIPA legújabb sikereként a BYD pedig nemrég döntött arról, hogy Szegeden hozza létre első európai elektromos személygépjármű gyártóbázisát.

A HIPA 2014 és 2023 között 2.123 pozitív beruházási döntésben működött közre, amely révén 49 milliárd eurónyi beruházási volumen és több mint 150 ezer új munkahely jött létre országszerte, ezek kizárólag a közvetlen számok, a közvetett munkahelyteremtés ezt többszörösen meghaladhatja.”

***